Amerikai istenek [American Gods - hu]

Mulligan leengedte az ablakot.

— Könyvtári kiárusítás? — kérdezte.

— Igen.

— Két vagy három évvel ezelőtt szereztem náluk egy doboz Robert Ludlum regényt. Azóta is egyfolytában el akarom olvasni őket. Az unokatestvérem esküszik a fickóra. Manapság eszembe jut néha, hogy ha partra vetődnék egy lakatlan szigeten és nálam lenne az a doboz, esetleg befejezhetném őket.

— Tehetek valamit magáért, főnök?

— Semmit az égvilágon, öregem. Arra gondoltam, beugrom, megnézem, sikerült-e beilleszkednie. Tudja, van egy kínai mondás, ha megmented egy ember életét, örökre felelős vagy érte. No, nem azt akarom mondani, hogy múlt héten az életét mentettem meg. De attól még kedvem támadt felugrani magához. Milyen a lila Gunthermobil?

— Jó — felelte Árnyék. — Jó. Remekül megy.

— Örömmel hallom.

— A könyvtárban találkoztam a szomszédommal — mondta Árnyék. — Olsen asszonnyal. És kíváncsi voltam…

— Hogy mitől vág állandóan ilyen búbánatos képet?

— Fogalmazhatunk így is.

— Hosszú történet. Ha van kedve autókázni velem egy kicsit, elmesélhetem az egészet.

Árnyék egy pillanatra elgondolkodott.

— Oké — mondta. Beült az anyósülésre. Mulligan egy darabig észak felé tartott, aztán lekapcsolta a lámpát és leállt az út mellett.

— Darren Olsen Stevens Pointban, az egyetemen találkozott Margie-dzsal és visszahozta magával ide, északra. Marge végzős média szakos volt. Darren meg, a franc tudja, talán szállodavezetést tanult. Amikor hazajöttek, mindenkinek leesett az álla. Ez, lássuk csak, tizenhárom, tizennégy éve történt. Margie gyönyörű volt… az a fekete haj… — Egy pillanatra elhallgatott, aztán folytatta. — Darren a camdeni Motel Americát vezette, húsz mérföldre innen nyugatra. A gond csak az volt, hogy senkinek sem akaródzott megállni Camdenben, így végül bezárták a helyet. Két fiuk volt. Akkoriban Sandy tizenegy éves lehetett. A kicsi — Leon, igaz? — még csak karonülő csecsemő.

— Darren Olsen nem volt bátor ember. Jól rögbizett a gimiben, de szerintem akkor lehetett utoljára valaki. Mindegy. Nem merte megmondani otthon, hogy elveszítette a munkáját. Ezért egy vagy két hónapon át minden reggel beült a kocsijába, kora reggel elhajtott, késő este hazajött és panaszkodott, hogy milyen nehéz napja volt a szállodában.

— Mit csinált? — kérdezte Árnyék.

— Mm. Nem tudom biztosan. Szerintem felment Ironwoodsba, vagy lefelé, Green Baybe. Gondolom, kezdetben állásra vadászott. Aztán nem túl sokára már ivással múlatta az időt, és több mint valószínű, hogy időnként prostikkal vigasztalódott. Még a szerencsejátékot is kipróbálhatta. Az biztos, hogy körülbelül tíz hét alatt kiürítette a bankszámlájukat. Csak idő kérdése volt, Marge mikor jön rá… hoppá!

Kikanyarodott az útra, bekapcsolta a szirénát meg a lámpát, és halálra rémisztett egy apró termetű emberkét, aki iowai rendszámú kocsijával most jött le a dombról hetvennel.

Miután Mulligan megbírságolta a vándorló kedvű iowait, folytatta a történetet.

— Hol is tartottam? Oké. Szóval Margie kirúgta és beadta a válókeresetet. Aztán dühödt válóperes csatározássá fajult a dolog. Legalábbis a People magazinban mindig így nevezik az ilyesmit. Dühödt Válóperes Csatározás. A gyerekek Margie-hoz kerültek. Darren láthatási jogot kapott, de azon kívül szinte semmit. Nos, Leon akkor még nagyon kicsi volt, Sandy viszont idősebb, jó fej srác, az a fajta, aki bálványozza az apját. Soha nem engedte, hogy Margie egy rossz szót szóljon róla. Elveszítették a házukat — szép kis ház volt, lent a Daniels Roadon. Margie albérletbe költözött. Darren elment. Időnként felbukkant és mindenkinek megkeserítette az életét.

— Így ment ez évekig. Visszajött, a srácokra költötte az összes pénzét, megríkatta Margie-t. Többen azt kívántuk, bár ne jönne vissza soha többé. Amikor a szülei nyugdíjasok lettek, elköltöztek Floridába, mert elegük lett a wisconsini télből. Szóval tavaly megint előkeveredett valahonnan, és magával akarta vinni a srácokat Floridába, karácsonyozni. Margie közölte vele, hogy ne is reménykedjen és tűnjön el innen. Elég kínos volt — még nekem is ki kellett jönnöm hozzájuk. Családi perpatvar. Mire kiértem, Darren az udvaron ordítozott mindenfélét, a fiúk alig álltak a lábukon, Margie meg zokogott.