Amerikai istenek [American Gods - hu]

— Hallgass ide, öregebb vagyok nálad, okosabb vagyok nálad, és sokkal jobban nézek ki, mint te — mondta Nancy, aki a ketchupos üveg alját ütögetve paradicsommal árasztotta el az odaégett krumplit. — Egy délután több puncit szerzek magamnak, mint te egész évben. Úgy táncolok, akár egy angyal, úgy harcolok, mint egy sarokba szorított medve, ravaszabb vagyok a rókánál, és úgy dalolok, mint a fülemüle…

— És mit akar ezzel mondani?

Nancy barna szeme Árnyékra meredt.

— És legalább annyira meg akarnak szabadulni a testtől, mint amennyire mi meg szeretnénk kapni.

— Semleges hely nincsen — mondta Csernobog.

— De van egy — mondta Nancy. — A középpont.

A legtöbb esetben nem könnyű megtalálni valaminek a közepét. Az élő dolgoknál — embereknél, vagy például a kontinenseknél — a probléma megoldhatatlan. Mi az ember középpontja? Hol van egy álom közepe? És ha a kontinensnyi Egyesült Államok középpontját keressük, bele kell számolnunk Alaszkát? Vagy Hawaiit?

A huszadik század kezdetén készült egy nagy modell az USA-ról, amikor egy kartonlapra felrajzolták a negyvennyolc központi államot és az egészet megállították egy tű fokán, majd az a pont, ahol az egész egyensúlyban maradt, Amerika közepe lett.

Amilyen pontosan meg tudták határozni, az Egyesült Államok középpontja (már ami a kontinensen elterülő részét illeti) a kansasi Lebanontól néhány mérföldre, Johnny Grib sertéstelepére esett. A harmincas években Lebanon lakói mind hajlandóak lettek volna emlékművet építeni a telep közepére, de Johnny Grib közölte, hogy semmi kedve a több millió turistához, akik letapossák a veteményt és halálra rémítik a disznókat, ezért az Egyesült Államok földrajzi középpontját két mérfölddel északabbra tették. Létesítettek egy parkot, a parkban építettek egy emlékművet, amire réztáblát csavaroztak. Leaszfaltozták a városba vezető utat, és mivel biztosak voltak benne, hogy tömegével érkeznek majd a turisták, még egy motelt is építettek az emlékmű mellé. Aztán vártak.

A turisták nem jöttek. Senki sem jött.

Az egész most egy szomorú, apró park, egy szállítható kápolnával, ahová egy kisebbfajta temetési menet sem férne be, meg egy motellel, aminek az ablakai halott szemekre emlékeztetnek.

— Ezért van az, hogy Amerika pontos középpontja — vonta le a tanulságot Nancy úr, amikor behajtottak Mississippi állam Humansville városába (1804 lakos) — egy apró, elvadult park, egy üres templom, meg egy lepusztult motel.

— Sertéstelep — mondta Csernobog. — Az előbb azt mondtad, hogy Amerika igazi középpontja egy sertéstelep.

— De nem erről van szó — felelte Nancy úr. — Hanem arról, mit gondolnak az emberek. Az egész csak kitaláció. Ezért fontos. Az emberek kizárólag kitalált dolgokért harcolnak.

— A magamfajták? — kérdezte Árnyék. — Vagy a tieid?

Nancy nem felelt. Csernobog furcsa hangot hallatott, ami lehetett kuncogás vagy akár horkantás is.

Árnyék megpróbált kényelmesen elhelyezkedni a kisbusz hátuljában. Nem aludt sokat. Rossz előérzet rántotta görcsbe a gyomrát. Most rosszabb volt, mint a börtönben, rosszabb, mint amikor Laura beszámolt neki a rablásról. Ez most nagyon rossz volt. Bizsergett a tarkója, émelygett, és néha hullámokban tört rá a félelem.

Nancy úr megállt Humansville-ben, egy szupermarket előtt. Bement az üzletbe, és Árnyék követte. Csernobog a parkolóban várt és dohányzott.

Odabent egy szőke fiatalembert találtak, aki szinte még fiúnak látszott, és azzal foglalatoskodott, hogy feltöltse a reggeli zabpelyhek polcát.

— Helló — mondta Nancy.

— Helló — mondta a fiatalember. — Jól hallottam, igaz? Megölték.

— Igen — mondta Nancy. — Megölték.

A fiatalember nagy zajjal lecsapta a polcra a dobozokat.

— Azt hiszik, csótányként taposhatnak el minket — mondta. Csuklóján patinás ezüst karkötőt viselt. — De mi nem roppanunk össze olyan könnyen, igaz?

— Igaz — mondta Nancy úr. — Mi nem.