Amerikai istenek [American Gods - hu]

A tűz sercegve fellángolt, és olyanfényesen izzott fel, hogy Árnyék kénytelen volt elfordulni. A fák között terjengő sötétségbe nézett.

Kopogtak az ajtón — és most holdfény áradt be az ablakon. Árnyék hirtelen mozdulattal felült az ágyban.

— A vacsora tálalva — hallatszott Média hangja.

Árnyék felvette a cipőjét, az ajtóhoz sétált és kilépett a folyosóra. Valaki talált néhány gyertyát, és a recepció környékét tompa, sárgás fény világította be. Megjelent a Humwee sofőrje, a kezében egy papírtálcával és egy zacskóval. Hosszú, fekete kabátot viselt, meg ellenzős sapkát.

— Elnézést a késésért — mondta durva, rekedtes hangon. — Mindenkinek ugyanazt hoztam: néhány hamburgert, nagy adag krumplit, nagy kólát és almás pitét. Én az autóban eszem. — Letette az ennivalót és kiment. Az előcsarnokot betöltötte a gyorsétkezdék illata. Árnyék fogta a papírzacskót, aztán kiosztotta az ételt, a szalvétát és a kis adag ketchupot.

Néma csendben ettek. Gyertyák lobogtak, olvadó viasz sziszegett.

Árnyék észrevette, hogy Város őt bámulja. Kicsit elfordította a széket, így most háttal ült a falnak. Média evés közben végig egy szalvétával törölgette a száját, hogy eltüntesse a morzsákat.

— Ó. Csodás. Ez a hamburger hideg — szólalt meg a kövér kölyök. Most is napszemüvegben ült, ami Árnyék szerint ebben a sötét szobában céltalan ostobaság volt.

— Sajnálom — mondta Város. — A legközelebbi McDonald’s Nebraskában van.

Végeztek a langyos hamburgerrel és a kihűlt krumplival. A kövér kölyök beleharapott a pitéjébe, töltelék csorgott végig az állán. Az almakrém meglepő módon forró maradt. — Aú — mondta a kölyök. Kézzel megtörölgette az állát, aztán tisztára nyalta az ujjait. — Ez a vacak megégetett! — mondta. — Ez a pite egy klassz kis per, ami kurvára csak arra vár, hogy a nyakukba akasszák.

Árnyék szerette volna megütni a kölyköt. Azóta meg akarta ütni, hogy a sameszai megverték a limuzinban, Laura temetése után. Elhessegette a gondolatot.

— Nem tudnánk egyszerűen fogni Szerda testét és eltűnni innen? — kérdezte.

— Éjfélkor — vágta rá Nancy úr és a kövér kölyök egyszerre.

— Az ilyesmit szabályszerűen kell csinálni — mondta Csernobog.

— Ja — mondta Árnyék. — De senki nem hajlandó elárulni nekem, mik is a szabályok. Annyit beszélnek ezekről az istenverte szabályokról, hogy azt sem tudom, milyen játékot játszanak.

— Szabad rablást — jegyezte meg Média ragyogva. — Tudja. Amikor minden eladó.

— Szerintem az egész egy nagy rakás szar — szólalt meg Város. — De ha a szabályaik boldoggá teszik magukat, hát akkor az ügynökségem is boldog, és mindenki boldog. — Szürcsölve beleivott a kólájába. — Éjfélkor akció. Fogják a testet, elmennek. Mi mindannyian mocskosul tündi-bündik leszünk, és itt fogunk integetni. Aztán levadásszuk magukat, mint a patkányokat, hiszen azok is.

— Hé — fordult a kövér kölyök Árnyékhoz. — Erről jut eszembe. Azt mondtam, add át a főnöködnek, hogy ő már történelem. Megmondtad neki?