Бесплатная библиотека
Читайте книгу на сайте или телефоне
READ-E-BOOK » Фэнтези » Amerikai istenek [American Gods - hu]
Amerikai istenek [American Gods - hu] - Читать Любимую Русскую Полную Книгу 👉 Read-E-Book.com

Amerikai istenek [American Gods - hu]

Электронная книга - «Amerikai istenek [American Gods - hu]». Краткое содержание книги:

Mike Ainsell három évet töltött börtönben, ám a sorscsapások ezzel nem értek véget számára. Szabadulása előtt néhány nappal a felesége és a legjobb barátja meghal autóbalesetben, így azután első útja a temetésre vezet. Útközben találkozik egy furcsa idegennel, aki Szerda néven mutatkozik be, és munkát kínál Mike-nak. A büntetett előéletű férfinak nincs más választása: elfogadja az ajánlatot, nem sejtve, hogy ezzel különös, természetfölötti események sodrába kerül. Fokozatosan derül fény Szerda sötét tervére, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet felszíne alatt különös háború dúl, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke…
1 ... 55 56 57 58 59 60 61 62 63 ... 182
Перейти на страницу:

— Sajnálom — mondja Szelim.

— Rossz időket élünk — mondja a sofőr. — Vihar közeleg. Félek. Bármit megtennék, hogy eltűnjek innen.

Az út hátralevő részében egyikük sem szól semmit.

Amikor Szelim kiszáll, átnyújt egy húszdollárost az ifritnek, és azt mondja, tartsa meg a visszajárót. Aztán hirtelen felbátorodik, és megmondja neki a szobája számát. A taxis nem szól rá semmit. Egy fiatal nő kecmereg be a hátsó ülésre, és a kocsi elindul, ki a hidegbe és az esőbe.

Este hat van. Szelim még nem írt faxot a sógorának. Kimegy az esőbe, megveszi az aznapi vacsorát, kebabot és sült krumplit. Még csak egy hete van itt, de már úgy érzi, hogy nehezebb, gömbölyűbb, lágyabb lett ebben a New York nevű országban.

Amikor visszatér a hotelbe, meglepetten látja, hogy a taxisofőr zsebre dugott kézzel ácsorog a hallban. A kirakott fekete-fehér képeslapokat nézegeti. Amikor meglátja Szelimet, zavartan elmosolyodik.

— Hívtam a szobájában — mondja —, de nem vette fel. Arra gondoltam, megvárom.

Szelim is elmosolyodik és megérinti a férfi karját.

— Itt vagyok — mondja.

Együtt lépnek be a félhomályos, zöld fénnyel megvilágított liftbe, és kézen fogva utaznak az ötödikig. Az ifrit megkérdezi, használhatja-e a fürdőszobát.

— Nagyon mocskosnak érzem magam — mondja. Szelim bólint. Leül az ágyra, ami kitölti az apró, fehér szoba nagy részét, és hallgatja a vízcsobogást. Leveszi a cipőjét, a zokniját és az összes többi ruháját.

A taxisofőr kilép a fürdőszobából, vizesen, derekán egy törülközővel. Nincsen rajta a napszemüvege, és a homályos szobában jól látszik, hogy vörhenyes láng lobog a szemében.

Szelim pislogva fojtja vissza a könnyeit.

— Bárcsak láthatnád azt, amit én — mondja.

— Nem teljesítek kívánságokat — suttogja az ifrit.

Szelim kimegy a mosdóba és kiöblíti a száját. Mire visszatér a szobába, a taxisofőr már alszik, békésen hortyog a fehér ágyban. Szelim odabújik mellé, közel húzódik hozzá, és mintha a sivatagot érezné a bőrén.

Már majdnem elalszik, amikor eszébe jut, hogy nem írt faxot Fuadnak, és ettől bűntudata van. A lelke mélyén üresnek, magányosnak érzi magát, és az ifrit duzzadó péniszére teszi a kezét és imigyen megnyugodva elalszik.

A hajnali órákban még felébrednek és egymás mellé húzódnak. Szelim egyszer csak észreveszi, hogy sír és az ifrit lángoló ajka lecsókolja az arcáról a könnyeket.

— Hogy hívnak? — kérdezi Szelim a taxisofőrt.

— Van egy név a jogosítványomon, de az nem az enyém — mondja az ifrit. Később Szelim már nem emlékszik, hol szakadt vége a szexnek, és hol kezdődtek az álmok.

Amikor felébred, a hidegen ragyogó nap sugara már belopózott a fehér szobába és Szelim egyedül van.

Ezenkívül eltűnt az árumintát tartalmazó aktatáskája, az összes üvegcse és gyűrű, meg a réz zseblámpák, eltűnt mind, a bőröndjével, a tárcájával, az útlevelével és az Omanba szóló repülőjegyével együtt.

A padlón talál egy farmert, egy pólót, meg a porszürke gyapjúpulóvert. Alattuk rábukkan egy Ibrahim ben Irem névre kiállított jogosítványra, ugyanerre a névre szóló taxisengedélyre, meg egy kulcskarikára, amihez egy cédulát erősítettek, azon egy cím áll, angolul. Az igazolványokon látható fénykép nem nagyon hasonlít Szelimre, bár igaz, az ifritre sem hasonlított túlságosan.

Megcsördül a telefon: a portáról hívják, hogy Szelim már kijelentkezett, és megkérik a vendéget, távozzon, mert ki akarják takarítani a szobát, mielőtt beköltözne az új lakó.

— Nem teljesítek kívánságokat — mondja Szelim, ízlelgeti a szavakat. Miközben öltözik, boldognak, szédültnek érzi magát.

New York nem egy bonyolult hely: a sugárutak északról délre húzódnak, az utcák keletről nyugatra. Mi lehet ebben a nehéz? — kérdezi magától.

Feldobja a kulcsokat a levegőbe és elkapja őket. Aztán felteszi a zsebében talált műanyag napszemüveget és kisétál a szobából, hogy megkeresse a taxiját.

NYOLCADIK FEJEZET

Azt mondta, a holtaknak van Lelke, hát megkérdeztem: Az hogy lehet, én azt hittem, a holt nem több mint lélek, Erre megtörte a transzot. Szerintem ez gyanús, Talán van valami, amit titkolnak a holtak? Igen, van valami, amit titkolnak a holtak
Robert Frost: „Két boszorkány”

A karácsony előtti hét nyugalmas időszaknak számít egy temetkezési vállalat életében, tudta meg Árnyék vacsora közben. Egy kisvendéglőben ültek, két háztömbnyire Ibis és Jacquel ravatalozójától. Árnyék hatalmas adag utólagos reggelit kapott — kukoricakenyérrel —, míg Ibis úr csupán egy szelet mokkatortát csipegetett.

— A szívósabbak még kihúzzák az utolsó karácsonyukig, sőt néha még szilveszterig is — magyarázta Árnyéknak —, a többieknél, akik majd túlságosan fájdalmasnak találják mások vidámságát és ünneplését, még nem telt csordultig a pohár, még nem szakadt el a cérna, vagy inkább a fagyöngy koszorú, ami majd megroppantja a teve, akarom mondani, a rénszarvas hátát. — És halk hangot hallatott, ami félig vihogás, félig horkantás volt és arra utalt, hogy ez egy jól begyakorolt élc, amire különösen büszke.

Az Ibis és Jacquel kicsi, családi tulajdonú temetkezési vállalat volt: a környék egyik utolsó, valóban független temetkezési vállalata, legalábbis Ibis úr ezt hangoztatta. — A kereskedelem legtöbb területén a nemzetközi márkák élveznek előnyt — mondta. Ibis úr nem beszélgetett, hanem magyarázott: szelíd, ám nyomatékos előadásmódjáról Árnyéknak egy egyetemi professzor jutott eszébe, aki valaha az Izomtanyán edzett, és nem tudott beszélgetni, csak vitázni, kifejteni és magyarázni. Árnyék már találkozásuk első néhány percében tisztában volt vele, hogy a vállalat vezetőjével folytatott társalgásból neki a lehető legcsekélyebb részt kell vállalnia. — Ez, gondolom én, annak köszönhető, hogy az emberek szeretik előre tudni, mit is fognak kapni. Itt van hát a McDonald’s, a Wal-Mart, az F. W. Woolworth (áldott legyen az emléke): ezek mind ismert márkanevek, amelyek jól láthatóan ellepik az egész országot. Bárhová is mégy, kisebb-nagyobb regionális eltérésekkel ugyanazt kapod.

1 ... 55 56 57 58 59 60 61 62 63 ... 182
Перейти на страницу:
0
Сюжет
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Атмосфера
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Главный герой
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Общее впечатление
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
Итоговая оценка: 0.0 из 10 (голосов: 0 / История оценок)