Amerikai istenek [American Gods - hu]

Árnyék azt kérdezte:

— Egy döntő harmadikat?

Csernobog csak bámult rá, szürke szeme acélszín lett és Árnyék vállára csapott.

— Tetszel nekem! — kiáltotta. — Van vér a pucádban!

Aztán Zorja Utrenyaja dugta be a fejét az ajtón, és közölte, hogy kész a vacsora, szedjék le a játékot és tegyék fel az asztalterítőt.

— Nincsen ebédlőnk — mondta. — Sajnálom. Itt szoktunk enni.

Nagy tálakat hozott be és tett le az asztalra. Mindenki kapott egy apró, festett tálcát, amit ölben kellett tartani, rajta patinától homályos evőeszközökkel. Zorja Vecsernaja fogott öt fatálkát és mindegyikbe egy héjában főtt krumplit rakott, aztán bőséges adag, borvörös borscsot öntött rá. Erre még egy kanál tejfölt loccsantott és sorban átnyújtotta a tálkát a többieknek.

— Azt hittem, hatan vagyunk — mondta Árnyék.

— Zorja Polunocsnaja még alszik. Az ő részét betesszük a frizsiderbe. Majd eszik, ha felébred.

A borscs ecetes volt és céklaízű. A főtt krumpli málladozott.

A következő fogás szívós marhahús volt, amihez valamilyen párolt zöldség volt a köret — bár olyan sokáig és olyan alaposan párolták, hogy a legnagyobb fantáziával sem lehetett volna zöldnek nevezni, sőt nem sok választotta el a barna színtől.

Aztán jött a darált hússal és rizzsel töltött káposztalevél, és a levelek olyan kemények voltak, hogy lehetetlennek tűnt belevágni anélkül, hogy ne szóródjon rizs és darált hús a szőnyegre. Árnyék körbe-körbe tologatta a sajátját a tányéron.

— Dámáztunk — mondta Csernobog, és újabb húsdarabot kezdett el nyiszatolni. — A fiatalember meg én. Ő nyert egy játékot, én nyertem egy játékot. Mivel ő nyert egy játékot, azt mondtam, elmegyek vele meg Szerdával, és segítek nekik ebben az őrültségben. És mivel én nyertem egy játékot, megölhetem a fiatalembert egy kalapácsütéssel, ha ennek vége.

A két Zorja komoran bólintott.

— Milyen kár — mondta Zorja Vecsernaja Árnyéknak. — Ha én jósoltam volna neked, azt mondtam volna, hosszú, boldog élet vár rád, sok gyermekkel.

— Ezért vagy te remek jósnő — mondta Zorja Utrenyaja. Álmosnak látszott, mintha nagy erőfeszítésébe került volna ébren maradni ilyen későn. — Te tudsz a legjobban hazudni.

Amikor Árnyék végzett a vacsorával, még mindig éhes volt. A börtönkoszt eléggé borzalmas volt, de ennél az is jobban ízlett.

— Jóféle étek — mondta Szerda, aki látható élvezettel tisztára pucolta a tányérját. — Köszönet nektek, hölgyek. Most viszont attól tartok, nem maradt más, mint hogy ajánljatok nekünk egy jó szállodát a közelben.

Zorja Vecsernaja megbántottnak tűnt.

— Miért mennétek szállodába? — kérdezte. — Hát nem vagyunk barátok?

— Nem szeretnék gondot okozni… — kezdte Szerda.

— Nem gond — mondta Zorja Utrenyaja, aki egyik kezével megmagyarázhatatlanul szőke haját sodorgatta és közben ásított.

— Te aludhatsz Bielobog szobájában — mondta Zorja Vecsernaja Szerdára mutatva. — Üres. És ami a fiatalembert illeti, neki megágyazok a szófán. Kényelmesebb lesz, mint egy dunyha. Ígérem.

— Ez igazán kedves — mondta Szerda. — Elfogadjuk.

— És nem is fizetsz többet, mint egy szállodában — tette hozzá Zorja Vecsernaja, és diadalmasan felkapta a fejét. — Száz dollár.

— Harminc — mondta Szerda.

— Ötven.

— Harmincöt.

— Negyvenöt.

— Negyven.

— Ez jó. Negyvenöt dollár. — Zorja Vecsernaja átnyúlt az asztal felett és kezet szorított Szerdával. Aztán elkezdte leszedni az asztalt. Zorja Utrenyaja akkorát ásított, hogy Árnyék attól félt, kiakad az állkapcsa aztán bejelentette, hogy elmegy aludni, mielőtt fejjel zuhanna a pitébe, és mindannyiuknak jó éjszakát kívánt.

Árnyék segített Zorja Vecsernajának kivinni a tányérokat és az edényeket az apró konyhába. Meglepve vette észre a lefolyó alatt álló régimódi mosogatógépet, aztán telepakolta az edényekkel Az öregasszony átnézett a válla felett, ciccegett, és kivette a fatálakat.