Бесплатная библиотека
Читайте книгу на сайте или телефоне
READ-E-BOOK » Фэнтези » Amerikai istenek [American Gods - hu]
Amerikai istenek [American Gods - hu] - Читать Любимую Русскую Полную Книгу 👉 Read-E-Book.com

Amerikai istenek [American Gods - hu]

Электронная книга - «Amerikai istenek [American Gods - hu]». Краткое содержание книги:

Mike Ainsell három évet töltött börtönben, ám a sorscsapások ezzel nem értek véget számára. Szabadulása előtt néhány nappal a felesége és a legjobb barátja meghal autóbalesetben, így azután első útja a temetésre vezet. Útközben találkozik egy furcsa idegennel, aki Szerda néven mutatkozik be, és munkát kínál Mike-nak. A büntetett előéletű férfinak nincs más választása: elfogadja az ajánlatot, nem sejtve, hogy ezzel különös, természetfölötti események sodrába kerül. Fokozatosan derül fény Szerda sötét tervére, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet felszíne alatt különös háború dúl, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke…
1 ... 102 103 104 105 106 107 108 109 110 ... 182
Перейти на страницу:

— Akkor minek küszködsz vele? — kérdezi erre Clémentine.

Zuzu mama megrántja sovány vállát, amitől megremeg elsorvadt keze.

Erre a kérdésre nem tud válaszolni. Csak annyit mondhatna, hogy azért, mert hálás, hogy még él, és tényleg hálás: túl sok embert látott meghalni. Vagy mert álmaiban látja a rabszolgák eljövendő felkelését, mint történt az LaPlace-ban (ahol leverték őket), de a szíve mélyén tudja, hogy Afrika istenei, Legba és Mawu segítsége nélkül soha nem kerekedhetnek felül fehér kínzóikon, soha nem térhetnek vissza a szülőföldjükre.

Amikor majdnem húsz évvel ezelőtt felriadt azon a szörnyű éjszakán és érezte a bordái közé hatoló acél hidegét, Zuzu mama meghalt. Ő már régen nem él, csak gyűlöl. Ha bárki megkérdezné, képtelen lenne felidézni a bűzölgő hajón utazó, tizenkét éves lány emlékét — túl sokszor megverték és megkorbácsolták azóta, túl sok éjszakát töltött bilincsben, túl sokszor szakították el azoktól, akiket szeretett és túl sokat szenvedett.

De mesélhetne a fiáról, akinek levágták a hüvelykujját, amikor a gazdájuk rájött, hogy tud írni meg olvasni. Mesélhetne a lányáról, aki tizenkét éves korában nyolc hónapos terhes volt az egyik hajcsártól, és arról, miként ástak gödröt a vörös földbe, hogy ne veszítse el a gyermeket, de utána addig korbácsolták, míg csurom vér nem lett a háta. Hiába ásták meg a lyukat, a lánya egyszerre búcsúzott el a gyermekétől és az életétől egy vasárnap reggelen, amikor az összes fehér a templomban ült…

Túl sokat szenvedett.

— Hódolj előttük — mondta Zuzu mama a fiatal Parisnének a mocsárban, egy órával éjfél után. Mindketten derékig mezítelenek voltak, szakadt róluk a víz a fülledt éjszakában, bőrük színét kihangsúlyozta a fehér holdvilág.

Az özvegy Parisné férje, Jacques (aki három évvel később fog meghalni, meglehetősen furcsa körülmények között) mesélt egy keveset St. Domingo isteneiről, de Marie-t mindez nem érdekelte. A hatalom a rítusokban van, nem az istenekben.

Zuzu mama és özvegy Parisné együtt dúdoltak, dobogtak és térdepeltek a mocsárban, a fekete kígyóknak énekeltek, a színes bőrű, szabad nő és az elsorvadt karú rabszolganő.

— Nemcsak arról van szó, hogy ha te boldogulsz, akkor ellenségeid gyengülnek — mondta Zuzu mama.

A ceremóniák litániája, a szavak, amelyeket valaha ő és a testvére is ismert, már kikoptak az emlékeiből. A csinos Marie Laveau-nak azt mondta, hogy a szavak nem számítanak, csak a dallam és a ritmus a fontos, és most, amikor énekelve dobognak a sárban, különös látomása támad. Látja a dalok ritmusát, a kalindáét meg a bambuláét, és azt, ahogyan az egyenlítői Afrika lüktetése lassan szétárad az éjféli tájon, amíg az egész ország bele nem remeg és átveszi a régi istenek ritmusát. És most, a mocsárban dobogva azt is megérti, hogy ez sem, még ez sem lesz elegendő.

Zuzu mama a csinos Marie-hoz fordul, és az ő szemén keresztül látja magát, a fekete bőrű öregasszonyt, akinek ráncos az arca és csontsovány karja mereven lóg az oldala mellett, és a tekintete elárulja, hogy ő látta a gyermekeit kutyákkal verekedni az ennivalóért. Látta magát, és akkor, életében először megérezte, hogy ez a fiatalasszony mennyire fél és iszonyodik tőle.

Aztán felkacagott, leguggolt és jó kezével felemelt a földről egy kígyót, ami olyan hosszú volt, mint egy husáng és olyan vastag, mint egy hajókötél.

— Nesze — mondta. — Ez lesz a mi voudoununk.

A kígyó nem tiltakozott, amikor a Marie kezében tartott kosárba dobta.

És akkor, a holdfényben újabb látomása támadt, ez alkalommal utoljára, és meglátta testvérét, Agasut. De nem az a tizenkét éves fiú volt, akit a bridgeporti piacon elszakítottak tőle, hanem egy hatalmas, kopasz férfi, aki hézagos fogsorral vigyorgott rá, és mély hegek csíkozták a hátát. Egyik kezében machetét tartott. Jobb karja alig volt több, mint egy csonk.

Zuzu mama kinyújtotta egészséges bal kezét.

— Maradj, maradj még egy kicsit — suttogta. — Ott leszek. Hamarosan ott leszek veled.

És Marie Paris azt hitte, hogy az öregasszony hozzá beszél.

TIZENKETTEDIK FEJEZET

Amerika a vallást, akárcsak a moralitást, jól fizető értékpapírokba fektette. Arra a cáfolhatatlan álláspontra helyezkedett, hogy egy nemzet azért áldott, mert megérdemli, hogy áldott legyen — és ezt akár cáfolják, akár megerősítik más teológiai tételek, Amerika gyermekei fenntartások nélkül hisznek ebben a nemzeti hitvallásban.

Agnes Repplier. Times und Tendencies

Árnyék vezetett. Nyugat felé tartottak, át Wisconsinon meg Minnesotán, aztán beértek Észak-Dakotába, ahol a hó borította dombok hatalmas, alvó bölényekre emlékeztettek, és Szerda meg ő mérföldeken át nem láttak mást, csak a semmit, de abból rengeteget. Egy idő után dél felé fordultak. Dél-Dakota irányába, a rezervátumok felé.

Szerda lecserélte a Lincolnt, amit Árnyék szívesen vezetett, és most egy ősöreg, lassú Winnebago lakókocsival utaztak, aminek mindent átható kandúrszaga volt, és ezt egyáltalán nem vezette szívesen.

Amikor felbukkant az első útjelző tábla, ami a még mindig több száz mérföldnyire innen látható Rushmore-hegy felé mutatott, Szerda felmordult.

— No, az tényleg szent hely — mondta.

Árnyék eddig azt hitte, alszik.

— Azt tudom, hogy az indiánok szent helyként tisztelték.

— Az is — mondta Szerda. — Az amerikaiak mindig ezt csinálják — kell nekik valami ürügy, hogy felkerekedjenek és hódoljanak. Manapság senki nem jön el megnézni egy hegyet. Gutzon Borglum gigantikus elnöki arcait annál inkább. Amikor kőbe faragta őket, az emberek úgy érezték, most már lehet jönni, és tömegével autóznak ide, hogy élőben is megnézzenek valamit, amit ezer képeslapon láthattak már.

1 ... 102 103 104 105 106 107 108 109 110 ... 182
Перейти на страницу:
0
Сюжет
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Атмосфера
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Главный герой
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Общее впечатление
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
Итоговая оценка: 0.0 из 10 (голосов: 0 / История оценок)