Amerikai istenek [American Gods - hu]

— Szóval mivel foglalkozik, Ainsel úr? — kérdezte a seriff — Egy ilyen nagydarab fickó, mint maga. Mi a szakmája? Lakeside-ban is ebből fog élni?

Árnyék szíve szaporábban kezdett verni, de a hangja magabiztos maradt.

— A nagybátyámnak dolgozom. Az országot járja, mindenfélével kereskedik. Én cipelem a nagyobb dolgokat.

— Jól megfizetik?

— Családtag vagyok. Ő tudja, hogy nem fogom átverni, én meg menet közben tanulok egy keveset a szakmából. Amíg rá nem jövök, pontosan mivel akarok foglalkozni. — Az egész teljesen meggyőzően csúszott ki a száján, könnyedén, mint egy kígyó. Abban a pillanatban mindent tudott Mike Amseiről, és kedvelte Mike Ainselt. Neki nem voltak olyan gondjai, mint Árnyéknak. Mike Ainsel nem házasodott meg soha. Mike Ainselt nem vallatta Deszka úr meg Szikla úr egy tehervagonban. A televíziók sem beszélgettek Mike Ainsellel („Akarod látni Lucy cicijét?” — kérdezte egy hang a fejében). Mike Ainselnek nem voltak rémálmai és nem hitt a közelgő viharban.

Dave élelmiszerboltjában telepakolta a kosarat hideg ennivalóval — tejjel, tojással, kenyérrel, almával, sajttal, keksszel. Semmi komoly. A főzéssel még ráér. Miközben a polcok között bóklásztak, Chad Mulligan egyfolytában ismerősökkel találkozott, és bemutatta nekik Árnyékot: „Ez itt Mike Ainsel, kivette azt az üres lakást a Pilsen-házban, ott fent, a tó hátsó csücskében”. Árnyék hamarosan meg sem próbálta megjegyezni a neveket. Mindenkivel kezet szorított, mosolygott, és kényelmetlenül érezte magát, mert szigetelt védőöltözetében izzadni kezdett a meleg üzletben.

Chad Mulligan átfuvarozta a túloldalra, a Lakeside Ingatlanügynökséghez. Missy Gunther frissen lakkozott hajjal és csillogó körmökkel várta őket, és neki be sem kellett mutatni a jövevényt — tökéletesen tudta, kicsoda Mike Ainsel. Hát, a Borson úr, Emerson bácsikája, micsoda kedves ember, lakott itt, mikor is, hat, nyolc hete már, és azt a lakást bérelte a Pilsen-házban, és ugye, milyen imádnivaló onnan fentről a kilátás? De édesem, várja csak meg a tavaszt, és mi olyan szerencsések vagyunk, errefelé rengeteg tó zöld lesz az algától nyaranta, az ember gyomra kifordul tőle, de a mi tavunk, hát, tudja, jön majd július negyedike, és szó szerint inni lehetne a vízből olyankor, és Borson úr még tavaly előre kifizette a bérleti díjat az egész évre, ami pedig a kocsit illeti, el sem hiszi, hogy Chad Mulligan még emlékszik rá, és igen, nagyon szívesen megválik tőle. Az igazat megvallva már majdnem odaadta Hinzelmannak, legyen ez az idei roncs, nem mintha roncs lenne, isten őrizz, a fiáé volt, mielőtt elment volna tanulni Green Baybe, és, hát a srác egyszer csak átfestette lilára, és ha-ha-ha, nagyon reméli, hogy Mike Ainsel kedveli a lila színt, csak ennyit akart mondani, és ha nem, hát nem hibáztathatja érte…

Mulligan seriff a litánia közepén elnézést kért.

— Úgy tűnik, szükség van rám az irodában. Örülök, hogy találkoztunk, Mike — mondta, és átpakolta Árnyék csomagjait Missy Gunther furgonjába.

Az asszony elfuvarozta Árnyékot a házukig, ahol a garázsfelhajtón megpillantotta az öregecske furgont. Az egyik felét a hófúvás mázolta vakítóan fehérre, míg a többi része olyan lázálom szerűen lila volt, amihez az embernek nagyon sokat és nagyon durván kell szívnia, hogy egyáltalán kedvelni kezdje.