Amerikai istenek [American Gods - hu]

Árnyék ügyetlenül beszállt — a bilincs meg a béklyó rendkívül akadályozta a mozgásban. A vezetőfülke és a hátsó ülés között nem volt rács.

A két rendőrtiszt beült előre. A fekete férfi beindította a motort. Várták, hogy kinyíljon a mélygarázs ajtaja.

— Gyerünk már — mondta a fekete férfi és türelmetlenül dobolt a kormánykeréken.

Chad Mulligan megkocogtatta az ablakot. A fehér férfi a társára pillantott, aztán leeresztette az ablakot.

— Ez nem jó így — szólalt meg Chad. — Csak ezt akartam mondani.

— Megjegyzését figyelembe vettük, uram, és továbbítjuk az illetékes szerveknek — mondta a sofőr.

Kinyílt a kinti világba vezető kapu. Még mindig esett a hó, szédítően kavargott a fényszórók fényében. A sofőr rálépett a gázra, aztán kigurultak az utcára és rákanyarodtak a főutcára.

— Hallottad, mi történt Szerdával? — kérdezte a sofőr. Most másképpen csengett a hangja, öregesebb volt és ismerős. — Meghalt.

— Igen. Tudom — felelte Árnyék. — Láttam a tévében.

— Faszok — mondta a fehér rendőr. Most szólalt meg először, rekedt hangja volt, akcentussal beszélt, és Árnyék őt is ismerősnek találta. — Én mondom, azok a faszok aztán faszok a javából.

— Köszönöm, hogy eljöttek értem — mondta Árnyék.

— Szóra sem érdemes — felelte a sofőr. Az egyik szembejövő autó fénye megvilágította az arcát, és máris öregebbnek tűnt. És alacsonyabbnak. Amikor utoljára találkoztak, kockás zakót és citromsárga kesztyűt viselt. — Milwaukee-ban voltunk, amikor Ibis felhívott. Úgy jöttünk, mintha démonok kergetnének.

— Szerinted hagyjuk, hogy lesitteljenek és villamosszékbe küldjenek, amikor csak arra várok, mikor törhetem be a fejedet a kalapácsommal? — kérdezte a fehér férfi mogorván, miközben a zsebében turkált cigarettáért. Kelet-európai akcentussal beszélt.

— Úgy egy óra múlva kerül szar a palacsintába — mondta Nancy úr, aki percről perce jobban hasonlított önmagára —, amikor a valódi rendőrök megjelennek érted. Még mielőtt rákanyarodnánk az 53. útra, félreállunk, megszabadítunk a láncaidról, és átveheted a ruháidat. — Csernobog mosolyogva felmutatta a bilincs kulcsát.

— Tetszik ez a bajusz — mondta Árnyék. — Jól áll.

Csernobog megsárgult ujjával végigsimított a bajuszán.

— Köszönöm.

— Szerda — mondta Árnyék. — Tényleg meghalt? Ez nem valami vicc?

Most jött rá, hogy egészen eddig ebbe a reménysugárba kapaszkodott, bármennyire is butaság volt. De Nancy úr arckifejezése mindent elárult, és az utolsó remény is szertefoszlott.