Бесплатная библиотека
Читайте книгу на сайте или телефоне
READ-E-BOOK » Фэнтези » Amerikai istenek [American Gods - hu]
Amerikai istenek [American Gods - hu] - Читать Любимую Русскую Полную Книгу 👉 Read-E-Book.com

Amerikai istenek [American Gods - hu]

Электронная книга - «Amerikai istenek [American Gods - hu]». Краткое содержание книги:

Mike Ainsell három évet töltött börtönben, ám a sorscsapások ezzel nem értek véget számára. Szabadulása előtt néhány nappal a felesége és a legjobb barátja meghal autóbalesetben, így azután első útja a temetésre vezet. Útközben találkozik egy furcsa idegennel, aki Szerda néven mutatkozik be, és munkát kínál Mike-nak. A büntetett előéletű férfinak nincs más választása: elfogadja az ajánlatot, nem sejtve, hogy ezzel különös, természetfölötti események sodrába kerül. Fokozatosan derül fény Szerda sötét tervére, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet felszíne alatt különös háború dúl, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke…
1 ... 24 25 26 27 28 29 30 31 32 ... 182
Перейти на страницу:

— És az emberek ezt elhitték?

— Igen. Nagyon régen.

— És azt nézted, látod-e a szörnyet a csillagok között?

— Valami ilyesmit. Igen.

Árnyék elmosolyodott. Ha nem lenne ennyire hideg, gondolta, még azt is hihetné, hogy álmodik. Az egész olyan volt, mint egy álom.

— Megkérdezhetem, mennyi idős vagy? A nővéreid sokkal öregebbnek látszanak.

A nő bólintott.

— Én vagyok a legfiatalabb. Zorja Utrenyaja reggel született és Zorja Vecsernaja este. Én éjfélkor születtem. Én vagyok az éjféli testvér: Zorja Polunocsnaja. Van feleséged?

— Meghalt. A múlt héten, autóbalesetben. Tegnap volt a temetése.

— Nagyon sajnálom.

— Múlt éjjel meglátogatott. — Nem is volt nehéz kimondani itt, a sötétben, a hold fényében; nem volt olyan elképzelhetetlen, mint nappal.

— Megkérdezted, mit akar?

— Nem. Nem igazán.

— Talán meg kellene tenned. Ez a legbölcsebb, amit a halottaktól kérdezhetsz. Néha elárulják. Zorja Vecsernaja azt mondja, dámáztál Csernoboggal.

— Igen. Nyert és most megölhet egy pöröllyel.

— A régi időkben felvitték az embereket a hegy tetejére. A magasba. Betörték a koponyájukat egy kővel. Csernobognak.

Árnyék körülnézett. Nem, egyedül voltak a tetőn.

Zorja Polunocsnaja felnevetett.

— Buta, hiszen nincsen itt. És te is nyertél egy játszmát. Addig nem fog megölni, amíg ez az egész véget nem ér. Megmondta, hogy nem. És tudni fogod. Mint a tehenek, akiket megölt. Ők mindig tudták előre. Másképpen mi értelme lenne?

— Úgy érzem — mondta neki Árnyék —, hogy egy másik világban vagyok, aminek saját logikája van. Mint amikor álmodsz, és tudod, hogy vannak szabályok, amiket nem szeghetsz meg. Még akkor sem, ha nem érted, mit jelentenek. Alkalmazkodnom kell hozzájuk, tudod?

— Tudom — mondta a nő. Jéghideg kezével megfogta Árnyék kezét. — Egyszer védelmet kaptál. Magát a napot. De már elveszítetted. Odaadtad másnak. Amit én adhatok, az sokkal gyengébb védelem. A lány az, és nem az atya. De minden segít. Igaz? — A fagyos szél belekapott fehér hajába.

— Meg kell küzdenem érte? Vagy dámázunk? — kérdezte Árnyék.

— Megcsókolnod sem kell érte — felelte a nő. — Csak vedd el tőlem a holdat.

— Hogyan?

— Vedd el a holdat.

— Nem értem.

— Figyelj — mondta Zorja Polunocsnaja. Felemelte a bal kezét és a hold korongja elé tartotta, úgy, mintha a mutatóujja és a hüvelykje közé szorítaná. Aztán lágy mozdulattal megrántotta. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha leszedte volna a holdat az égről, de aztán Árnyék látta, hogy a hold még mindig odafent ragyog. Zorja Polunocsnaja kinyitotta a kezét, és egy ezüstdollárt tartott a két ujja között, rajta Szabadság úrnő képmásával.

— Ezt bámulatosan csináltad — mondta Árnyék. — Nem is láttam, mikor rejtetted a tenyeredbe. És nem tudom, hogy volt az az utolsó mozdulat.

— Nem rejtettem a tenyerembe — mondta a nő. — Elvettem. És most odaadom neked, hogy vigyázz rá. Tessék. Ezt ne add oda másnak.

A nő Árnyék jobb tenyerébe ejtette az érmét és összezárta körülötte az ujjait. A pénz hideg volt. Zorja Polunocsnaja előrehajolt, ujjával lecsukta Árnyék szemét, és puha csókot lehelt mindkét szemhéjára.

Árnyék a díványon ébredt, teljesen felöltözve. Az ablakon vékony csíkban betűzött a napsugár, és porszemek táncoltak a fényben.

Felkelt és az ablakhoz sétált. A nappali fényben a szoba sokkal kisebbnek tűnt.

Amikor kihajolt az alakon és lenézett az utcára, azonnal tudta, mi az, ami múlt éjjel zavarta. Odakint nem volt semmilyen tűzlépcső: se erkély, se rozsdásodó fémlétra.

És mégis szorosan markolt a tenyerében valamit, ami olyan fényes és csillogó volt, mintha most került volna ki a pénzverdéből, egy 1922-es ezüstdollárt, Szabadság úrnő arcképével.

— Ó. Szóval felébredtél — szólt be Szerda az ajtón. — Az jó. Kérsz kávét? Megyünk bankot rabolni.

AKIK AMERIKÁBA JÖTTEK
1721

Amit igazán fontos megérteni az amerikai történelemmel kapcsolatban — írta Ibis úr bőrkötéses naplójába —, az, hogy az egész kitaláció, vázlatszerűen leegyszerűsített történet a gyermekek számára, vagy azoknak, akik hamar elunják magukat. Nagyrészt ellenőrizetlen, nincsen rendesen sem kitalálva, sem átgondolva, mindössze ismerteti a lényeget, de nem maga a lényeg. Szép történet — folytatta, és csak egy pillanatnyi szünetet tartott, amíg a tintatartóba mártotta a tollat és összeszedte gondolatait —, hogy Amerikát zarándokok alapították, akik szabadon akartak hinni abban, amit fontosnak tartottak, hogy eljöttek az új kontinensre, és szaporodtak és gyarapodtak és belakták az üres földeket.

Igazság szerint az amerikai kolóniák legalább ugyanennyire szolgáltak szemétlerakóként, menekülésként, a feledés helyszíneként is. Azokban az időkben, amikor Londonban tizenkét penny ellopásáért bárkit felhúzhattak Tyburn háromágú bitójára, az amerikai gyarmatok az irgalom a második esély jelképévé váltak. De a deportálás körülményeit ismerve akadtak néhányan, akik inkább a lombtalan fa ágát választották, és addig bokáztak a levegőben, amíg végleg el nem csendesedtek. Deportálásnak nevezték: öt évre, tíz évre, életfogytig szólt. Ez volt az ítélet.

Eladtak egy kapitánynak, aki bezsúfolt a hajójára, a többiek közé, mint egy rabszolgát, és elvitt a Nyugat-Indiák gyarmataira; ott ő adott el szerződéses munkásként annak, aki hajlandó volt fizetni érted, és addig dolgoztál nála, míg a szerződésed le nem járt. De legalább nem kellett egy angol börtönben nyomorognod (mert akkoriban csak addig maradtál börtönben, míg fel nem mentettek, el nem vittek onnan, vagy fel nem akasztottak: nem létezett olyasmi, hogy börtönbüntetés), és szerencsét próbálhattál ebben az új világban. Ezenkívül megpróbálhattad megvesztegetni a hajóskapitányt, hogy vigyen vissza Angliába, még a büntetésed letöltése előtt. Többen megtették. És ha otthon elcsíptek a hatóságok — ha meglátott és feladott egy régi ellenséged vagy egy barátod, akinek elintéznivalója akadt veled —, egy szempillantás alatt felkötöttek.

1 ... 24 25 26 27 28 29 30 31 32 ... 182
Перейти на страницу:
0
Сюжет
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Атмосфера
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Главный герой
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Общее впечатление
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
Итоговая оценка: 0.0 из 10 (голосов: 0 / История оценок)