Amerikai istenek [American Gods - hu]

— Ügyeljen az ösvényre felfelé menet, mert csúszós lesz. Innen látszik a lakása ajtaja, ott, oldalt, látja? Én majd megvárom itt lent, amíg biztonságosan bejut. Csak intsen, ha megvan, és már itt sem vagyok.

Addig járatta a Wendt motorját, amíg Árnyék feljutott a ház melletti lépcsőn, és a kulcsával kinyitotta a lakás ajtaját. Az ajtó feltárult, Árnyék intett, és az öregember a Wendtben — Tessie, gondolta Árnyék, és a női nevű autó ismét mosolyt csalt az arcára —, vagyis Tessie és Hinzelmann megfordultak az úton és elindultak vissza, a híd felé.

Árnyék becsukta az ajtót. A lakásban dermesztő hideg volt. Régen elköltözött emberek szaga lapult a levegőben, akik elmentek innen és más életet kezdtek, de még érezni lehetett, mit ettek és miről álmodtak idebent. Megtalálta a termosztátot és felcsavarta harminc fokra. Bement a parányi konyhába, kihúzta a fiókokat, kinyitotta az avokádószín hűtőt, de nem volt benne semmi. Nem meglepő. De legalább friss illata volt, nem penészedett be.

A konyha mellett volt egy kicsi hálószoba, csupasz matraccal, ahonnan egy még kisebb fürdőszoba nyílt, amit nagyrészt kitöltött a zuhanyfülke. A vécében régi cigarettacsík színezte barnára a vizet. Árnyék lehúzta.

Az egyik szekrényben talált lepedőt meg takarót és megágyazott. Aztán levetette a cipőjét, a kabátját, az óráját, felöltözve bemászott az ágyba és azon gondolkodott, mennyi ideig tart, amíg felmelegszik.

Sötét volt és csend, majdnem teljes némaság, nem hallatszott más, csak a hűtő zümmögése meg egy rádió hangja valahonnan az épületből. Árnyék a sötétben feküdt és arra gondolt, hátha kialudta magát a buszon, és az éhség, a hideg, az új ágy meg az utolsó néhány hét tébolya miatt esetleg éberen hever itt egész éjszaka.

Puskalövésként csattant valami a csendben. Faág, gondolta, vagy a jég. Odakint fagy.

Szerette volna tudni, meddig kell várnia Szerdára. Egy napot? Egy hetet? Bármennyi is legyen, valamivel le kell kötnie magát. Eldöntötte, hogy ismét gyúrni fog, és addig gyakorolja az érmetrükökket, amíg simán nem mennek (gyakorold csak a trükkjeidet, suttogta egy hang a fejében, de nem a sajátja, kivéve egyet, azt, amit szegény, halott Bolond Sweeney mutatott neked, miután halálrafagyott a hidegben és elfelejtették és nem bírt felnőni a követelményekhez, azt a trükköt ne. Ó, azt semmiképpen se.)