Amerikai istenek [American Gods - hu]

— Mi a véleménye munkáltatója terveiről, Árnyék úr?

Árnyék lassított, mert hosszú, fekete kamion húzott el mellettük, és lefröcskölte őket latyakkal.

— Én nem kérdezek, ő nem mesél — felelte.

— Ha engem kérdez, egy utolsó nagy küzdelemre áhítozik. Dicsőséges kivonulást akar. Azt bizony. Mi meg elég öregek vagy elég ostobák vagyunk ahhoz, hogy néhányan igent mondjanak rá.

— Nem feladatom kérdezősködni — mondta Árnyék. A nő csilingelő nevetése betöltötte a kocsit.

A hátul ülő férfi — nem a furcsa fiatalember, hanem a másik — mondott valamit, amire Árnyék válaszolt, de egy pillanattal később semmire sem emlékezett az egészből.

A különös fiatalember nem szólt semmit, de most dúdolni kezdett magában, mély, dallamos basszus hangon, amibe beleremegett, szinte vibrált a kocsi belseje.

A furcsa fiatalember átlagos magasságú volt, de különös testalkatú: Árnyék hallott már hordónyi mellkasokról, de eddig nem társult kép a hasonlat mellé. Ennek a férfinak hordónyi mellkasa volt, lába akár, igen, akár a fatörzs, keze pedig, pontosan, akár egy oldalnyi sonka. Csuklyás, fekete zubbonyt viselt, több pulóvert, vastag kezeslábast, és mindehhez fehér teniszcipőt, ami sem a téli időhöz, sem az öltözékéhez nem illett, és akkora volt, mint egy cipősdoboz. Virsliujjai vége lapos volt és szögletes.

— Nem semmi, ahogyan dúdol — szólt hátra Árnyék.

— Elnézést — mondta a különös fiatalember mély, nagyon mély hangon és zavartan. Abbahagyta a dúdolgatást.

— Ne, nekem tetszett — mondta Árnyék. — Folytassa.

A furcsa fiatalember tétovázott, aztán ismét nekiállt zümmögni, ugyanolyan mély és vibráló hangon, mint az előbb. Ez alkalommal szavak is keveredtek a dúdolásba. — Le, le, le, le… — dalolta, olyan mélyen, hogy beleremegtek az ablakok —, le, le, le.

Az út menti házak ereszei karácsonyi fényekbe öltöztek. Akadt mindenféle, a hunyorgó, diszkrét, aranyszín lámpáktól kezdve a hóembereket, mackókat és többszínű csillagokat ábrázoló óriás alakzatokig.

Árnyék megállt az étterem előtt, ami egy nagy csűrszerű épület volt, és kitette az utasokat a bejárat előtt. Aztán elvitte a kocsit a hátsó parkolóba. Sétálni akart egy kicsit, egyedül, a hidegben, hogy kitisztuljon a feje.

Egy fekete kamion mellett tette le az autót. Lehet, hogy ugyanez a kamion húzott el mellette az előbb. Becsukta az ajtót, és csak állt ott, lélegzete felhőként gomolygott a levegőben.

Szinte látta maga előtt a benti jelenetet, Szerdát, aki egy nagy asztalhoz ülteti a vendégeit és átrendezi a termet. Azon tűnődött, vajon tényleg Káli ült-e az első ülésen, és mi lehetett az a valami hátul…

— Hé, haver, van tüzed? — kérdezte egy félig ismerős hang, és Árnyék már fordult, hogy szóljon, sajnos nincsen, akarta mondani, de a fegyver markolata a bal szeme felett találta el, és felbukott. Zuhanás közben kinyújtotta a kezét, hogy megkapaszkodjon valamiben. Valaki puha dolgot tömött a szájába, nehogy kiabálni tudjon és ragasztószalaggal rögzítette: könnyed, gyakorlott mozdulatokkal, mint egy csirkét belező hentes.

Árnyék kiáltani próbált, figyelmeztetni akarta Szerdát, a többieket, de csak elfojtott nyöszörgés szakadt ki belőle.

— A zsákmány odabent van — mondta a félig ismerős hang. — Mindenki a helyére. — Alig érthető hang recsegett választ egy adóvevőből. — Menjünk be és kapjuk el őket.

— Mi legyen a nagydarabbal? — kérdezte egy másik hang.

— Kötözzétek meg és vigyétek el — felelte az első.

Zsákszerű csuklyát húztak Árnyék fejére, ragasztószalaggal kötötték össze a csuklóját meg a bokáját, berakták egy kamion hátuljába és elhajtottak.

Az apró szobában, ahová Árnyékot zárták, nem voltak ablakok. Volt ott egy műanyag szék, egy pehelykönnyű, összecsukható asztal és egy letakart vödör, ami ideiglenes vécéként szolgált. A padlón hat láb hosszú sárga, műanyag hab szivacscsík hevert, meg egy vékony takaró, rajta régen megkérgesedett, barna foltokkaclass="underline" Árnyék nem tudta eldönteni, vér, szar vagy étel maradványai-e, és nem is volt kedve megvizsgálni. Fent a magasban, egy fémrács mögött csupasz villanykörte világított, de Árnyék sehol sem látott villanykapcsolót. A villany végig égett. Az ajtónak ezen az oldalán nem volt kilincs.