Amerikai istenek [American Gods - hu]

— Őrült vagy — mondta. — Meg fogsz halni. Vagy egy életre megnyomorodsz, ha ez még nem történt meg.

— Lehet — felelte Árnyék. — De élek.

— Igen — mondta a nő egy kis szünet után. — Szerintem is.

— Te mondtad. A temetőben.

— Olyan régen volt az már, kutyuskám, legalábbis úgy tűnik — mondta a nő. — Itt jobban érzem magam — tette hozzá. — Itt nem fáj annyira. Érted? De annyira ki vagyok száradva.

Feltámadt a szél, és Árnyék megérezte a szagot: a rothadó hús, a betegség és az elmúlás átható, kellemetlen bűzét.

— Kirúgtak — folytatta a nő. — Éjjeli munka volt, de állítólag panaszkodtak rám az emberek. Mondtam nekik, hogy beteg vagyok, de nem érdekelte őket. Olyan szomjas vagyok.

— Az asszonyok — mondta Árnyék. — Nekik van vizük. A ház…

— Kutyuskám… — A nő hangja riadtnak tűnt.

— Mondd… mondd meg nekik, hogy én kérem… adjanak neked vizet…

Odalentről felnézett rá az a fehér arc. — Mennem kell — szólalt meg a nő. Aztán elhátrált, keserű fintort vágott, és egy kupac fehér valamit köpött a földre. A kupac apró valamikre hullott szét, amik kúszva-mászva eltűntek a fűben.

Árnyék alig kapott levegőt. Mellkasán mázsás súly ült és kezdett lebillenni a fej e.

— Maradj — szakadt ki belőle, alig hangosabban a suttogásnál, és nem tudta, Laura hallotta-e egyáltalán. — Nem menj el. — Kirobbant belőle a köhögés. — Maradj éjszakára.

— Maradok egy kicsit — mondta Laura. Aztán anyáskodó hangon még hozzátette: — Senki sem bánthat, amíg itt vagyok. Ugye tudod?

Árnyék megint köhögött. Lehunyta a szemét — csak egy pillanatra, gondolta, de amikor megint felnézett, a hold lenyugodott és ő egyedül volt.

Fejében csörömpölve, lüktetve dobolt a fájdalom, több volt ez, mint migrén, és több volt ez bármilyen fájdalomnál. Minden apró pillangókká robbant, és a pillangók ezerszínű homokviharként kavarogtak körülötte, aztán elnyelte őket az éjszaka.

A fa tövében heverő holttest szemfedője zajosan csapkodott a reggeli szélben.

A lüktetés enyhült. Minden lelassult. Semmi sem kényszerítette már, hogy lélegezzen. Szíve nem volt hajlandó dobogni.

A sötétség, ami ez alkalommal rátört, mélységesen mély volt, nem világította be más, csak egyetlen csillag, és nem ért véget soha.