Amerikai istenek [American Gods - hu]

Árnyék nem bírta eldönteni, most egy pénzdarabnyi holdat lát-e, ami centikkel lebeg a feje fölött — vagy az igazi holdat, ami akkora, mint a Csendes-óceán, több ezer mérföldnyire innen. Nem mintha bármi különbség lett volna a kettő között. Talán az egész csak szemléletmód kérdése.

Árnyék az elágazásra pillantott.

— Melyik ösvényt válasszam? — kérdezte. — Melyik biztonságos?

— Indulj el az egyiken, és nem választhatod a másikat — mondta a nő. — De egyik sem biztonságos. Merre szeretnél menni? A kegyetlen igazságok vagy a finom hazugságok útján?

— Az igazságok útján — felelte Árnyék. — Túl messzire jöttem ahhoz, hogy újabb hazugságokat halljak.

A nő szomorúnak látszott.

— Ennek meg kell fizetned az árát — mondta.

— Megfizetem. Mi az ára?

— A neved — felelte a nő. — Az igazi neved. Oda kell adnod nekem.

— Hogyan?

— Így — mondta a nő. Árnyék feje felé nyújtotta tökéletes kezét. Árnyék érezte, hogy az ujjai végigsimítanak a bőrén, aztán áthatolnak rajta, belenyúlnak a koponyájába és mélyen a fejébe túrnak. Az agyában bizsergés kelt és végigfutott a gerincén. A nő kihúzta a kezét a fejéből. Mutatóujja végén apró láng lobogott, olyan volt, mint a gyertyaláng, de tiszta, vakítóan fehér fényt árasztott.

— Ez a nevem? — kérdezte Árnyék.

A nő ökölbe zárta a kezét, és a láng eltűnt. — Az volt — felelte. A jobb oldali ösvényre mutatott. — Arra — mondta. — Most.

Árnyék, immáron névtelenül, elindult a jobb oldali ösvényen a holdfényben. Amikor megfordult, hogy köszönetet mondjon a nőnek, nem látott mást, csak sötétséget. Úgy tűnt, mintha mélyen a föld alatt lenne, de amikor felnézett a feje felett terjengő sötétségbe, az apró hold még mindig ott lebegett.

Befordult egy sarkon.

Ha ez a halálon túli élet, gondolta, akkor nagyon hasonlít a Sziklára Épült Házhoz: félig dioráma, félig rémálom.

Saját magát látta, kék börtönegyenruhában, a börtönigazgató irodájában, amikor megtudta, hogy Laura autóbalesetben meghalt. Látta saját arckifejezését — úgy festett, mint akit a világon mindenki elhagyott. Olyan csupasz volt és annyira félt — fájdalmas látványt nyújtott. Átrohant az igazgató szürke irodáján, és egy videotéka előtt találta magát, Eagle Point határában. Három évvel ezelőtt. Igen.

Odabent, az üzletben éppen péppé veri Larry Powerst és B. J. Westet, jól tudta, de úgy, hogy még az öklét is véresre horzsolja közben; és nemsokára kisétál az ajtón, egy húszdollárosokkal tömött barna reklámszatyorral a kezében. A pénzzel, amiről soha nem tudták bebizonyítani, hogy elvitte: ennyi volt az ő része, és még hozzácsapott egy keveset, mert átverték Laurát meg őt. Ő csak sofőrködött, de elvégezte a munkáját, mindent megtett, amire Laura kérte…

A tárgyaláson meg sem említették a bankrablást, bár mindenki nagyon szerette volna. Amíg senki sem beszélt, semmit sem tudtak bizonyítani. És senki sem beszélt. Az ügyész kénytelen volt ragaszkodni a súlyos testi sértés vádjához. Bemutatott néhány fényképet a kórházba szállított Powersről és Westről. Árnyék szinte nem is védekezett — így sokkal könnyebb volt. Sem Powers, sem West nem bírt visszaemlékezni, pontosan miért is verték meg őket, de mindketten megerősítették, hogy Árnyék volt a támadójuk.

A pénzről senki sem beszélt.

Senki sem említette Laura nevét, és Árnyéknak ez így meg is felelt.

Kíváncsi volt, vajon a megnyugtató hazugságok ösvénye jobb választás lett volna-e. Elfordult és kisétált onnan, követte a sziklába vájt alagutat, ami egy kórházi szobába vezetett, egy chicagói közkórház kórtermébe, és Árnyék torkában felgyűlt a keserű epe. Megállt. Ezt nem akarta látni. Nem akart továbbmenni.

A kórházi ágyon az anyja haldoklott — ismét, úgy, mint Árnyék tizenhat éves korában, és igen, ott volt ő is, a nagydarab, félszeg tizenhat éves fiú, akinek pattanások vöröslöttek tejeskávé színű bőrén, ott ült az ágy mellett, egy vastag regényt olvasott, és nem mert az anyjára nézni. Árnyék kíváncsi volt, mi lehet ez a könyv, ezért megkerülte az ágyat, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Az ágy és a szék között megállt, egyikükről a másikukra nézett, a melák fiúra, aki görnyedten beletemetkezett a Gravity’s Rainbow című könyvbe, és megpróbált a londoni bombázásokba menekülni az anyja halála elől, de a könyv fikcionális tébolya sem menedéket, sem megbocsátást nem kínált.