AZ ELVESZETT KERESZT
- Автор: Бенцони Жюльетта
- Серия: Шевалье (Рыцари) #1
- Язык: венгерский
- Жанр: Исторические любовные романы
Электронная книга - «AZ ELVESZETT KERESZT». Краткое содержание книги:
Thibaut testestül-lelkestül az angyali szépségű nemes lelkű de leprás fiúnak szenteli magát. Elkíséri a királyság négy sarkába a sosem szűnő harcban amelyet a herceg folytat Szaladin egyeduralma ellen egészen huszonnégy évesen bekövetkező haláláig. Balduin iránti elkötelezett barátsága mellett Thibaut mélységesen szerelmes Isabelle-be a herceg húgába s ez a szerelem egy életen át kitart még akkor is amikor a lányt Jeruzsálem királynőjévé koronázzák s a sorsa különös fordulatokat vesz.
A királyi udvar alkotja környezetüket: Balduin nimfomán perverz anyja a lánya a gyönyörű szívtelen és önző Sybilla a többé-kevésbé hűséges de szinte mindig kapzsi bárók. Miközben egymást érik az intrikák a királyság a vesztébe rohan a templomosok titokzatos pillantásától kísérve...
– Tényleg megváltozott! – suttogta Thibaut.
– Nem biztos – felelte Balian. – A világ legnagyobb komédiása, de az is meglehet, hogy nem veszítette el egészen a hitét… sem a félelmét Istentől. Most jöjjenek, pihenjenek egy keveset, biztosan nagy szükségük van rá, és holnap sok dolguk lesz…
Balian d'Ibelin visszatérte óta fegyverforgatásra tanított minden férfit, aki csak alkalmas volt rá, valamint a nemesi vagy polgári családok fiait, akiket tizenhárom éves kor felett lovaggá ütött, örömmel tapasztalva a közös akaratot a város és a szerencsétlen menekültek megvédelmezésére. Istennek hála a citadella készleteit feltöltötték. Egyelőre nem kellett éhínségtől tartani. Ugyanígy nem fenyegetett a szomjúság sem, hála a Gihon-forrásnak, mely az évszázadokkal korábban vájt Ezékiel-alagúton át a Siloé-medencében tört fel. Az ostromlott Jeruzsálemet sosem a vízhiány késztette megadásra…
– Rendezkedjenek be a citadellában! – tanácsolta Balian. – Én is ott lakom, hogy mindig a védvonalak közelében legyek… Nem – tette hozzá válaszul a kérdésre, melyet Thibaut fel sem mert tenni –, a feleségem és a lánya nem csatlakoztak hozzám. Most is az Ibelin-palotában vannak. Így akarta Isabelle. Napról napra ébred benne Amaury király lánya: ragaszkodik hozzá, hogy a nép körében maradjon, mely az ő népe kellene legyen. Onfroi Szaladin foglya, de úgy tűnik, ez nem aggasztja különösebben. Majd később találkozunk!
A gróf egy intéssel távozni készült, de Adam visszatartotta:
– Csak egy percre, nagyuram! Templomosok vagyunk. Tehát a Templomba kell mennünk – mondta komolyan.
– A Templomba – nevetett keserűen Ibelin. – Tudja, ki maradt a Templomban?
Senki, hacsak nem az öreg Thierry testvér, aki a ház őrzését tűzte ki feladatául…
bizonyára a szellemek számára. A Templom nem létezik többé: Ridefort szégyent hozott rá, és Szaladin lemészárolta!
– Ne mondjon ilyet! – háborgott a picardiai. – Safednél, Tortosában és még más helyeken is élnek lovagok a rendből, ahogyan maradtak ispotályosok is Belvoirban és a Lovag lírákban, a tripoliszi grófságban! Jönnek majd Európából is, ahogyan bizonyára jön új keresztes hadjárat is, ha megtudják a királyság szomorú állapotát.
– Újabb keresztes hadjárat? Guillaume de Tyr és a többiek évek óta kérték a nyugati királyok segítségét. Lehet, hogy egyszer megérkezik, de attól tartok, addigra késő lesz… még ha megtesszük a lehetetlent is, hogy kivárjuk.
Ezzel nagy léptekkel távozott, és csak egy pillanatra állt meg, hogy Thibaut-ra mosolyogjon, aki odakiáltotta:
– Engem a citadellában talál, készen rá, hogy segédkezzek.
Thibaut azután a dermedt Ádámhoz fordult:
– Bocsásson meg… de én is úgy gondolom, ahogyan ő. A Templom nem létezik többé!
– Úgy beszél, mint egy tudatlan gyermek. Bár itt üres a hajléka, a rendnek sok lovagja van Európában, akik készek testestül-lelkestül a dicsőségnek szentelni magukat.
– Miért nincsenek itt? Nem azért alapították a rendet, hogy védelmezze és óvja a zarándokokat a szent helyekre vezető úton? Ahelyett, hogy halmozza a gazdagságot és a hatalmat… Ráadásul nem az a nyomorult Ridefort a legfőbb ura ennek a szép kis társaságnak?
– Egy méltatlan nagymester méltatlan nagymester, ennyi az egész! Ha meghal, választunk másikat!
– Addig azonban nem tartozik neki teljes engedelmességgel?
– Teljes engedelmességgel tartozunk neki. Maga ugyanúgy, mint a többiek, hiszen megesküdött Istenre!
– Tudom… de nem teljes szívemből. Maga meggyőzött, ez az egyetlen módja, hogy megmeneküljek a haláltól, mely nem a csatamezőn érne. A küldetése elkápráztatott, és segíteni akartam.
– Már nem akar?
– Nem akarok többé tisztelettel és engedelmességgel tartozni egy nyomorultnak, akinek bizonyára nem Isten szolgálata a legfőbb gondja. Ami pedig a táblák felkutatását illeti, nem hinném, hogy ez lenne a megfelelő pillanat. Hacsak nem akarja Szaladinnak ajándékozni őket? Jobb dolgunk is van, Adam! Utolsó leheletünkig védelmezzük a Szent Várost, és együtt halunk vele.
– Én is védelmezni akarom. Csakhogy ugyanúgy fogok harcolni, mint mindig: vörös keresztes fehér köpenyben…
– Nem mindig viselte. Akkor sem volt magán, amikor Belinben találkoztunk, és elhoztam a királyomhoz, akit sokáig szolgált anélkül, hogy bárki is tudta volna, kicsoda. Még én sem tudtam!
– Volt, és még most is van felmentésem a rám bízott küldetésre tekintettel.
– Ki adta a felmentést, amikor a nagymester itt a legfőbb parancsnok?
Adam habozott, végül azonban elszánta magát:
– Van egy másik nagymester. Titokban, rejtve, és csak néhány beavatott ismeri.
Érje be ennyiveclass="underline" már így is túl sokat mondtam…
Ebben a pillanatban egy villám hasította át a sötét eget, majd nyomban hatalmas mennydörgés követte, és a két férfi egyazon mozdulattal keresztet vetett. Mintha az ég tiltakozna az ellen, amit a barátság felszakított Adam Pellicorne-ból, és megakadályozná, hogy többet mondjon, ha esetleg erre készülne. Thibaut nyugtalanul megrázta a fejét:
– Nekem ez túl bonyolult, és vissza akarom kapni a szabadságomat. Az imént Balduin sírjánál úgy éreztem, mintha hallanám a hangját, mely megparancsolta, hogy vigyázzak a kedvesére és a húgára.
– A húgának van egy férje, egy mostohaapja, hercegnő, és talán holnap királynő
lesz. Nincs szüksége magára.
– Szegény Ariane-nak azonban ebből semmije sincs. Tudni akarom, mi lett vele.
Tehát ami a Templomot illeti, adjon nekem felmentést, ha már olyan nagy hatalmú, vagy még jobb: mondja azt, hogy meghaltam azokkal együtt, akik elestek Hattinnál.
Ugyanakkor tudnia kell, hogy az ön iránti barátságom mit sem változik! Ha nem kér belőle, tudassa velem.
Thibaut ezzel sarkon fordult, és megindult a citadella felé, pontosan abban a pillanatban, amikor felszakadt a hatalmas fekete felhő. Valóságos vízözön zúdult a kiszáradt földre, bekergetve az embereket házaikba. Hamarosan folyékony függöny állt a két barát közé. Adam, aki nem mozdult, elfordította a tekintetét az utcáról, melyen a barátja eltűnt, és megvonta a vállát:
– Végül is miért ne? – morogta, és megindult az elhagyatott rendház felé.
Amikor Balian visszament a citadellába, már elállt az eső, és az utcákon hosszú folyamokban hömpölygött a víz. Thibaut-t a díszudvar küszöbén találta, ahol egy öreg őrmesterrel beszélgetett, akit, mivel már alig bírta el a fegyvert, hátrahagytak a város védelmére. Tiborc volt a neve, és gyermekkora óta ismerte Thibaut-t. Örömmel fogadta az érkezését, és az arcán még ott csillogtak a könnyek, kontrasztot alkotva szavai keserű szomorúságával, amint a királyi lakosztály egyik kivilágított ablakára mutatott. Elmondta, hogy az oszlopok mögött Agnès haldoklik, határtalan magányban, hiszen egyetlen családtagja sincs mellette, hogy imádkozzon érte és megédesítse utolsó óráit. Sem elmenekült lánya, sem a fivére, aki Akrában volt, sem a férje, Renaud de Sidon, akit hónapok óta nem látott. A hattini pokolból megmenekülve Renaud bezárkózott tengerparti várába, Sidonba, és amennyire csak tudott, ellenállt Szaladin emírjeinek. Nem is törődött a feleségével, akit régen nem szeretett már. Az utolsó –
bevallható szerető, a főparancsnok Amaury de Lusignan Szaladin foglya volt.
– Szánalmas ez a magány egy valaha oly gyönyörű nemes hölgynek, hisz az udvarhölgyei is elmentek Sybilla királynővel. Nem maradt mellette csak a görög öregasszony, Josefa Damianos… és Marietta, akit jól ismer, Thibaut úr.