Amerikai istenek [American Gods - hu]

— Egyik megoldástól sem rohannék a falnak — mondta Árnyék. — De a bilincset választom.

A nő leakasztott egy bilincset az övéről, majd megpaskolta a tokban lapuló félautomatát, csak úgy emlékeztetőnek. — Kezeket hátra — mondta.

A bilincs szorított: Árnyéknak vastag csuklója volt. A nő ezután béklyót tett a bokájára és leültette a pult túlsó végében egy padra, a fal mellé.

— Szóval — mondta Liz. — Maga békén hagy engem, én meg békén hagyom magát. — Elfordította a televíziót, hogy Árnyék is lássa.

— Kösz — mondta Árnyék.

— Ha végre beköltözünk az új irodákba — mondta a nő —, nem lesz több ilyen ostobaság.

Befejeződött Jav Leno műsora. Elkezdődött a Cheers bár. Árnyék sohasem nézte a Cheerst. Egyetlen epizódját látta csak — amikor Coach lánya eljön a bárba —, bár azt többször is. Ez már régebben szöget ütött a fejébe: ha nem nézel egy sorozatot, de egyszer elcsípsz belőle egy részt, azt éveken át, újra meg újra látni fogod — ez biztosan valami kozmikus törvény.

Liz Bute rendőr hátradőlt a székében. Még nem szunyókált el teljesen, de nem is volt ébren, ezért nem láthatta, amikor a bár vendégei abbahagyták a beszélgetést meg a szellemes beszólásokat, és Árnyékra meredtek a képernyőről.

Diane szólalt meg először, a szőke pincérnő, aki entellektüelnek tartotta magát.

— Árnyék — mondta. — Annyira aggódtunk érted. Lecsúsztál a térképről. Jó ismét látni téged — jóllehet bilincs és narancssárga couture van rajtad.

— Amondó vagyok, itt egy dolgot lehet csak tenni — nagyképűsködött Cliff, a bár legunalmasabb vendége —, most kell megszökni, a vadászidényben, amikor mindenki narancssárgát visel.

Árnyék nem szólt semmit.

— Á, látom, elvitte a cica a nyelvedet — mondta Diane. — No, mindegy, akkor is izgalmas hajtóvadászat volt!

Árnyék elfordította a fejét. Liz rendőr halkan hortyogni kezdett. Carla, a kis termetű pincérnő felcsattant.

— Oké, baromarcú! Adásunkat megszakítjuk, hogy megmutassunk neked valamit, amitől belecsurrantasz a nadrágodba. Készen állsz?

A képernyő felvillant és elsötétült. A bal alsó sarokban fehéren lüktetett az ÉLŐ KÖZVETÍTÉS felirat. Halk női hang szólalt meg:

— Természetesen még mindig nem késő a nyerő oldalra állni. De tudod, jogodban áll ott maradni, ahol vagy. Ezt jelenti amerikainak lenni. Ez a csodálatos Amerikában. Azzal, hogy szabadon hihetsz bármiben, szabadon hihetsz a téveszmékben is. Mint ahogy a szólásszabadság is biztosítja neked a jogot, hogy csendben maradj.

A képernyőn most egy utca látszott. A kép úgy billegett, mint a kézikamerás felvételek a dokumentumfilmekben.

Ritkuló hajú, napbarnított bőrű, kissé sunyi arckifejezésű férfi bukkant fel a képernyőn. Egy fal mellett állt, kávét kortyolt egy műanyag pohárból. A kamerába nézett, és azt mondta:

— A terroristák örökké kétértelmű szavak mögé bújnak, mint például a „szabadságharcos”. Maguk és én tudjuk, hogy egyszerűen gyilkos csőcselékről van szó. Mi az életünket kockáztatjuk, hogy ezen változtassunk.

Árnyék felismerte a hangot. Egyszer járt ennek a férfinak a fejében. Város úr hangja bentről más volt — mélyebb, zengőbb —, de nem lehetett összetéveszteni.