Amerikai istenek [American Gods - hu]

— Tehát nem hiszed — kérdezte Világ úr —, hogy betartjuk a szavunkat?

— Szerintem az ígéreteitek arra valók, hogy megszegjétek őket, eskütök pedig hamis. De én betartom a szavamat.

— Garantáltuk a biztonságodat — mondta Világ úr —, és megegyeztünk a béketárgyalások megkezdésében. De itt kell megjegyeznem, hogy ifjú pártfogoltad ismét a kezünkben van.

— Nem — horkantott Szerda. — Nincsen.

— Arról beszéltünk, miként kezelhetnénk a bekövetkező paradigmaváltást. Nem kell szükségszerűen ellenségeknek lennünk. Nem igaz?

Ez láthatóan megdöbbentette Szerdát.

— Mindent megteszek, ami hatalmamban áll…

Árnyéknak feltűnt, hogy valami nincsen rendben Szerdával. Vörös pont égett a bal szemében, az üvegszemében. Amikor megmozdult, a pont izzó csíkot húzva követte.

— Ez egy nagy ország — mondta Szerda lassan, mint aki rendbe szedi a gondolatait. Megmozdította a fejét, és a lézercélzó vörös pontja az arcára csúszott. Aztán ismét felkúszott az üvegszeméig. — Van elég hely…

Lövés csattant — bár a tévé hangszórói tompították a zajt —, és Szerdának szétrobbant a fél feje. Hátrabukott a teste.

Világ úr felállt, és kisétált a képből, még mindig háttal a kamerának.

— Lássuk akkor még egyszer, ez alkalommal lassítva — mondta a kommentátornő megnyugtató hangon.

Az ÉLŐ KÖZVETÍTÉS felirat helyére a VISSZAJÁTSZÁS került. A vörös lézercélzó most lassan kúszott végig Szerda arcán az üvegszemig, és ismét véres felhővé robbant a fél arca. A kép kimerevedett.

— Valóban, ez itt még mindig Isten Saját Országa — jelentette ki a kommentátor végszóként. — A kérdés az, vajon melyik istené?

Valaki más — Árnyék szerint Világ úr lehetett, mert furcsa módon félig-medig ismerős hangon beszélt —, azt mondta:

— Most pedig folytatjuk félbehagyott műsorunkat.

A Cheers bárban Coach megnyugtatta a lányát, hogy tényleg nagyon gyönyörű, akárcsak az anyja.

Megcsörrent a telefon. Liz rendőr felrezzent és felült a székében. Felemelte a kagylót. „Oké. Oké. Igen. Oké” — mondta. Letette a kagylót. Kijött a pult mögül, és odaszólt Árnyéknak:

— Bekísérem a zárkába. Ne használja a klót. A lafayette-i seriff emberei mindjárt itt lesznek magáért.

Levette a bilincset meg a lábbéklyót és bezárta Árnyékot a zárkába. Miután becsukta az ajtót, a szag sokkal elviselhetetlenebbé vált.

Árnyék leült a beton priccsre, előhúzta a zoknijából az ezüstdollárt és gyakorolni kezdett, egyik pozícióból a másikba csúsztatta a pénzt, egyik kezéből a másikba, az egyetlen célja az volt, hogy elrejtse az esetleg figyelő tekintetek elől. El kellett ütnie valamivel az időt. Zsibbadt volt.

Aztán hirtelen felsajdult benne, mennyire hiányzik neki Szerda. Hiányzott az önbizalma, a stílusa. A meggyőződése.

Kinyitotta a kezét és lenézett Szabadság úrnő ezüst profiljára. Összezárta rajta az ujjait, szorosan megmarkolta. Vajon ő is életfogytiglani kap azért, amit el sem követett? Ha egyáltalán eljut odáig. Az alapján, amit eddig Város úrról és Világ úrról tudott, nem okozna nekik nagy gondot kitörölni a rendszerből. Talán autóbalesetet szenved, miközben átszállítják a következő börtönbe. Esetleg lepuffantják szökés közben. Nem elképzelhetetlen.

Az ablak túloldalán történt valami. Visszajött Liz rendőr. Megnyomott egy gombot, mire kinyílt egy ajtó, amit Árnyék innen nem láthatott, és belépett egy barna seriffegyenruhát viselő fekete rendőrtiszt és fürge léptekkel a pulthoz sétált.

Árnyék visszacsúsztatta az ezüstdollárt a zoknijába.