Amerikai istenek [American Gods - hu]

— Oké — mondta. — Hihi. Oké. Hi. Fogtam. Tisztán és hangosan halljuk itt a Kettes Bázison. Közölje.

Világ úr megcsóválta a fejét. A kövér fiú vállára tette a kezét.

— Hé — mondta. — Tényleg tudni akarod?

— Naná.

— Hát — folytatta Világ úr —, mivel barátok vagyunk, elárulom neked: megfogom az ágat és az egymásba rohanó seregek fölé hajítom majd. Amikor eldobom, lándzsa lesz belőle. És amikor a lándzsa nagy ívben elszáll a fejük felett, azt kiáltom majd: „Felajánlom ezt a csatát Odinnak”.

— He? — kérdezte a kövér kölyök. — Miért?

— Hatalom — mondta Világ úr. — És táplálék. A kettő kombinációja. Tudod, a csata végeredménye lényegtelen. Nem számít más, csak a káosz és a pusztítás.

— Nem értem.

— Hadd mutassam meg. Valami ilyesmit képzelj el — mondta Világ úr. — Figyelj! — Az esőkabát zsebéből előhúzta fapengéjű vadászkését, és egyetlen sima mozdulattal a kövér kölyök álla alatti puha részbe vágta, majd keményen lökött rajta egyet, hogy a penge az agyba hatoljon. — Odinnak ajánlom ezt a halált — mondta, amikor a kés a húsba hatolt.

Valami végigcsordult a kezén, ami igazából nem is volt vér, és a kövér kölyök szeméből szikrázó, akadozó zörgés hallatszott. Égő drótok szaga terjengett.

A kövér kölyök görcsösen csapkodott, aztán összeesett. Arcán meglepetés keveredett a nyomorúság fintorával.

— Most nézd meg — jegyezte meg Világ úr társalgási hangnemben, csak úgy a levegőbe. — Mint aki éppen azt látta, hogy egy csomó nulla meg egyes színes madárrá változik és elrepül.

A megjegyzésre nem érkezett válasz az üres barlangfolyosóról.

Világ úr könnyedén a vállára kapta a testet, mintha annak nem is lenne súlya, kinyitotta a manódioráma ajtaját, bedobta a testet és letakarta hosszú, fekete esőkabátjával. Majd este megszabadul tőle, gondolta, és ajka heges mosolyra húzódott: egy tetemet elrejteni a csatamezőn szinte túlságosan könnyű feladat. Senki sem fogja észrevenni. Senkit sem fog érdekelni.

Egy ideig csend volt a teremben. Aztán rekedt hang hallatszott, ami nem Világ úr hangja volt, valaki megköszörülte a torkát az árnyékok között és azt mondta:

— Jó kezdés.