Amerikai istenek [American Gods - hu]

KÖZJÁTÉK

Elkezdődött a háború, de senki sem vette észre. A viharfelhők alacsonyabbra ereszkedtek, de senki sem tudott róla.

Egy manhattani utcán két napig szünetelt a forgalom egy lezuhant gerenda miatt. A balesetben két ember meghalt, egy arab taxis meg az utasa.

Egy denveri kamionsofőrt holtan találtak otthonában. A gyilkos fegyver, egy guminyelű, karmos végű kalapács a hulla mellett hevert a padlón. A férfi arca érintetlen volt, de a tarkóját teljesen bezúzták, és barna rúzzsal különös jeleket rajzoltak a fürdőszobatükörre.

Az arizonai Phoenixben egy postai válogatóállomás alkalmazottja megőrült, és lelőtte Terry „Troll” Evensent, egy betegesen elhízott, nehézkes férfit, aki magányosan élt a lakókocsijában. Másokra is rálőtt, de egyedül Terry Evensen halt meg. A lövöldöző férfit — az első feltételezések szerint egy elégedetlen postai alkalmazottat — soha nem kapták el és nem is azonosították.

— Őszintén szólva — nyilatkozta Terry „Troll” Evensen főnöke az ötórás hírekben —, ha tippelnem kellett volna, hogy ki lesz az, aki megkattan, hát én a Trollra szavaztam volna. Nem dolgozott rosszul, de fura egy fazon volt, na, az ember sohasem tudhatja, nem?

Az interjút aznap este már megvágva sugározták.

Egy montanai közösségben holtan találtak kilenc szerzetest. A riporterek először tömeges öngyilkosságra gyanakodtak, de hamarosan kiderült, hogy halálukat szénmonoxid-mérgezés okozta, egy régi kazán hibája miatt.

Key Westben meggyaláztak egy temetőt.

Idahóban az Amtrak amerikai vasúttársaság járata az UPS csomagszállító kamionjával ütközött. A kamion sofőrje meghalt, a vonat utasai közül senki sem sérült meg komolyan.

Ebben a fázisban még csak hidegháború volt az egész, igazi furcsa háború, semmi olyasmi, amit meg lehetett volna nyerni vagy el lehetett volna veszíteni.

Szél mozgatta a fák ágait. Szikrákat szórt a felkavart tűz. Közeledett a vihar.

Sába királynője — akiről azt suttogták, hogy apai ágon félig démon —, boszorkány, bölcs és királynő, aki Sába uralkodója volt, amikor Sábánál nem akadt gazdagabb birodalom a világon, amikor hajók és tevék hordták onnan a fűszereket, a szantálfát és az ékköveket a világ minden sarkába, akit már életében bálványoztak, akit istennőként tiszteltek még a legbölcsebb királyok is, most, hajnali kettőkor a Sunset Boulevard járdáján áll és üres tekintettel bámulja a forgalmat, mint egy repedt sarkú műanyag menyasszony egy fekete és neonszín esküvői tortán. Úgy áll ott, mintha az övé lenne az egész járda meg az őt körülvevő éjszaka.

Ha valaki egyenesen az arcába néz, megmozdul az ajka, mintha magában beszélne. Ha férfiak hajtanak el mellette autóban, tekintetével megkeresi a szemüket és elmosolyodik.

Hosszú éjszaka volt.

Hosszú hét volt és hosszú négyezer év.

Büszke rá, hogy senkinek nem tartozik semmivel. A többi lánynak stricije van, rossz szokásaik, gyerekeik, mind elveszi tőlük azt, amit megkeresnek. Vele ez nem történik meg.

A munkájában nincsen már semmi szent. Már nincsen.