Бесплатная библиотека
Читайте книгу на сайте или телефоне
READ-E-BOOK » Фэнтези » Amerikai istenek [American Gods - hu]
Amerikai istenek [American Gods - hu] - Читать Любимую Русскую Полную Книгу 👉 Read-E-Book.com

Amerikai istenek [American Gods - hu]

Электронная книга - «Amerikai istenek [American Gods - hu]». Краткое содержание книги:

Mike Ainsell három évet töltött börtönben, ám a sorscsapások ezzel nem értek véget számára. Szabadulása előtt néhány nappal a felesége és a legjobb barátja meghal autóbalesetben, így azután első útja a temetésre vezet. Útközben találkozik egy furcsa idegennel, aki Szerda néven mutatkozik be, és munkát kínál Mike-nak. A büntetett előéletű férfinak nincs más választása: elfogadja az ajánlatot, nem sejtve, hogy ezzel különös, természetfölötti események sodrába kerül. Fokozatosan derül fény Szerda sötét tervére, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet felszíne alatt különös háború dúl, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke…
1 ... 68 69 70 71 72 73 74 75 76 ... 182
Перейти на страницу:

— A rejtekhelyről — mondta Árnyék, akinek kezdett derengeni valami. — Igen.

— Csak annyit kell tenned, hogy alaposan az agyadba idézed, és onnantól a tiéd, elveheted. A nap kincse. Ott van azokban a pillanatokban, amikor a világ szivárványt teremt. A napfogyatkozás és a vihar pillanatában.

És megmutatta Árnyéknak, hogyan kell csinálni. Ez alkalommal Árnyék megértette.

Árnyék feje dübörögve lüktetett, és úgy érezte, mintha smirglit nyelt volna. Belehunyorgott a vakító napfénybe. A konyhában aludt, az asztalra borulva. Teljesen fel volt öltözve, bár valamikor sikerült megszabadulnia a fekete nyakkendőtől.

Lesétált a hullaházba, és megkönnyebbülten látta, hogy a névtelen senki még mindig a balzsamozóasztalon hever. Kicsavarta az üres Jameson Goldos üveget a hullamerev ujjak közül és elhajította. Valaki járkált odafent a házban.

Szerda a konyhaasztalnál ült, amikor Árnyék belépett az ajtón. Műanyag kanállal ette a megmaradt krumplisalátát egy műanyag dobozból. Sötétszürke öltönyt, fehér inget és mélyszürke nyakkendőt viselt: a reggeli napfény megcsillant a fát ábrázoló ezüst nyakkendőtűjén. Amikor megpillantotta Árnyékot, elmosolyodott.

— Ahá, Árnyék, édes fiam, örülök, hogy ébren talállak. Azt hittem, soha nem kelsz fel többé.

— Bolond Sweeney meghalt — mondta Árnyék.

— Hallottam — felelte Szerda. — Nagy veszteség ez. Persze a végén mindannyian erre a sorsra jutunk. — Rámarkolt egy képzeletbeli kötélre a fülével egy magasságban, aztán oldalra rántotta a fejét, szeme kidülledt, nyelve kilógott a szájából. Ahhoz képest, hogy csak egy gyors pantomim volt, eléggé zavaró látványt nyújtott. Ezután elengedte a kötelet és felvillantotta ismerős mosolyát. — Kérsz egy kis krumplisalátát?

— Inkább nem. — Árnyék körülnézett a konyhában és kipillantott az előszobába. — Nem tudod, hol van Ibis és Jacquel?

— Dehogynem. Éppen Lila Goodchild asszonyságot helyezik végső nyugalomra — valószínűleg szívesen vették volna, ha te is segítesz nekik, de megkértem őket, ne ébresszenek fel. Hosszú út áll még előtted.

— Indulunk?

— Egy órán belül.

— El kellene búcsúznom tőlük.

— A búcsút hajlamosak vagyunk túlértékelni. Találkozol velük, nem kétlem, még mielőtt ennek az egésznek vége lesz.

Árnyék az első éjszakája óta most először látta a barna kismacskát a kosarában heverni. A macska felpillantott, és közömbösen figyelte őket, amikor kimentek az ajtón.

Így hát Árnyék elhagyta a halottak házát. A télfekete bokrokat és fákat jégtakaró fedte, mintha a hideg ellen védené őket, és álombéli látványosságokat varázsolt belőlük. Az ösvény csúszós volt.

Szerda mutatta az utat Árnyék fehér Chevy Novájához, ami a járda mellett állt. Mostanában moshatták le, a wisconsini rendszámtáblát minnesotaira cserélték. Szerda bőröndje már a hátsó ülésen volt. Szerda Árnyék kulcsainak másolatával kinyitotta az ajtót.

— Majd én vezetek — mondta. — Még legalább egy óráig használhatatlan leszel.

Észak felé tartottak, a bal oldalon a Mississippi hömpölygött, széles, ezüst szalag a szürke ég alatt. Árnyék az út mellett, egy levelét vesztett szürke fa ágán megpillantott egy hatalmas, barnásfehér sólymot, ami tébolyult szemekkel bámulta őket, aztán felrebbent és lassú, lenyűgöző körökben emelkedett az ég felé.

Árnyékban tudatosult, hogy a halottak házában töltött idővel csak ideiglenes haladékot kapott — és máris úgy érezte, mintha mindez valaki mással történt volna, hosszú-hosszú idővel ezelőtt.

MÁSODIK RÉSZ

MENEDÉK

KILENCEDIK FEJEZET

Ne is említsük a legendák teremtményeit, akik a romok között élnek…

Wendy Cope: A Policeman’s Lot

Árnyék meg sem szólalt, amíg aznap késő este maguk mögött nem hagyták Illinois államot. Amikor meglátta az ÜDVÖZÖLJÜK WISCONSINBAN feliratot, ennyit kérdezett:

— Szóval kik voltak azok a fazonok, akik elkaptak a parkolóban? Deszka úr meg Szikla úr? Kik voltak ők?

Az autó fényszórója téli tájat világított meg előttük. Szerda még korábban közölte, hogy nem a sztrádán fognak utazni, mert nem tudja, a sztráda kinek az oldalára állt, ezért Árnyék végig dűlőutakon vezetett. Nem bánta. Még azt sem tudta biztosan, Szerda őrült-e vagy sem.

Szerda felmordult.

— Csak ijesztgetnek. Az ellenségeink közé tartoznak. Ők a rossz fiúk.

— Szerintem — mondta Árnyék — ők nem így gondolják. Ők azt hiszik, jó fiúk.

— Természetesen. Az igazi háborút mindig két olyan csoport vívja, akik mind biztosak benne, hogy nekik van igazuk. Azok az igazán veszedelmes emberek, akik azt hiszik, hogy kizárólag azért teszik, amit tesznek, mert kétségtelenül nekik van igazuk. És ettől válnak igazán veszélyessé.

És te? — kérdezte Árnyék. — Te miért teszed azt, amit teszel?

— Mert így tartja kedvem — felelte Szerda. Aztán elvigyorodott. — Úgyhogy ez rendben van.

Aztán Árnyék azt kérdezte:

— Hogyan menekültetek meg? Egyáltalán, mindenki megmenekült?

— Igen — mondta Szerda. — Habár éppen csak sikerült. Ha nem álltak volna meg, hogy elkapjanak téged, elcsíphettek volna mindannyiunkat. De ez több pártatlan szemlélődőt meggyőzött arról, hogy talán nem is vagyok teljesen őrült.

— Szóval hogyan jutottatok ki?

Szerda a fejét csóválta.

— Nem azért fizetlek, hogy kérdezősködj — közölte. — Mondtam már.

Árnyék vállat vont.

Az éjszakát egy Super 8-as motelben töltötték, La Crosse-tól délre.

Karácsony napján úton voltak, északi irányba tartottak, néha elkanyarodtak kelet felé. A farmokat felváltották a fenyőerdők. A városok egyre távolabb voltak egymástól.

1 ... 68 69 70 71 72 73 74 75 76 ... 182
Перейти на страницу:
0
Сюжет
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Атмосфера
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Главный герой
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Общее впечатление
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
Итоговая оценка: 0.0 из 10 (голосов: 0 / История оценок)