Amerikai istenek [American Gods - hu]

A föld a felszín felé lökdöste.

Amikor a sziklák ismét görcsösen összehúzódtak, Árnyék megpróbálta meglovagolni a hullámot. Ez alkalommal érezte, hogy halad felfelé.

Az utolsó, szörnyűséges összehúzódás fájdalma hihetetlen volt, és Árnyék érezte, hogy összepréselődik, összetörik és átnyomakszik egy mozdulatlan sziklarésen, csontjai szilánkokra repednek, húsa alaktalan masszává válik. Amikor a szája és megnyomorított feje kibukkant a lyukból, sikoltozni kezdett félelmében és fájdalmában.

Miközben sikoltozott, eszébe jutott, vajon az ébrenlét világában is sikoltozik-e — álmában, odaát, az elsötétített buszon.

És amikor az utolsó görcs is megszűnt, Árnyék a földön hevert, ujjai vörös agyagba vájtak.

Ülő helyzetbe tornázta magát, kezével letörölte az arcáról a földet és felnézett az égre. Szürkület volt, hosszú, lilás szürkület, kezdtek előbújni a csillagok, sorban, egymás után, és ezek sokkal fényesebb és élénkebb csillagok voltak, mint amilyeneket Árnyék valaha látott vagy el tudott képzelni.

— Hamarosan lehullanak — szólalt meg a háta mögött a lángnyelv recsegő hangja. — Hamarosan lehullanak, és a csillagok népe találkozik a föld népével. Lesznek közöttük hősök és férfiak, akik szörnyetegeket ölnek és elhozzák a tudást, de egyikükből sem lesz isten. Ez a hely nem kedvez az isteneknek.

Széllökés csapott Árnyék arcába, és megdöbbentően hideg volt. Mintha jeges vízzel öntötték volna nyakon. Hallotta a sofőr hangját, amint közli, hogy megérkeztek Pinewoodba, és azok kedvéért, akik rá akarnak gyújtani vagy sétálnának egyet, tíz percre megállnak itt, aztán mennek tovább.

Árnyék lebotorkált a buszról. Megint egy vidéki benzinkútnál álltak, ami majdnem pontosan úgy nézett ki, mint az előző. A sofőr segített néhány kamaszlánynak beszállni, és betette a bőröndjeiket a csomagtérbe.

— Hé — mondta a sofőr, amikor meglátta Árnyékot. — Maga Lakeside-ban száll le, igaz?

Árnyék álmosan azt felelte, hogy igaz.

— A fenébe is, az egy jó város — mondta a nő. — Néha eszembe jut, hogy egyszerűen összecsomagolom az összes holmimat és átköltözöm Lakeside-ba. A legszebb város, amit valaha láttam. Régóta él ott?

— Most járok ott először.

— Akkor egyen ám egy pástétomot Mabelnél a nevemben, megértette?

Árnyék úgy döntött, nem firtatja a dolgot.

— Árulja el nekem — mondta —, beszéltem álmomban?

— Ha beszélt is, én nem hallottam. — A nő az órájára pillantott. — Vissza a buszra. Majd szólok, ha megérkeztünk Lakeside-ba.

A két lány, akik Pinewoodban szálltak fel — Árnyék kételkedett benne, hogy bármelyikük idősebb tizennégy évesnél —, az előtte levő ülésre ült. Barátnők, következtette ki Árnyék, miután véletlenül fültanúja lett a beszélgetésüknek, nem testvérek. Az egyikük szinte semmit sem tudott a szexről, annál többet az állatokról, sokat segített vagy sok időt töltött egy állatmenhelyen, a másikat pedig nem érdekelték az állatok, de bőven el volt látva az internetről meg a tévé nappali műsoraiból összeszedett rengeteg információmorzsával, ezért azt hitte, sokat tud az emberi szexualitásról. Árnyék riadt ámulattal hallgatta a magát okosnak képzelő lány részletes és precíz fejtegetését arról, hogyan lehet Alka-Seltzer pezsgőtablettákkal fokozni az orális szex élményét.

Végül úgy döntött, kirekeszti őket, és a busz zaján kívül minden mást kizárt a tudatából, így ezután csak időnként szűrődtek be hozzá a beszélgetésfoszlányok.