Бесплатная библиотека
Читайте книгу на сайте или телефоне
READ-E-BOOK » Фэнтези » Amerikai istenek [American Gods - hu]
Amerikai istenek [American Gods - hu] - Читать Любимую Русскую Полную Книгу 👉 Read-E-Book.com

Amerikai istenek [American Gods - hu]

Электронная книга - «Amerikai istenek [American Gods - hu]». Краткое содержание книги:

Mike Ainsell három évet töltött börtönben, ám a sorscsapások ezzel nem értek véget számára. Szabadulása előtt néhány nappal a felesége és a legjobb barátja meghal autóbalesetben, így azután első útja a temetésre vezet. Útközben találkozik egy furcsa idegennel, aki Szerda néven mutatkozik be, és munkát kínál Mike-nak. A büntetett előéletű férfinak nincs más választása: elfogadja az ajánlatot, nem sejtve, hogy ezzel különös, természetfölötti események sodrába kerül. Fokozatosan derül fény Szerda sötét tervére, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet felszíne alatt különös háború dúl, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke…
1 ... 87 88 89 90 91 92 93 94 95 ... 182
Перейти на страницу:

Szerda felmordult, lehajtotta a fejét, összevonta a szemöldökét. Aztán hátradőlt.

— Így már lehetséges — mondta. — És nem, nem tudok segíteni. Persze az csak rád tartozik, mivel töltöd a szabad idődet.

— Ez mit akar jelenteni? — kérdezte Árnyék.

— Azt jelenti, nem akadályozhatlak meg abban, hogy saskövekre és mennydörgésmadarakra vadássz. De végtelenül hálás lennék, ha csendes visszavonultságban töltenéd a napjaidat Lakeside városában, ahol senki sem lát, és remélhetőleg senki nem is gondol rád. Ha húzóssá válnak a dolgok, minden kézre szükségünk lesz a kormánynál.

Nagyon öregnek és törékenynek látszott, amikor ezt mondta, szinte még a bőre is áttetszővé vált, és alatta szürke volt a húsa.

Árnyék nagyon, nagyon szerette volna megszorítani Szerda szürke kezét. Szerette volna azt mondani neki, hogy minden rendben lesz — amiben nem hitt, de tudta, hogy ezt kellene mondania. Odakint öltönyös emberek utaztak fekete vonatokban. Volt egy kövér kölyök a limuzinjával, meg emberek a tévében, akik mind rosszat akartak nekik.

Nem érintette meg Szerda kezét. Nem szólt semmit.

Később gyakran eltűnődött azon, vajon változtatott-e volna bármit ez a mozdulat. Elháríthatta volna azt a sok szenvedést, ami ezután következett? Azt mondogatta magának, hogy nem. Tudta, hogy nem. De mégis, később azt kívánta, bárcsak megérintette volna Szerda kezét azon a lassan szárnyaló gépen, útban hazafelé.

A kurta téli nappal már fakulni kezdett, amikor Szerda kitette Árnyékot a lakása előtt. Amikor kinyitotta az ajtót, a dermesztő hideg még valószínűtlenebbnek tűnt így Las Vegasszal összehasonlítva.

— Kerüld a bajt — mondta Szerda. — Húzd meg magad. Ne kavard fel a vizet.

— Mindezt egyszerre?

— Ne okoskodj velem, édes fiam. Lakeside-ban eltűnhetsz, mint a kámfor. Nagy szívességet kellett igénybe vennem, hogy biztonságban lehess itt. Ha egy másik városban lennél, perceken belül kiszagolnának.

— Nyugton maradok és kerülöm a bajt — mondta Árnyék, és komolyan gondolta. Az egész élete zűrökből állt, és erről szívesen lemondott volna, akár örökre. — Mikor jössz vissza? — kérdezte.

— Hamarosan — mondta Szerda, aztán beindította a Lincolnt, felhúzta az ablakot és eltűnt a rideg éjszakában.

TIZENEGYEDIK FEJEZET

Három ember is képes titkot tartani, ha közülük ketten már nem élnek

Ben Franklin: Poor Richard’s Almanach

Eltelt három hideg nap. A hőmérő higanyszála még nappal sem tudott mínusz tizenhét fok fölé emelkedni. Árnyék nem is sejtette, hogyan voltak képesek az emberek életben maradni ebben a hidegben az elektromosság, az arcvédő maszk, a pihekönnyű termo-alsóneműk és a gyors utazások kora előtt.

Ellátogatott a videotékába, ami egyszerre volt szolárium, horgász- és csalibolt, ahol megnézte Hinzelmann kézzel készített műlegyeit. Érdekesebbnek bizonyultak, mint várta: színes életutánzatok tollból és fonálból, apró horoggal a belsejükben.

Megkérdezte Hinzelmannt.

— Igazából? — kérdezte Hinzelmann.

— Igazából — mondta Árnyék.

— Hát — mondta az öregember — néha nem élték túl a telet és meghaltak. A szivárgó kémények, rosszul szelelő tűzhelyek és vízmelegítők legalább annyi emberrel végeztek, mint a hideg. De akkoriban kemény idők jártak — egész nyáron meg ősszel az ennivalót és a tűzifát halmozták fel télire. A legrosszabb a téboly volt. Egyszer a rádióban hallottam, hogy a dolognak köze van a napfényhez, mert abból nincsen elég télen. A papám mindig azt mondogatta, hogy a népek ilyenkor teljesen meggárgyultak — téli tébolynak nevezték. Lakeside mindig megúszta, de néhány környező város keményen megsínylette. Kölyökkoromban még az a szólás járta, ha a cselédlány nem próbált megölni februárig, nem is jó semmire.

— A könyvek aranyat értek — amikor a városnak még nem volt könyvtára, minden kincsnek számított, amit el lehetett olvasni. Amikor nagyapus kapott egy könyvet a testvérétől. Bajorországból, az összes német bevándorló összegyűlt a városházán, hogy felolvasson nekik belőle, és a finnek meg az írek meg a többiek később elmeséltették a németekkel az egészet.

— Húsz mérföldre délre egyszer találtak egy mezítelen nőt, aki a halott csecsemőjével a kezében gyalogolt a hóban, és nagyon nem szenvedhette, amikor el akarták venni tőle. — Merengve megcsóválta a fejét és kattanva becsukta a csalitartó szekrény ajtaját. — Csúnya ügy. Nem akar beiratkozni a kölcsönzőbe? Egyszer itt is megnyílik a Blockbusters helyi üzlete és akkor hamar lehúzhatjuk a rolót. De addig is elég szép kollekcióból válogathat.

Árnyék emlékeztette rá Hinzelmannt, hogy se tévéje, se videója nincsen. Jól érezte magát Hinzelmann társaságában — kedvelte az öregember visszaemlékezéseit, lódításait és manószerű vigyorát. De biztosan kínossá válna a helyzet, ha be kellene vallania, hogy amióta beszélgetett egy televízióval, azóta az összeset elkerüli.

Hinzelmann beletúrt az egyik fiókba és egy bádogdobozt húzott elő — ránézésre karácsonyi ajándékdoboznak tűnt, amiben csoki vagy sütemény lehetett: a fedeléről foltos télapó sandított felfelé, coca-colás üvegekkel megrakott tálcával a kezében. Hinzelmann leszedte a fémtetőt, és noteszt meg üres jegyeket szedett elő.

— Mennyit adjak?

— Mennyi micsodát?

— Roncsjegyeket. Ma tolom ki a kocsit a jégre, ezért ma kezdem árusítani a jegyeket. Egy jegy öt dollár, tíz jegy negyven, húsz jegy negyvenöt. Egy jegyért öt percet kap. Azt persze nem ígérhetjük, hogy a maga öt perce alatt el is süllyed, de az, aki legközelebb tippelt, ötszáz dolcsit nyer, és ha mégis elsüllyed öt perc alatt, hát ezer üti a markát. Minél korábban veszi meg a jegyet, annál több időpontra tippelhet. Akaija látni az információs anyagot?

1 ... 87 88 89 90 91 92 93 94 95 ... 182
Перейти на страницу:
0
Сюжет
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Атмосфера
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Главный герой
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Общее впечатление
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
Итоговая оценка: 0.0 из 10 (голосов: 0 / История оценок)