Бесплатная библиотека
Читайте книгу на сайте или телефоне
READ-E-BOOK » Фэнтези » Amerikai istenek [American Gods - hu]
Amerikai istenek [American Gods - hu] - Читать Любимую Русскую Полную Книгу 👉 Read-E-Book.com

Amerikai istenek [American Gods - hu]

Электронная книга - «Amerikai istenek [American Gods - hu]». Краткое содержание книги:

Mike Ainsell három évet töltött börtönben, ám a sorscsapások ezzel nem értek véget számára. Szabadulása előtt néhány nappal a felesége és a legjobb barátja meghal autóbalesetben, így azután első útja a temetésre vezet. Útközben találkozik egy furcsa idegennel, aki Szerda néven mutatkozik be, és munkát kínál Mike-nak. A büntetett előéletű férfinak nincs más választása: elfogadja az ajánlatot, nem sejtve, hogy ezzel különös, természetfölötti események sodrába kerül. Fokozatosan derül fény Szerda sötét tervére, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet felszíne alatt különös háború dúl, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke…
1 ... 146 147 148 149 150 151 152 153 154 ... 182
Перейти на страницу:

De a vizsgálatnak még nem volt vége. Minden hazugságot, minden ellopott tárgyat, minden sebet, amit másvalakin ejtett, minden apró gyilkosságot és bűntényt, amit nap mint nap elkövet minden ember — mindezt és még annyi mást kiszedtek belőle, hogy a holtak sakálfejű istene alaposan megnézhesse a fényben.

Árnyék csak hevert ott, a sötét isten mancsában, és fájdalmas zokogás tört elő belőle. Kisgyerek volt ismét, védtelenebb és erőtlenebb, mint valaha.

Aztán egyszer csak minden átmenet nélkül véget ért az egész. Árnyék zihált, hüppögött, és folyt az orra — még mindig teljesen védtelennek érezte magát, de az óriás kéz óvatosan, szinte gyengéden letette a sziklás talajra.

— Kinél van a szíve? — morogta Anubisz.

— Nálam — dorombolta egy női hang. Árnyék felnézett. A teremtmény mellett, amit valaha Ibis úrnak hívtak, most Bast állt, aki Árnyék szívét tartotta a jobb kezében. A szív rubinvörös fényben fürösztötte az arcát.

— Add nekem — mondta Thoth, az íbiszfejű isten, és kezébe fogta a szívet — de ez nem emberi kéz volt —, és suhanva megindult előre.

Anubisz egy aranymérleget helyezett a kőre.

— Tehát itt tudom meg, hová jutok? — suttogta Árnyék Bastnek. — Mennybe? Pokolba? Purgatóriumba?

— Ha a toll ugyanannyit nyom, mint a szíved — mondta Bast —, magad választhatod meg a sorsodat.

— És ha nem?

A nő vállat vont, mint aki kényelmetlennek találja a témát.

— Akkor szívedet és lelkedet Ammetnek, a Lélekfalónak adjuk — felelte aztán.

— Talán — mondta Árnyék. — Talán mégis reménykedhetek a boldog befejezésben.

— Nemcsak a boldog befejezés nem létezik, mint olyan — mondta Bast. — Hanem egyáltalán nem léteznek befejezések.

Anubisz óvatosan és tiszteletteljesen a mérleg egyik serpenyőjébe helyezte a tollat.

A másik serpenyőbe Árnyék szívét tette. Valami moccant a mérleg alatt a sötétben, és Árnyék hirtelen úgy érezte, nem akarja alaposabban megnézni, mi az. Súlyos toll volt, de Árnyéknak súlyos szíve volt, és a mérleg nyelve aggasztóan emelkedett és süllyedt.

De a végén egyensúlyba került a két serpenyő, és az árnyékok között lapuló lény elégedetlenül elsomfordált.

— Legyen hát — mondta Bast szomorúan. — Újabb koponya a halomban. Kár. Reméltem, hogy a mostani vészes helyzetben a hasznodat látjuk. Olyan ez, mintha lassított felvételen néznél egy autóbalesetet, de nem tehetsz ellene semmit.

— Nem leszel ott?

A nő nemet intett.

— Nem szeretem, ha mások választják meg helyettem a csatáimat — mondta. Aztán csend támadt a holtak gigászi csarnokában, ahol csak a víz és a sötétség hangja visszhangzott a falak között.

És Árnyék így szólt:

— Tehát magam dönthetem el, hová megyek innen?

— Válassz — mondta Thoth. — De választhatunk helyetted.

— Nem — mondta Árnyék. — Nem kell. Ez az én dolgom.

— Nos? — mordult fel Anubisz.

— Pihenni akarok — mondta Árnyék. — Ezt akarom. Semmi mást. Se mennyeket, se poklot, semmit. Csak legyen már vége.

— Biztos vagy benne? — kérdezte Thoth.

— Igen — válaszolta Árnyék.

Jacquel úr kinyitotta Árnyék előtt az utolsó ajtót, és az ajtó mögött nem volt semmi. Még sötétség sem. Még feledés sem. Csak a semmi.

Árnyék fenntartások és tiltakozás nélkül elfogadta mindezt, és különös boldogsággal eltelve sétált át az ajtón a semmibe.

TIZENHETEDIK FEJEZET

Ezen a kontinensen minden hatalmas. A folyók óriásiak, az éghajlat szélsőségesen forró és hideg, a lehetőségek felmérhetetlenek, a mennydörgés meg a villámlás irtózatos. Ha sor kerül valamiféle katasztrófára, melyek szervesen hozzátartoznak ehhez a földrészhez, az még az alapzatát is megrengeti. Baklövéseink, melléfogásaink, veszteségeink, kegyvesztettségeink, bukásaink mind nagyobb skálán mozognak itt.

Lord Carlisle George Sehvynnek, 1778.

Az Egyesült Államok délkeleti részében a legfontosabb látványosságnak egy reklámfelirat számít, ami Georgia, Tennessee és Kentucky több száz időverte pajtájának tetején felbukkan. Ha az autós rátéved valamelyik kanyargós erdei útra, egy omladozó, vörös pajta tetejére felfestve a következőt látja:

LÁTOGASSON EL SZIKLAVÁROSBA
A VILÁG NYOLCADIK CSODÁJA

A közelben, egy düledező tehénistálló tetején fehér, nyomtatott betűkkel ez álclass="underline"

SZIKLAVÁROSBÓL HÉT ÁLLAMOT BELÁTHAT!
VILÁGSZENZÁCIÓ!

Az autós könnyen azt hiheti, hogy Sziklaváros itt van a következő sarkon túl, pedig még egy nap autóút innen, a Kilátó-hegyen, egy hajszálnyira az államhatártól, Georgia államban, közvetlenül délnyugatra a Tenessee államban található Chattanoogától.

A Kilátó-hegy igazából nem is hegy. Egy rendkívül magas, tiszteletet parancsoló dombra emlékeztet. A csikamaguák, a cseroki törzs egyik leszármazottai már a fehér emberek érkezése előtt itt éltek — a hegyet Chattotonogee-nek nevezték, ami lefordítva azt jelenti, hogy a domb, ami magasra emelkedik.

1830-ban, az Andrew Jackson-féle, indiánokat áttelepítő rendelet következtében elűzték őket a földjükről — az összes csoktót, csikamaguát, cserokit és csikaszót —, és miután az amerikai csapatok minden indiánt összegyűjtöttek a környéken, kezdetét vette az ezer mérföldes vándorlás a könnyek ösvényén az új indián rezervátum felé, amit a jövőben Oklahomának neveznek majd: alkalmi népirtás. Több ezer férfi, nő és gyerek halt meg útközben. Ha valaki győz, akkor bizony győz, és senkinek szava sem lehet ellene.

Mert a legenda szerint akié a Kilátó-hegy, azé a föld. Végtére is szent hely volt, ráadásul magaslati pont. Az észak-déli polgárháborúban lezajlott itt egy csata: a Felhők Feletti Csata, az első napon, aztán az unió csapatai megtették a lehetetlent, és parancs nélkül elfoglalták a Misszionárius-gerincet. Az északiak tehát megszerezték a Kilátó-hegyet, és ezzel megnyerték a háborút.

1 ... 146 147 148 149 150 151 152 153 154 ... 182
Перейти на страницу:
0
Сюжет
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Атмосфера
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Главный герой
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Общее впечатление
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
Итоговая оценка: 0.0 из 10 (голосов: 0 / История оценок)