Amerikai istenek [American Gods - hu]

A Sea-Maiden a virginai Norfolkban vetett horgonyt, ahol egy kisültetvényes, egy John Richardson nevezetű dohánytermesztő fizette ki Essie szerződését, mert a felesége egy héttel a kislányuk születése után belehalt a gyermekágyi lázba, és a férfinak szüksége volt valakire, aki szoptatós dajkaként meg szobalányként elvégzi a tennivalókat a birtokon.

Így hát Essie fiúgyermeke, akit Anthonynak nevezett — mint mondotta, néhai férje, a gyermek atyja után (hiszen tudta, hogy nincsen senki, aki állítását kétségbe vonhatná, és talán tényleg ismert valaha egy Anthony nevű férfit) —, Phyllida Richardsonnal együtt szopta édesanyja csecseit, de Essie mindig a gazdája gyermekét etette meg először, akiből egészséges leány lett, magas és erős, míg saját fiából, akinek be kellett érnie a maradékkal, gyenge, sápkóros gyerek vált.

És ahogy a gyermekek cseperedtek, a tejjel együtt Essie meséit is magukba szívták: a rémkoppantókról meg a kéksipkásokról, akik lent élnek a bányában; a Buccáról, a föld legravaszabb szelleméről, aki jóval veszélyesebb a vörös sapkás, pisze piskie-knél, akiknek a fövenyen hagyták az aznap elsőnek kifogott halat, és aratáskor egy szeletet tettek a legelőre a frissen sütött kenyérből, hogy gazdag legyen a termés; mesélt nekik az almafaemberekről — azokról a vén fákról, akik beszélni is tudtak, ha úgy tartotta a kedvük, és békítésképpen friss almaborral kellett megöntözni a gyökereiket az év fordulóján, ha a következő évben is jó szüretet akartak tőlük. Mézédes cornwalli kiejtésével régi rigmust dúdolt nekik arról, mely fákat tanácsos elkerülni:

Borongós a szil

A tölgy gyűlölködő

De a fűzfaember útnak indul

Ha itt az estidő

Ilyen dolgokról mesélt nekik, és ők elhitték, mert Essie hitt azokban.

A farm felvirágzott, és Essie Tregowan porceláncsészében tejet tett ki a hátsó ajtó elé, minden éjjel, a piskie-knek. És nyolc hónap múlva John Richardson csendesen bekopogtatott Essie hálószobájába és azt kérte tőle, adja meg neki azt, amit az asszonynép a férfiembernek megadhat, és Essie elmondta neki, mennyire megdöbbentette és megbántotta ezzel őt, a szegény özvegyet, egy szerződéses szolgálót, aki nem több egy rabszolgánál, és most szajhaként oda kellene adnia magát annak az embernek, akit olyan nagyra tartott — és egy szerződéses szolgáló még csak nem is házasodhat, és fel sem foghatja, miképpen gondolta az úr, hogy így megkínozhat egy fegyencként deportált leányt — és mogyoróbarna szemében könnyek csillogtak. Így végül Richardson volt az, aki bocsánatot kért, és az ügy végkimenetele az lett, hogy azon a forró nyári éjszakán, azon a folyosón John Richardson fél térdre ereszkedett előtte és megígérte, hogy véget vett a szolgalétnek, és ünnepélyesen megkérte a kezét. Essie ugyan elfogadta az ajánlatot, mégsem aludt vele egyetlen alkalommal sem, míg törvényesen össze nem adták őket, minekutána az apró padlásszobából áthurcolkodott a gazda hálószobájába a ház elülső traktusában; és ha Richardson gazdát néhány barátja, illetve azok feleségei levegőnek is nézték, amikor találkoztak vele a városban, a legtöbben azon a véleményen voltak, hogy az új Richardson asszonyság fenemód takaros fehércseléd, és Johnnie Richardson jó vásárt csinált.

Egy éven belül Essie újabb gyermeket szült, egy másik fiút, de ő szőke volt, mint az apja meg a féltestvére, és Johnnak nevezték el, az apja után.

A három gyermek vasárnaponként meghallgatta a vándorprédikátor beszédét a helyi templomban, és a parányi iskolában a többi kisbirtokos gyerekeivel együtt megtanították őket a betűvetésre meg a számolásra; közben Essie gondoskodott róla, hogy megismerjék a piskie-k titkait, a legfontosabbat mind közüclass="underline" ők vörös üstökű emberek voltak, orruk pisze, öltözékük és a szemük zöld, akár a folyó, mókás, kancsal alakok, akik, ha kedvük tartotta, megpörgettek, megforgattak, tévútra csaltak, hacsak nem volt a zsebedben só vagy egy kenyérdarab. Amikor a gyerekek iskolába mentek, egyik zsebükben csipetnyi sót, a másikban darabka kenyeret vittek magukkal, az élet és a föld vénséges szimbólumait, hogy biztonságban hazaérjenek, és mindig így is történt.