Amerikai istenek [American Gods - hu]

Atsula a sziklák lábánál halt meg, amikor a tavaszi nap a csúcspontján járt. Nem érte meg, hogy saját szemével láthassa az Új Világot, és a törzs szent asszony nélkül vándorolt át az új földre.

Megmászták a sziklákat, aztán délre meg nyugatra mentek, míg egy völgyre nem bukkantak, ahol friss volt a víz, és a folyókban csak úgy nyüzsögtek az ezüstös színű halak, az erdőt szarvasok járták, amik még sohasem láttak embert, és olyan jámborak voltak, hogy mielőtt megöltek volna egyet, a vadászok a földre köptek és bocsánatot kértek a szellemektől.

Dalani három fiúnak adott életet, és néhányan azt mondták, hogy Kalanu végrehajtotta az utolsó varázslatot és képes megtenni a férfidolgot az asszonyával — mások pedig azt suttogták, hogy a vén Gugwei nem öreg még ahhoz, hogy elszórakoztasson egy fiatal feleséget, amikor távol van a férj, és az is biztos, hogy Gugwei halála után Dalaninak nem született több gyereke.

És eljött a jég kora, aztán elmúlt, és az emberek benépesítették az egész földet, új törzseket alapítottak és új totemeket választottak maguknak: a hollót, a rókát, a lajhárt, a nagymacskákat és a bölényt, és mindegyik állat a törzs jelképévé vált és mindegyik állatból isten lett.

A mamutok ezen az új földön nagyobbak voltak, lassabbak és sokkal ostobábbak, mint a szibériai síkságok mamutjai, és sehol sem találtak többé hétpettyes pungh gombát, és Nunyunnini nem szólt többé a törzséhez.

És amikor Dalani meg Kalanu unokáinak az unokái éltek a földön, felbukkant egy csapat harcos, egy nagy és gazdag törzs tagjai, akik észak felől, egy rabszolgavadász expedícióról tartottak hazafelé, és így találtak rá az első emberek völgyére: a férfiak nagy részét megölték, fogságba ejtették a legtöbb asszonyt meg gyereket.

Az egyik gyermek abban bízott, hogy megkegyelmeznek neki, és megmutatta a barlangot a hegyoldalban, ahol egy mamutkoponyát találtak, egy mamutbőr köpönyeg szétrongyolódott maradványait, egy facsészét, és Atsula, a látnok mumifikált koponyáját.

Az új törzs néhány harcosa azt mondta, hogy vigyék magukkal a szent tárgyakat, mert ha ellopják az első emberek isteneit, a hatalmukat is megszerzik velük, míg mások tiltakoztak, mert ezzel csak balszerencsét hoznának a fejükre és kivívnák saját istenük haragját (mert ezek a harcosok a holló törzséből érkeztek, és a hollók féltékeny istenek).

Így hát lehajították a tárgyakat a hegyről egy mély vízmosásba, és magukkal vitték az első törzs túlélőit a dél felé vezető hosszú úton. A holló törzsei meg a róka törzsei pedig még hatalmasabbak lettek, és Nunyunninit hamarosan teljesen elfelejtették.