Amerikai istenek [American Gods - hu]

Az ír tébolyult, kék szemében pánik villant.

— Semmi rosszat nem akart. Semmi rosszat. Csak annyit mondott, legyek ott a bárban és kössek beléd. Azt mondta, látni akarja, milyen fából faragtak téged.

— Mondott még mást is?

Sweeney remegett és görcsösen rángott az arca. Árnyék először azt hitte, a hidegtől, de aztán rájött, hol látott már ilyen rángatózó reszketést. A börtönben: a drogfüggők remegtek így. Sweeney-nek elvonási tünetei voltak, és Árnyék le merte volna fogadni, hogy heroinról van szó. Narkós leprikón? Bolond Sweeney lecsippentette a cigaretta parázsló végét, a földre hajította, a megmaradt, sárga csikket eltette a zsebébe. Összedörgölte kosztól fekete ujjait és rálehelgetett a kezére, hátha így visszatér belé a meleg. Hangja vinnyogássá halkult.

— Figyelj, öreg, csak azt a kurva pénzt add vissza. Kapsz tőlem egy ugyanolyan jót. A pokolba is, kapsz egy zsákkal ezekből a szarokból.

Lekapta zsíros baseballsapkáját, aztán jobb kezével a levegőbe markolt, és egy hatalmas aranypénzt tartott a kezében. Beledobta a sapkájába. Aztán lélegzete gomolygó felhőjéből előhúzott egy másikat, aztán még egyet, addig kapkodta őket elő a néma reggeli levegőből, amíg a sapka a pereméig meg nem telt, és kénytelen volt két kézzel tartani.

Árnyék felé nyújtotta az arannyal megrakott sapkát.

— Nesze — mondta. — Tedd el, öreg. Csak add vissza az érmét, amit tőlem kaptál. — Árnyék a sapkára nézett és megpróbálta kitalálni, mennyit érhet ez az egész.

— És hol költeném el, Bolond Sweeney? — kérdezte. — Sok olyan hely van, ahol készpénzre váltják az aranyat?

Először azt hitte, hogy az ír mindjárt megüti, de a pillanat elszállt, és Bolond Sweeney csak állt ott, mint Twist Olivér, két kézzel markolva az arannyal megrakott sapkát. Aztán könnycsepp buggyant ki a szeméből és végigcsordult az arcán. Fogta a sapkáját — ami most a a zsíros pántot leszámítva teljesen üres volt — és visszalökte ritkuló hajára.

— Ne izélj, öreg — motyogta —, hát nem megmutattam, hogyan kell csinálni? Megmutattam, hogyan szerezhetsz pénzt a titkos készletekből. Megmutattam, hol vannak a titkos készletek. Csak add vissza az érmét. Nem is az enyém volt.

— Már nincs nálam.

Bolond Sweeney szemében elapadtak a könnyek és két foltban kivörösödött az arca.

— Te, te mocskos… — kezdte, aztán cserbenhagyták a szavak, és csak állt ott és hang nélkül tátogott.

— Nem hazudok — mondta Árnyék. — Sajnálom. Ha nálam lenne, visszaadnám. De elajándékoztam valakinek.

Sweeney szurtos keze megmarkolta Árnyék vállát, és a halványék szemek farkasszemet néztek vele. A könnyek csíkokat rajzoltak az arcát borító koszrétegbe. — A francba — mondta. Cigarettafüst, állott sör és szeszbűzös izzadság szaga csapott Árnyék orrába. — Igazat mondasz, köcsög. Odaadtad valakinek, szabadon, saját akaratodból. Átok a sötét szemedre, te kurvára odaadtad valakinek.

— Sajnálom. — Árnyéknak eszébe jutott a sustorgó koppanás, amivel az érme Laura koporsójára hullott.

— Akár sajnálod, akár nem, átkozott lettem és kárhozott mindörökké. — Sweeney megtörölte az orrát meg a szemét a kabátja ujjával, különös mintákat mázolva az arcára.

Árnyék megszorította Sweeney felkarját — kissé esetlen, férfias mozdulattal.

— Jobb lett volna nekem, ha meg sem születek — szólalt meg Bolond Sweeney végül. — A fickó, akinek odaadtad, visszaadná?

— Nem fickó, hanem nő. És nem tudom, hol van. De nem, nem hiszem, hogy visszaadná.

Sweeney gyászosan felsóhajtott.

— Amikor még csak tejfelesszájú legény voltam — mondta —, találkoztam egy nővel a csillagos ég alatt, aki megengedte, hogy játszadozzak a cicijével, és még jövendőt is mondott nekem. Azt mondta, a napkelettől nyugatra végzem majd be, magányosan, és egy halott asszony cicomája pecsételi meg a sorsomat. Én csak nevettem, és töltöttem még az árpaléből és játszottam még egy kicsit a cicijével és megcsókoltam csinos kis ajkait. Azok voltak ám a szép idők — még nem érkeztek meg a földünkre a szürke szerzetesek, sőt még el sem indultak nyugat felé a zöld tengeren. És most… — Elharapta a mondatot. Elfordította a fejét és végigmérte Árnyékot. — Ne bízz meg benne — mondta aztán szemrehányóan.