Amerikai istenek [American Gods - hu]

— Maga az új lakó a Northridge Roadon. A régi Pilsen-házban. Ó, igen — mondta a nő boldogan —, már tudom, kicsoda maga. Hinzelmann járt itt reggel pástétomért és mindent elmesélt. Mondja, csak forró csokit isznak, vagy szeretné megnézni a menüt is?

— Én reggelizem — mondta Árnyék. — Mi jó itt?

— Itt minden jó — felelte Mabel. — Magam készítek mindent. De Yoopie-tól keletre és délre ez az utolsó hely, ahol pástétomot kap, és azok különösen jók. Átmelegítik az embert és laktatóak. Ez a specialitásom.

Árnyék nem tudta pontosan, milyen az a pástétom, de azt mondta, legyen, és Mabel néhány perc múlva visszatért valamivel, ami egy széles, összehajtott pitére emlékeztetett. Az alsó részét szalvétába csavarták. Árnyék a szalvétánál fogva felemelte és beleharapott: forró volt, hússal, krumplival, répával és hagymával töltötték meg.

— Életem első pástétoma — mondta. — Nagyon jó.

— Ez olyan yoopie-dolog — közölte a nő. — Az esetek nagy részében csak fent, Ironwoodban kap ilyesmit. A cornwalliaktól származik, akik átjöttek Amerikába és a vasbányákban dolgoztak.

— Yoopie?

— A fenti félsziget. Yoopie. Michigan északkeleti csücske.

Visszatért a seriff Beleszürcsölt a forró csokoládéba.

— Mabel — mondta —, csak nem beletuszkoltál egy pástétomot ebbe a kedves fiatalemberbe?

— Finom — mondta Árnyék. Tényleg az volt, forró tésztába rejtett ízletes meglepetés.

— Megy is rögtön a pocakra. — Chad Mulligan megpaskolta a hasát. — Én figyelmeztettem. Oké. Szóval szüksége lenne egy autóra. — Miután levetette csuklyás zubbonyát, kiderült róla, hogy hórihorgas férfi, kerekded pocakkal. Nyúzott, értelmes arca volt, inkább tűnt mérnöknek, mint hekusnak.

Árnyék tele szájjal bólintott.

— Rendben. Felhívtam pár embert. Justin Leibovitz el akarja adni a terepjáróját, négyezret kér érte, de háromezerben is kiegyezne. Guntherék nyolc hónapja árulják a Toyotájukat, ocsmány egy dög, de most már valószínűleg fizetnének érte, csak tűnjön el végre a felhajtójukról. Ha nem zavarja, hogy ronda, jó vásárt csapna. A férfimosdóból felhívtam Missy Gunthert a Lakeside Ingatlanközvetítőnél és hagytam neki üzenetet, mert még nem volt bent, biztosan a haját csináltatja Sheilánál.

Árnyék az utolsó falatig tökéletesnek találta a pástétomot. Bámulatosan laktató volt. „A csontjaidra tapad” — szokta mondani az édesanyja az ilyen ennivalóra. — „Kipárnázza a derekadat.”

— Nos — mondta Chad Mulligan seriff, és letörölte a szájáról a forró csoki habját. — Arra gondoltam, a következő állomás a Hennings Mezőgazdasági Bolt lesz, ott szerezhet igazi téli öltözéket magának, utána beugrunk Dave Élelmiszerboltjába, hogy telepakolhassa az éléskamrát, onnan pedig elviszem a Lakeside Ingatlanügynökséghez. Ha egy összegben letesz nekik egy ezrest, rendkívül boldogok lesznek, ha az nem megy, kiegyezhetnek havi ötszáz dolláros törlesztésben, négy hónapon keresztül. Rusnya egy járgány, mint már említettem, de ha a kölyök nem festette volna lilára, tízezret érne, ráadásul megbízható, amire errefelé nagy szükség van télen, nekem elhiheti.

— Ez nagyon kedves magától — mondta Árnyék. — De nem bűnözőket kellene kergetnie ahelyett, hogy az új jövevényeknek segít? Nem mintha kifogásom lenne ellene, persze.

— Mi is mind ezt hajtogatjuk neki — kuncogott Mabel.

Mulligan vállat vont.

— Ez egy jó város — mondta egyszerűen. — Nincs sok zűr. Valaki mindig túllépi a sebességhatárt — ami nem rossz, mert a bírságokból jön össze a fizetésem. Péntek, szombat éjjelenként akad egy-egy barom, aki felönt a garatra és elpüföli kedves házastársát — és higgye el nekem, ez nem mindig egy sémára meggy: férfiak és nők egyaránt megteszik. De errefelé nyugodt az élet. Ha valaki bezárta a kulcsát a kocsijába, engem hív. Csaholó kutyák. Minden évben elcsípünk néhány gimnazistát, akik füvet rejtegetnek az ülés mögött. Az eddigi legnagyobb esetem öt éve volt, amikor Dan Schwartz berúgott, felgyújtotta a lakókocsiját, aztán ámokfutást rendezett a főutcán a tolókocsijában, kezében egy sörétessel, és azt ordibálta, hogy lelövi, aki az útjába kerül és senki sem akadályozhatja meg, hogy eljusson a sztrádára. Szerintem Washingtonba akart menni, hogy megölje az elnököt. Máig elfog a röhögés, ha eszembe jut Dan, amint a sztráda felé száguld a tolókocsijában, amire a következő matricát ragasztotta: „A fiam fiatalkorú bűnöző, és a te eminens kislányodat dugja.” Emlékszel, Mabel?