Amerikai istenek [American Gods - hu]
- Автор: Гейман Нил Ричард
- Год: 2003
- Язык: венгерский
- Год: Szukits Könyvkiadó
- ISBN: 963-9441-53-8
- Переводчик: Viktor Juh
- Жанр: Фэнтези
Электронная книга - «Amerikai istenek [American Gods - hu]». Краткое содержание книги:
— Egy vagy közülünk — mondta a férfi. — Ugyanúgy elfelejtettek és elhanyagoltak, mint bármelyikünket. Eléggé egyértelmű, melyik oldalon a helyed.
Megérkeztek egy kávézóhoz, átsétáltak a teraszon, bementek, leültek. Csak egy pincérnő volt odabent, aki szemöldökgyűrűjével jelezte, milyen kasztba tartozik, meg egy nő a pult mögött, aki kávét főzött. A pincérnő odalépett hozzájuk, automatikus mosolyt villantott rájuk, egy asztalhoz vezette őket, felvette a rendelést.
Easter Szerda darabos, szürke kezére tette karcsú kezét.
— Hidd el nekem — mondta. — Remekül érzem magam. A nekem szentelt húsvéti napokon[4] még mindig tojást és nyulat esznek, cukorkákat meg húst, az újjászületés és a szaporodás jelképeként. Virágot tűznek a kalapjuk mellé és virágokat ajándékoznak egymásnak. És mindezt az én nevemben. Minden évben egyre többen és többen. Az én nevemben, vén farkas.
— Te pedig zsírosodsz, miközben a szeretetükben és az imádatukban dúskálsz? — kérdezte Szerda szárazon.
— Ne legyél seggfej. — A nő hirtelen nagyon fáradtnak tűnt. Belekortyolt a mochaccinójába.
— Komolyan kérdeztem, drágám. Természetesen egyetértek veled abban, hogy milliók és milliók ajándékozzák meg egymást a nevedben, előírás szerint megtartják a neked szentelt ünnepségeket, még eldugott tojásokat is keresnek a fűben. De vajon hányan tudják, ki vagy te? He? Elnézést, kisasszony! — Ezt a pincérlánynak mondta.
— Még egy kávét? — kérdezte a lány.
— Nem kérek, drágám. Mindössze az jutott eszembe, hátha segíthet megoldani a mi kis nézeteltérésünket. A barátnőmmel azon vitatkoztunk, mit jelent az a név, hogy „Easter”?
A lány úgy meredt rá, mintha zöld varangyosbékák másztak volna elő a szájából. Aztán azt mondta:
— Nem érdekelnek az ilyen keresztény dolgok. Pogány vagyok.
— Szerintem a latinból származik — szólalt meg a pult mögött álló nő. — „Krisztus feltámadt”. Vagy valami ilyesmi.
— Tényleg? — kérdezte Szerda.
— Ja, biztosan — mondta a nő. — Mint ahogy a nap felkel keleten.[5]
— És Krisztus feltámadt, mint a nap hajnalban. Persze — milyen logikus következtetés. — A nő elmosolyodott, és visszafordult a kávédarálóhoz. Szerda felpillantott a pincérnőjükre. — Azt hiszem, mégis kérek egy presszókávét, ha nem bánja. És árulja el nekem, mit tisztel, mint pogány?
— Mit tisztelek?
— Így van. Ha nem csalódom, eléggé széles a skála. Szóval kinek állítja fel a házi oltárt? Ki előtt hajt fejet? Kihez fohászkodik pirkadatkor és alkonyatkor?
A lány ajka néhány hangtalan szót formázott, majd végül azt mondta:
— A női princípiumot tisztelem. Ami mindent áthatja. Tudja.
— Hát persze. És ami a maga női princípiumát illeti… van neki neve?
— Ő az istennő, aki bennünk él — felelte a szemöldökgyűrűs lány, és kezdett elpirosodni az arca. — Nincsen szüksége névre.
— Ah — mondta Szerda, és vigyorgott, a majmok fenyegető vigyorával —, akkor netán káprázatos bacchanáliákat tart a tiszteletére? Szokott vérvörös bort kortyolgatni a telihold fényében, miközben skarlátszínű gyertyák lobognak az ezüst gyertyatartókban? Sétált már meztelenül a tenger habjai között, miközben elragadtatottan kántált névtelen istennőjéhez, és érezte, hogy hullámok nyaldossák a lábát és úgy lefetyelik végig a combját, mint ezernyi leopárd nyelve?
— Maga gúnyolódik velem — mondta a lány. — Mi már nem csinálunk ilyesmiket. — Nagy levegőt vett. Árnyék gyanította, hogy elszámolt magában tízig. — Kávét, még valaki? Még egy mochaccinót, asszonyom? — Mosolya most olyan volt, mint amivel köszöntötte őket.
Ők intettek, hogy nem, aztán pincérnő hátat fordított nekik és üdvözölte az új vendégeket.
— Tessék — mondta Szerda —, most láthattunk valakit, „akiben nincsen meg a hit, és nem áhítja a szórakozást”, mint azt Chesterton mondta. Pogány, az bizony. Mi lenne, ha végigsétálnánk az utcán, Easter drágám, és megkérdeznénk a járókelőket, vajon hányan tudják, hogy a húsvéti mulatság egybeesik egy pogány ünneppel, amit Eószról, a hajnal istennőjéről neveztek el? Lássuk csak… megvan. Megkérdezünk száz embert. Minden egyes emberért, aki tudja az igazságot, levághatod az egyik ujjamat, és ha azokból kifogytunk, akkor a lábujjaim kerülnek sorra. És minden húsz emberért, aki nem tudja, velem töltesz egy éjszakát. Az esélyek egyértelműen neked kedveznek — végtére is San Franciscóban vagyunk. Ezeken a meredek utcákon nyüzsögnek a pogányok és a boszorkányok.
A nő zöld szeme Szerdára szegeződött. Árnyéknak úgy tűnt, pontosan ilyen zöld színe van tavasszal a faleveleknek, amelyeken átragyog a nap. A nő nem szólt semmit.
— Megpróbálhatnánk — folytatta Szerda. — De a végén tíz-tíz ujj maradna a kezemen meg a lábamon, és öt éjszakát töltenék az ágyadban. Szóval ne mondd, hogy imádkoznak hozzád és megtartják az ünnepedet. Csak a nevedet hajtogatják, de nem jelent nekik semmit. Az égvilágon semmit.
Könnyek csillantak a nő szemében.
— Tudom — mondta csendesen. — Nem vagyok ostoba.
— Nem — mondta Szerda. — Nem vagy az.
Túlságosan messzire ment, gondolta Árnyék.
Szerda megszégyenülten lehajtotta a fejét. — Sajnálom — mondta. Árnyék őszinte komolyságot hallott kicsendülni a hangjából. — Szükségünk van rád. Szükségünk van az erődre. Szükségünk van a hatalmadra. Harcolsz hát velünk, amikor kitör a vihar?
A nő habozott. A bal csuklójára nefelejcsvirágokat tetováltak, mintha karkötő lenne.
— Igen — szólalt meg kis idő múlva. — Azt hiszem, igen.
Biztosan van igazság abban a régi mondásban — gondolta Árnyék —, ha képes vagy őszinteséget színlelni, nyert ügyed van. Aztán elszégyellte magát, amiért ez jutott az eszébe.
4
Easter jelentése: húsvét (a ford.).
5
east: kelet (a ford.).