Amerikai istenek [American Gods - hu]

Árnyék majdnem megtapsolta. De ehelyett inkább azt mondta:

— Oké. Szóval ha elmesélem, mire jöttem rá, nem nézel hülyének.

— Talán — felelte a lány. — Próbáljuk ki.

— Elhinnéd nekem, ha azt mondanám, hogy az összes isten, akit az emberek valaha is kitaláltak, most is közöttünk él?

— Talán.

— És vannak köztük új istenek, a számítógép, a telefon meg minden más dolog istene, akik úgy gondolják, a két csoport számára kicsi ez a világ. És nagy eséllyel ki fog törni közöttük a háború.

— És ezek az istenek ölték meg azt a két embert?

— Nem, őket a feleségem ölte meg.

— Nem azt mondtad, hogy a feleséged meghalt?

— Így van.

— És mielőtt meghalt volna, megölte őket?

— Azután. Ne firtasd.

A lány felemelte a kezét és kisöpörte a haját a homlokából.

Végighajtottak a főutcán és megálltak a Szarvasitató előtt. A cégér egy meglepett szarvast ábrázolt, aki a hátsó lábaira egyenesedve egy pohár sört szorongatott. Árnyék felkapta a zacskót a könyvvel és kiszállt.

— Miért háborúznának? — kérdezte Sam. — Eléggé feleslegesnek tűnik. Mit nyernének vele?

— Nem tudom — ismerte be Árnyék.

— Az idegenekben könnyebb hinni, mint az istenekben — mondta Sam. — Talán Város úr és Akármi úr valójában a Sötét Zsaruk közé tartozik, csak az ufóknak dolgozik.

Megérkeztek a Szarvasitató ajtaja elé, és Sam megtorpant. Felnézett Árnyék arcára, lélegzete áttetsző felhőként lebegett körülötte.

— Csak annyit mondjál, hogy a jók mellett állsz.

— Nem tehetem — felelte Árnyék. — Bárcsak mondhatnám. De én nagyon igyekszem.

A lány végigmérte és az ajkába harapott. Aztán biccentett.

— Ennyi elég — mondta. — Nem adlak fel. Hívj meg egy sörre.

Árnyék belökte az ajtót, és az arcukba csapott a meleg meg a zene. Bementek.

Sam integetve üdvözölte néhány barátját. Árnyék bólintott pár embernek, akiknek emlékezett az arcára — még ha a nevükre nem is —, mert együtt keresték Alison McGovernt, vagy akikkel minden reggel találkozott Mabelnél. Chad Mulligan a bárpultnál állt, és egy alacsony, vörös hajú nőt ölelgetett — a távoli rokont, gondolta Árnyék. Kíváncsi volt, hogy nézhet ki, de a nő háttal állt neki. Amikor Chad megpillantott Árnyékot, tréfásan szalutálva üdvözölte. Árnyék vigyorogva visszaintegetett. Körülnézett, hátha megpillantja valahol Hinzelmannt, de úgy tűnt, az öregember nem jött le ma este. Kiszúrt egy üres asztalt és elindult arrafelé.