Amerikai istenek [American Gods - hu]

Árnyék a kávéját kortyolta. Rosszabb volt, mint amit a börtönben adtak.

— Szóval a hekus egyértelműen nem hekus. És mi lett a nyaklánccal?

— Bizonyíték — mondta Szerda. Lecsavarta a sótartó tetejét és kis kupac sót öntött az asztalra. — De az ékszerész kap egy elismervényt, és a hekus biztosítja róla, hogy a tárgyalás után azonnal visszakapja a nyakláncot. Gratulálnak neki, milyen remek állampolgár, és ő máris arra gondol, milyen kiváló történet lesz ebből másnap este az öregfiúk klubjában, miközben büszkén figyeli, amint a rendőr kivezeti az álpüspököt a boltból, egyik zsebében ezerkétszáz dollár, a másikban ezerkétszáz dollár értékű gyémánt nyakék, és egyenesen a rendőrség épülete felé tartanak, ahová soha nem fognak megérkezni.

Megjelent a pincérnő, hogy elvigye a tányérokat.

— Árulja el nekem, szépségem — mondta neki Szerda. — Férjnél van? A lány nemet intett.

— Bámulatos, hogy még senki nem csapott le egy ilyen lélegzetelállítóan szép hölgyre. — Szerda kusza ábrákat rajzolt a kiöntött sóba, zömök, szögletes, rúnaszerű betűket. A pincérnő mozdulatlanul állt mellette, és most már nem őzgidára emlékeztette Árnyékot, hanem inkább egy fiatal nyúlra, aki a félelemtől és a határozatlanságtól megdermedve kuporog a közeledő kamion reflektorfényében.

Szerda lehalkította a hangját, annyira, hogy az asztal túloldalán ülő Árnyék is alig hallotta.

— Mikor végez?

— Kilenckor — mondta a lány, és nyelt egyet. — Legkésőbb fél tízkor.

— Milyen remek szállodák vannak a környéken?

— Van a Hatos Motel — mondta a lány. — Nem nagy szám.

Szerda egy pillanatra puhán megérintette a lány kézfejét, sószemcséket szórva a bőrére. A lány meg sem próbálta lesöpörni.

— De nekünk — mondta Szerda, és hangja alig hallható dörmögés volt — a gyönyör igazi palotája lesz.

A pincérnő Szerdára nézett. Összeharapta vékony ajkát, tétovázott, aztán bólintott és visszamenekült a konyhába.

— Ugyan már — mondta Árnyék. — Ez majdnem liliomtiprás.

— Sohasem izgattam magamat az ilyesmi miatt — közölte Szerda. — És szükségem van rá, de nem saját maga miatt, hanem mert kell nekem valaki, aki felráz egy kicsit. Már Dávid király is tudta, hogy egy biztos receptje van annak, ha szeretnéd felfrissíteni a vért vén testedben: fogj egy szüzet és zárd magadra az ajtót.

Árnyék azon kapta magát, hogy eltűnődik, vajon az Eagle Point-i szálloda éjszakás portásnője szűz volt-e.

— Nem aggódsz a betegségek miatt? — kérdezte. — Mi van, ha terhes lesz? Mi van, ha megjelenik a bátyja?

— Nem — felelte Szerda. — Nem aggódom a betegségek miatt. Nem kapom el őket. Sajnálatos módon — az esetek nagy részében — a magamfajták magja terméketlen, szóval a kereszteződés sem jellemző. Régebben gyakran megesett. Manapság sem lehetetlen, de olyan kicsi a valószínűsége, hogy szinte elképzelhetetlen. Szóval emiatt sem kell aggódnom. És sok lánynak van apja meg bátyja. Az nem az én gondom. Száz esetből kilencvenkilencben amúgy is azonnal eltűnök a városból.

— Tehát maradunk éjszakára?

Szerda megdörgölte az állát.

— Én megszállok a Hatos Motelben — mondta. Aztán a kabátzsebébe nyúlt. Előhúzott egy bronzszínű lakáskulcsot, amin egy cetli fityegett, rajta gépírással egy cím: Northridge Rd 502, 3. lakás. — Ami viszont téged illet, rád vár egy lakás, egy igen távoli városban. — Egy pillanatra lehunyta a szemét. Aztán kinyitotta, felemás szeme szürke volt és csillogott, majd azt mondta: — A távolsági busz húsz perc múlva érkezik a városba. A benzinkútnál áll meg. Itt a jegyed. — Elővett egy összehajtogatott buszjegyet és átcsúsztatta az asztalon. Árnyék felvette és megnézte.