Amerikai istenek [American Gods - hu]

Árnyék arra gondolt, miképpen lehetséges az, hogy valaki úgy tesz, mintha levenné a holdat az égről, ami ezüstdollárrá változik, és miért kel ki egy nő a sírjából, hogy eljöjjön beszélgetni vele.

— Hát nem csodálatos egy hely? — kérdezte Szerda, miután kijött a mosdóból. Vizes kezét zsebkendővel törölgette. — Elfogyott a papírtörölköző — mondta. Átöltözött. Most sötétkék dzsekit viselt, hozzáillő nadrággal, kék kötött nyakkendőt, vastag, kék pulóvert, fehér inget és fekete cipőt. Úgy nézett ki, mint egy biztonsági őr, és ezt Árnyék meg is mondta neki.

— Mi mást fűzhetnék hozzá mindehhez, fiatalember — mondta Szerda, és kézbe vett egy doboznyi, akváriumba való műanyag halat (Nem fakul a színük — és etetni sem kell őket!) —, mint hogy gratulálok remek megfigyelőkészségéhez. Mit szólnál Arthur Haddockhoz? Az Arthur jó név.

— Túl földhözragadt.

— Nos, akkor majd kitalálsz valamit. No. Térjünk vissza a városba. Hajszálpontos időzítéssel láthatunk hozzá kis bankrablásunkhoz, hogy utána némi költőpénz szerencsés birtokosa legyek.

— A legtöbb ember egyszerűen pénzt venne ki az automatából.

— Bármilyen furcsán is hangzik, többé-kevésbé jómagam is ezt szándékozom tenni.

Szerda a bankkal átellenben, a szupermarket parkolójában állította le a kocsit. A csomagtartóból kivette a fémbőröndöt, egy csiptetős táblát meg egy bilincset. A bőröndöt a bal csuklójához bilincselte. Még mindig havazott. Aztán felvett egy ellenzős sapkát és egy kitűzőt erősített a kabát mellső zsebére. A sapkán és a kitűzőn ugyanaz állt, Al BIZTONSÁGI SZOLGALAT. A széfhez szükséges nyomtatványokat a táblára csíptette. Aztán megroggyant a válla. Úgy festett, mint egy nyugdíjas, megfáradt rendőr, sőt mintha kis pocakja is nőtt volna valahogyan.

— No — mondta. — Vásárolsz valamit a boltban, aztán megállsz a telefonnál. Ha bárki kérdezősködne, a barátnőd hívását várod, akinek lerobbant a kocsija.

— Akkor miért itt hívna fel?

— Honnan a pokolból tudjam?

Szerda feltett egy kifakult, rózsaszín fülmelegítőt. Lecsukta a csomagtartót. Hópelyhek telepedtek meg sötétkék sapkáján és fülvédőjén.

— Hogy nézek ki? — kérdezte.

— Nevetségesen.

— Nevetségesen?

— Vagy talán idiótán.

— Mmm. Nevetségesen és idiótán. Az jó. — Szerda elmosolyodott. A fülvédő miatt ugyanakkor megnyugtató, mulatságos és összességében véve szeretnivaló figurának tűnt. Átkelt az úton és a bank épületéhez sétált, miközben Árnyék belépett a szupermarket bejáratán és őt figyelte.

Szerda hatalmas, piros értesítést erősített a pénzkiadó automatára, jelezve, hogy nem működik. Vörös szalagot húzott az éjszakai széf elé és fénymásolt papírlapot ragasztott föléje. Árnyék ámultan figyelte.

A papírlapon a következő felirat állt: ÜGYFELEINK KÉNYELME ÉRDEKÉBEN FOLYAMATOS FEJLESZTÉSEKRE KERÜL SOR. A KELLEMETLENSÉGEKÉRT ELNÉZÉST KÉRÜNK.

Aztán az utca felé fordult. Úgy festett, mint akivel nagyon kiszúrtak és most nagyon fázik.

Egy fiatal nő lépett az automatához. Szerda megcsóválta a fejét és elmagyarázta, hogy nem működik. A nő szitkozódott, elnézést kért, amiért szitkozódott, aztán elrohant.