Amerikai istenek [American Gods - hu]

Olyan veszélyes tekintete volt, mondta Essie Tregowan.

Bartholomew egészen hamar elutazott Oxfordba, és amikor Essie már nem takargathatta többé áldott állapotát, elbocsátották. De a gyermek halva született és Essie édesanyja kedvéért, aki remek szakácsnő volt, a földesúr felesége rábeszélte a férjét, hogy vegyék vissza az egykori szobalányt konyhalánynak.

De Essie Bartholomew iránt érzett szerelme elmúlt, meggyűlölte az egész családot, és még abban az évben új udvarlót talált magának a szomszéd faluból, akit Josiah Hornernek neveztek és nem volt túlságosan jó híre. És az egyik éjszaka, amikor az egész család aludt, Essie felkelt az éjszaka közepén, kireteszelte a hátsó ajtót és beengedte a szeretőjét. Míg a család háborítatlanul aludt, a férfi kifosztotta a házat.

A gyanú azonnal a házbeliekre terelődött, hiszen nyilvánvaló volt, hogy valakinek ki kellett nyitnia az ajtót (mert a földesúr felesége emlékezett rá, hogy saját kezűleg reteszelte be), és ez a valaki tudta, hol tartja az úr az ezüstöt, hol vannak a pénzes fiókok és a váltók. Azonban Essie határozottan tagadott és semmit nem bizonyítottak rá, míg Josiah Horner uraságot el nem kapták egy exeteri szatócsnál, ahol az úr váltójával akart fizetni. A földesúr felismerte a saját váltóját, és Horner meg Essie bíróság elé került.

A helyi esküdtszék elítélte Hornert, és amint azt a korabeli argóban olyan kegyetlenül és nemtörődöm módon nevezték, elmeszelték, de a bíró szíve megesett Essie-n fiatal kora és gesztenyebarna haja miatt, és hét év deportálásra ítélte. A leányt egy Neptune nevű hajó vitte Karolinába, ami bizonyos Clarke kapitány parancsnoksága alatt állt; és útközben összeszövetkezett a nevezett kapitánnyal, és rávette, hogy a feleségeként vigye vissza Angliába, Londonba, ahol senki sem ismerte. Miután az emberszállítmányt gyapjúra meg dohányra cserélték, békés és boldog hazaút várt a kapitányra és újdonsült menyasszonyára, akik olyanok voltak, mint két galamb vagy két udvarló pillangó, egy pillanatra sem tudták megállni, hogy ne simítsanak végig egymáson és ne halmozzák el egymást apró ajándékokkal vagy becéző szavakkal.

Amikor megérkeztek Londonba, Clarke kapitány az édesanyjához költöztette Essie-t, és az asszony minden tekintetben úgy bánt vele, mint fia új feleségével. Nyolc héttel később a Neptune ismét vitorlát bontott, és a gesztenyebarna hajú csinos, fiatal feleség a mólóról integetett utána. Aztán visszament anyósa házába, ahol az idős hölgy távollétét kihasználva magához vett egy nagy vég selymet, néhány aranypénzt és egy ezüstfazekat, amiben az öregasszony a gombokat tartotta, majd eltűnt London útvesztőjében.

A rákövetkező két évben Essie-ből tapasztalt bolti szarka vált, hatalmas szoknyája számolatlan bűntettét elleplezte, főként azt, amikor vég selymeket meg csipkét lopott; és az utolsó cseppig kiélvezte az életet. Essie úgy gondolta, azt, hogy ép bőrrel megúszta élete minden egyes viszontagságát, csak a gyermekkori mesék teremtményeinek köszönhette, a piskie-knek (mert bizonyos volt benne, hogy befolyásuk egészen Londonig elér), és minden éjjel egy tálka tejet tett az ablakpárkányra, habár a barátai csak nevettek rajta; de Essie nevetett utoljára, mert a barátai elkapták a himlőt meg a kankót, míg ő mindvégig bámulatos egészségnek örvendett.