Amerikai istenek [American Gods - hu]

— Nos. Nekem kell kimondanom, mert senki más nem hajlandó rá. Ennek az országnak a közepén állunk: ezen a földön nem jut idő az isteneknek, és itt, a középpontban még ennél is kevesebb marad nekünk. Ez itt a senkiföldje, ahol mindig fegyverszünet van, és mi mindannyian betartjuk a fegyvernyugvás előírásait. Nincs más választásunk. Nos. Átadjátok nekünk a barátunk testét. Elfogadjuk. Meg fogtok fizetni ezért: gyilkosságért gyilkossággal, vérontásért vérrel.

— Tökmindegy — mondta Város. — Egy csomó időt és küszködést megspórolnának, ha most fejbe lőnék magukat. Nem nekünk kellene megtennünk.

— Baszd meg — mondta Csernobog. — Baszd meg, baszd meg az anyád és baszd meg a kibaszott lovadat. Egyetlen harcos sem fogja megkóstolni a véredet. Egyetlen élő ember sem fogja elvenni az életedet. Még csak nem is csatában fogsz meghalni. Szánalmas halálod lesz. Csókkal az ajkadon, hazugsággal a szívedben fogsz meghalni.

— Hagyjon békén, öreg — mondta Város.

— Vérszín áradat dúl — közölte a kövér kölyök. — Szerintem ez következik.

Odakint üvöltött a szél.

— Oké — mondta Loki. — A tiétek. Végeztünk. Vigyétek el a vén gazembert.

Intett, és Város, Média meg a kövér fiú kimentek a szobából. Loki Árnyékra mosolygott.

— Ne hívj senkit boldognak, igaz, kölyök? — mondta. Aztán ő is kiment a szobából.

— Most mi lesz? — kérdezte Árnyék.

— Most halotti lepelbe burkoljuk — felelte Anansi. — És elvisszük innen.

A testet szállodai lepedőkbe csavarták, míg a végén semmi sem látszott ki a rögtönzött szemfedő alól. A két öregember a test fejéhez és lábához lépett, de Árnyék azt mondta, „Várjanak”, majd letérdelt, felnyalábolta a fehér lepedőkbe burkolt testet és a vállára emelte. Felegyenesedett és többé-kevésbé biztosan megállt a lábán. — Oké — mondta. — Megvan. Tegyük be a kocsiba.

Csernobog úgy festett, mint aki mindjárt vitatkozni fog, de aztán összeszorította a száját. Ráköpött a hüvelyk- és mutatóujj ára, és elkezdte eloltogatni a gyertyákat. Amikor Árnyék kisétált a fokozatosan elsötétedő szobából, hallotta a kanócok sziszegését.

Szerda nehéz volt, de Árnyék megbirkózott vele. Nem volt más választása. Miközben végigsétált a folyosón, a fejében Szerda szavai visszhangoztak, és érezte a mézsör édesen savanykás ízét a nyelvén. Megvédelmezel. Elviszel az egyik helyről a másikra. Kisebb feladatokat teljesítesz. Vészhelyzetben, de kizárólag vészhelyzetben bántod azokat, akiket bántani kell. Abban a valószínűtlen esetben, ha meghalnék, virrasztasz értem…

Nancy úr kitárta előtte a bejárati ajtót, majd a kisbuszhoz sietett, és kinyitotta a hátsó ajtót. A másik négy alak már a Humwee mellett állt, és úgy méregették őket, mintha akik alig várják, hogy elmehessenek innen. Loki ismét feltette a sapkáját. A hideg szél Árnyéknak rontott és belekapott a lepedőkbe.

Amilyen gyengéden csak tudta, betette Szerda testét a kisbusz hátuljába.

Valaki megveregette a vállát. Megfordult. Város állt mögötte. Valamit tartott a kezében.

— Tessék — mondta. — Világ úr megkért, hogy adjam át.

Egy üvegszem volt az. Hajszálvékony repedés futott végig a közepén és egy picike szilánk hiányzott a közepéről.

— A Szabadkőműves Páholyban találtuk takarítás közben. Tartsa meg, hátha szerencsét hoz. Isten a tanúm, szüksége lesz rá.

Árnyék a tenyerébe szorította a szemet. Szeretett volna valami szellemeset és csípőset mondani, de Város már visszament a Humwee-hoz és éppen most szállt be az autóba: és Árnyéknak még mindig semmi okos dolog nem jutott eszébe.

Kelet felé tartottak. A hajnal Missouri államban, Princeton városában találta őket. Árnyék még mindig nem aludt semmit.