Электронная книга - «Amerikai istenek [American Gods - hu]». Краткое содержание книги:
Mike Ainsell három évet töltött börtönben, ám a sorscsapások ezzel nem értek véget számára. Szabadulása előtt néhány nappal a felesége és a legjobb barátja meghal autóbalesetben, így azután első útja a temetésre vezet. Útközben találkozik egy furcsa idegennel, aki Szerda néven mutatkozik be, és munkát kínál Mike-nak. A büntetett előéletű férfinak nincs más választása: elfogadja az ajánlatot, nem sejtve, hogy ezzel különös, természetfölötti események sodrába kerül. Fokozatosan derül fény Szerda sötét tervére, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet felszíne alatt különös háború dúl, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke…
Szerda felmordult, lehajtotta a fejét, összevonta a szemöldökét. Aztán hátradőlt.
— Így már lehetséges — mondta. — És nem, nem tudok segíteni. Persze az csak rád tartozik, mivel töltöd a szabad idődet.
— Ez mit akar jelenteni? — kérdezte Árnyék.
— Azt jelenti, nem akadályozhatlak meg abban, hogy saskövekre és mennydörgésmadarakra vadássz. De végtelenül hálás lennék, ha csendes visszavonultságban töltenéd a napjaidat Lakeside városában, ahol senki sem lát, és remélhetőleg senki nem is gondol rád. Ha húzóssá válnak a dolgok, minden kézre szükségünk lesz a kormánynál.
Nagyon öregnek és törékenynek látszott, amikor ezt mondta, szinte még a bőre is áttetszővé vált, és alatta szürke volt a húsa.
Árnyék nagyon, nagyon szerette volna megszorítani Szerda szürke kezét. Szerette volna azt mondani neki, hogy minden rendben lesz — amiben nem hitt, de tudta, hogy ezt kellene mondania. Odakint öltönyös emberek utaztak fekete vonatokban. Volt egy kövér kölyök a limuzinjával, meg emberek a tévében, akik mind rosszat akartak nekik.
Nem érintette meg Szerda kezét. Nem szólt semmit.
Később gyakran eltűnődött azon, vajon változtatott-e volna bármit ez a mozdulat. Elháríthatta volna azt a sok szenvedést, ami ezután következett? Azt mondogatta magának, hogy nem. Tudta, hogy nem. De mégis, később azt kívánta, bárcsak megérintette volna Szerda kezét azon a lassan szárnyaló gépen, útban hazafelé.
A kurta téli nappal már fakulni kezdett, amikor Szerda kitette Árnyékot a lakása előtt. Amikor kinyitotta az ajtót, a dermesztő hideg még valószínűtlenebbnek tűnt így Las Vegasszal összehasonlítva.
— Kerüld a bajt — mondta Szerda. — Húzd meg magad. Ne kavard fel a vizet.
— Mindezt egyszerre?
— Ne okoskodj velem, édes fiam. Lakeside-ban eltűnhetsz, mint a kámfor. Nagy szívességet kellett igénybe vennem, hogy biztonságban lehess itt. Ha egy másik városban lennél, perceken belül kiszagolnának.
— Nyugton maradok és kerülöm a bajt — mondta Árnyék, és komolyan gondolta. Az egész élete zűrökből állt, és erről szívesen lemondott volna, akár örökre. — Mikor jössz vissza? — kérdezte.
— Hamarosan — mondta Szerda, aztán beindította a Lincolnt, felhúzta az ablakot és eltűnt a rideg éjszakában.
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Három ember is képes titkot tartani, ha közülük ketten már nem élnek
Ben Franklin: Poor Richard’s Almanach
Eltelt három hideg nap. A hőmérő higanyszála még nappal sem tudott mínusz tizenhét fok fölé emelkedni. Árnyék nem is sejtette, hogyan voltak képesek az emberek életben maradni ebben a hidegben az elektromosság, az arcvédő maszk, a pihekönnyű termo-alsóneműk és a gyors utazások kora előtt.
Ellátogatott a videotékába, ami egyszerre volt szolárium, horgász- és csalibolt, ahol megnézte Hinzelmann kézzel készített műlegyeit. Érdekesebbnek bizonyultak, mint várta: színes életutánzatok tollból és fonálból, apró horoggal a belsejükben.
Megkérdezte Hinzelmannt.
— Igazából? — kérdezte Hinzelmann.
— Igazából — mondta Árnyék.
— Hát — mondta az öregember — néha nem élték túl a telet és meghaltak. A szivárgó kémények, rosszul szelelő tűzhelyek és vízmelegítők legalább annyi emberrel végeztek, mint a hideg. De akkoriban kemény idők jártak — egész nyáron meg ősszel az ennivalót és a tűzifát halmozták fel télire. A legrosszabb a téboly volt. Egyszer a rádióban hallottam, hogy a dolognak köze van a napfényhez, mert abból nincsen elég télen. A papám mindig azt mondogatta, hogy a népek ilyenkor teljesen meggárgyultak — téli tébolynak nevezték. Lakeside mindig megúszta, de néhány környező város keményen megsínylette. Kölyökkoromban még az a szólás járta, ha a cselédlány nem próbált megölni februárig, nem is jó semmire.
— A könyvek aranyat értek — amikor a városnak még nem volt könyvtára, minden kincsnek számított, amit el lehetett olvasni. Amikor nagyapus kapott egy könyvet a testvérétől. Bajorországból, az összes német bevándorló összegyűlt a városházán, hogy felolvasson nekik belőle, és a finnek meg az írek meg a többiek később elmeséltették a németekkel az egészet.
— Húsz mérföldre délre egyszer találtak egy mezítelen nőt, aki a halott csecsemőjével a kezében gyalogolt a hóban, és nagyon nem szenvedhette, amikor el akarták venni tőle. — Merengve megcsóválta a fejét és kattanva becsukta a csalitartó szekrény ajtaját. — Csúnya ügy. Nem akar beiratkozni a kölcsönzőbe? Egyszer itt is megnyílik a Blockbusters helyi üzlete és akkor hamar lehúzhatjuk a rolót. De addig is elég szép kollekcióból válogathat.
Árnyék emlékeztette rá Hinzelmannt, hogy se tévéje, se videója nincsen. Jól érezte magát Hinzelmann társaságában — kedvelte az öregember visszaemlékezéseit, lódításait és manószerű vigyorát. De biztosan kínossá válna a helyzet, ha be kellene vallania, hogy amióta beszélgetett egy televízióval, azóta az összeset elkerüli.
Hinzelmann beletúrt az egyik fiókba és egy bádogdobozt húzott elő — ránézésre karácsonyi ajándékdoboznak tűnt, amiben csoki vagy sütemény lehetett: a fedeléről foltos télapó sandított felfelé, coca-colás üvegekkel megrakott tálcával a kezében. Hinzelmann leszedte a fémtetőt, és noteszt meg üres jegyeket szedett elő.
— Mennyit adjak?
— Mennyi micsodát?
— Roncsjegyeket. Ma tolom ki a kocsit a jégre, ezért ma kezdem árusítani a jegyeket. Egy jegy öt dollár, tíz jegy negyven, húsz jegy negyvenöt. Egy jegyért öt percet kap. Azt persze nem ígérhetjük, hogy a maga öt perce alatt el is süllyed, de az, aki legközelebb tippelt, ötszáz dolcsit nyer, és ha mégis elsüllyed öt perc alatt, hát ezer üti a markát. Minél korábban veszi meg a jegyet, annál több időpontra tippelhet. Akaija látni az információs anyagot?