AZ ELVESZETT KERESZT
- Автор: Бенцони Жюльетта
- Серия: Шевалье (Рыцари) #1
- Язык: венгерский
- Жанр: Исторические любовные романы
Электронная книга - «AZ ELVESZETT KERESZT». Краткое содержание книги:
Thibaut testestül-lelkestül az angyali szépségű nemes lelkű de leprás fiúnak szenteli magát. Elkíséri a királyság négy sarkába a sosem szűnő harcban amelyet a herceg folytat Szaladin egyeduralma ellen egészen huszonnégy évesen bekövetkező haláláig. Balduin iránti elkötelezett barátsága mellett Thibaut mélységesen szerelmes Isabelle-be a herceg húgába s ez a szerelem egy életen át kitart még akkor is amikor a lányt Jeruzsálem királynőjévé koronázzák s a sorsa különös fordulatokat vesz.
A királyi udvar alkotja környezetüket: Balduin nimfomán perverz anyja a lánya a gyönyörű szívtelen és önző Sybilla a többé-kevésbé hűséges de szinte mindig kapzsi bárók. Miközben egymást érik az intrikák a királyság a vesztébe rohan a templomosok titokzatos pillantásától kísérve...
– Fiatalabb koromban Raoul de Vermandois grófot szolgáltam. Sokkal rosszabbul nézett ki, de szerettem. Tartson meg, kérem!
Így történt, hogy Adam Pellicorne, a vermandois-i Duryből a leprás király szolgálatába állt.
Guillaume de Tyr személyes elbeszéléséből kitűnt, hogy igen egyszerű és meglehetősen aljas volt mindaz, ami történt. A vérhas rohamokkal küszködő Balduin átmeneti gyengeségét kihasználva a flandriai gróf, elégedetten azzal, hogy két hétig semmiségekkel tartotta fel a királyt és a császár követeit, akik végül elbizonytalanodtak, teljes lelki nyugalommal maga mellé állította a királyság haderejének javát, hogy együtt támadjanak Harenc falai és az Oronte vidéke ellen, hogy elismertessék Antiochiai Bohemund és Tripoliszi Rajmund fennhatóságát, majd miután magához láncolta az urakat, elsöpörje a beteg királyt, és magának szerezze meg a koronát. A kancellár felháborodása leginkább Rajmundot érintette, hisz a flandriai gróf értékeiről sosem táplált illúziókat. Tripoliszi Rajmundnak, akit mostanáig bölcs embernek és komoly államférfinek tartott, nem lett volna szabad ennyire megfeledkeznie arról, mivel tartozik a királyságnak, melynek Balduin kiskorúsága idején régense volt. Talán, mint a flamand, ő is azt hitte, hogy a király haldoklik, és a halála után könnyű lesz megszerezni a koronát?
A legöregebb bárókon kívül egyedül Renaud de Châtillon zavarta el őket, hisz egyformán gyűlölte Elzászi Fülöpöt és Rajmundot: az ő hercegsége semmit sem nyert volna a kalanddal, ráadásul az a néhány emír, akinek a legyőzésére indultak, nem érdekelte. Egyedül Szaladin lett volna méltó ellenfele, és mivel a flamand rosszindulatának köszönhetően az egyiptomi hadjárat terve szertefoszlott, hazatért, hogy tovább felügyelje a sivatagi karavánutakat és a Vörös tenger vidékét.
– Ha a királyságnak szüksége van rám – jelentette ki Balduinnak –, gyújtsanak egy nagy tüzet a Dávid torony tetején. Kerakból meglátom!
Balduin értékelte a gesztusát, mely azonban nem lepte meg: tökéletesen illett Moab új urához, hogy egyedül szembehelyezkedik mindenkivel.
Eközben, míg Harenc falai körül lelkesen lengtek a lobogók, a napfény pedig a kivont kardok pengéjén csillant, a szultán kémei és postagalambjai53 lázasan dolgoztak.
Szaladin kairói palotája mélyén hamarosan megtudta, hogy a fegyverszünetet semmibe véve a flandriai gróf egy frank hadsereggel támadást indított Észak-Szíria termékeny földjei ellen. Nem kellett összehívnia a hadseregét: már akkor megtette, amikor az első
bizánci gályák megérkeztek Akrába. 1177 novemberének közepén villámcsapásként érkezett a hír Jeruzsálembe: Szaladin behatolt Palesztinába, és a tengerpart mentén felfelé halad, hogy elfoglalja a gazdag parti városokat, majd Jeruzsálemet. Mindent felégetett és lerombolt útja mentén.
Szerencsére Balduin jobban volt. Mintha a lepra is pihenőt fújt volna. A helyzet azonban drámai maradt. A templomosok nagymestere, Odon de Saint-Amand, aki a palotával egy időben tudta meg a hírt, és aki, mióta csak a rend élén állt, a pápa alattvalójának tekintette magát és megvetette a királyt, összeszedte néhány megmaradt lovagját és elvágtatott Gáza felé. Ez az erődítmény hagyományosan a templomosoké volt, ők tartották fenn a garnizont. Nem ok nélkül úgy gondolta, Gáza lesz Szaladin első célpontja, és meg akarta védelmezni, de indulás előtt legalább értesíthette volna Balduint.
Komoly problémát okozott a főparancsnok egészségi állapota is. A hadsereg vezére, az öreg és nagybecsű Onfroi de Toron súlyos óvatlanságot követett el egy évvel azelőtt: újra megházasodott, feleségül vette Philippát, Antiochiai Bohemund legfiatalabb húgát, aki szerelmi kalandba bonyolódott Komnenosz Andronikkal, és elemésztette az epekedés. A túl fiatal feleséggel kötött házasság szélsőségei és a fájdalom, hogy az asszony más után áhítozik, lassan a sír felé kormányozták a hadvezért. Balduin azonban tizennégy éves kora óta tudta, hogyan kell seregeit csatába vinni. Nem habozott, összegyűjtötte az összes fellelhető lovagot – két– vagy háromszázan voltak! –, elment a Szent Sír-templomba, elhozta az Igazi Keresztet, melyet Aubert, Betlehem püspöke visz majd, Isten segítségét kérte, máglyát gyújtatott a Dávid-torony tetején, az asszonyok jajveszékelésétől kísérve lóra pattant, és kis csapatával megindult a tengerpart felé, mert a legfrissebb hírek szerint Szaladin arról közelített.
A királyt mániákusan sarkallta az akarat, hogy megelőzze ellenségét, és pihenő
nélkül vágtatott Askalonig, melynek kapui megkönnyebbüléssel nyíltak meg előtte.
Askalon, ezt jól tudta a király, keresztút. Isten megadta, hogy Szaladin előtt érjen oda.
A város már felkészült a védekezésre, és a király úgy gondolta, van egy kis ideje, míg a szultán Gázával van elfoglalva.
53 Elsőként Nur ed-Din használt galambokat a posta továbbítására.
A templomosok kezén, akiknek harctudásához nem férhetett kétség, a város ki fog tartani, és megadja a kellő időt, hogy megérkezzen a remélt erősítés. Mielőtt elhagyta Jeruzsálemet, a király mozgósítást hirdetett: minden fegyverforgatáshoz valamennyit is értő férfi köteles volt csatlakozni hozzá. Nem kételkedett benne, hogy engedelmeskednek, és valóban, a királyság minden sarkából városi milicisták, lovagok, önkéntesek, sőt polgárok is útnak indultak…
Csakhogy Szaladin kiszámíthatatlan volt, annál is inkább, mert senkivel nem közölte előre döntéseit, s ezzel nagyon megnehezítette a frank kémek dolgát.
Jeruzsálemet akarta, és elhatározta, hogy csak annyiszor áll meg útközben, ahányszor nagyon muszáj. Nem törődött Daronnal és Gázávaclass="underline" a város vezértornyáról Odon de Saint-Amand elképedten látta, amint Gázára egy pillantást sem vetve elvonul az orra előtt Allah lovasainak lavinája.
Gáza és Askalon között mindössze két mérföld volt a távolság…
Reggel Balduin, aki az éjszaka egy részét a védelmi rendszerek és a város készletei ellenőrzésével töltötte, még egyszer végigjárta a falakat Thibaut, Adam és Renaud de Sidon, Agnès ritkán látott, vitéz férje társaságában. Hűvös volt, és az égen hatalmas felhők közeledtek a tenger felől. A párkánynak támaszkodva a király levette acélsodrony fejvédőjét, és a táj felé fordulva egy pillanatra félrevonta a fátylát, hogy érezze, ahogy a szél az arcát simogatja. Hátat fordított három társának, és egyedül Isten láthatta arca torzulását. Nemsokára pihen egy keveset, eszik valamit… Renaud de Sidon kiáltása azonban szertefoszlatta ezt a reményt:
– Felség! Nézze, jönnek!
Délen villámok átjárta vastag porfelhő torlaszolta el a horizontot, mely gyorsan közeledett. A lovak vágtázó patája mennydörgésként visszhangzott a földön, és zajosan csörömpöltek a fegyverek a Próféta zöld zászlaja és a fekete lobogók alatt, melyeket hagyományosan a távoli Bagdad kalifája, a Hívők Parancsnoka küldött az illusztris hadvezéreknek, akik a legfényesebben emelték a magasba az iszlám kardját.
Menekültek előttük a parasztok, akik még nem húzódtak be Askalon falai mögé. Látták őket elesni, hallották kiáltásaikat, amikor lecsaptak a görbe kardok, és a hatalmas hullám hamarosan a falakat támadta, miközben a környék, ahol egymás után gyúltak a tüzek, eltűnt a füstben.
Balduin visszavette fehér fátylát, fejvédőjét és koronás sisakját, melyet az imént a párkányra tett. Egyedül volt, mivel már kiadta parancsait a kísérőinek. Magas és büszke alakja kirajzolódott a kék ég hátteréből. Ekkor látta meg Szaladint a fal tövében.