A kaszás [Reaper Man - hu]

A Halált kezdte elfogni a szörnyű érzés, hogy tudja, mire szolgál ez a gép, de azért megkérdezte.

— Nos, az egész lényege ez a vezérműtengely — mondta Fekete megörülve az érdeklődésnek. — A hajtóerő ezen a csigán keresztül érkezik, itt, és a forgattyúk mozgatják a lengőkarokat — azok ezek — és a fésülőnyílás, amit az ide-oda mozgó szerkezet működtet, lecsúszik pont akkor, amikor a szorítóretesz belepottyan ebbe a résbe, itt ni, és persze ezzel egyidőben két rézgolyó körbe-körbe jár és a tollazólapok elviszik a szalmát, miközben a szem leesik a gravitáció segítségével a vályún át a garatba. Egyszerű.

ÉS A HÁROMNYOLCADOS MCFOG?

— De jó, hogy eszembe juttatta! — Fekete kotorászott a padlón lévő hulladékban, fölvett egy kis, recés tárgyat, és rácsavarozta a szerkezet egyik kiálló részére. — Roppant fontos darab. Megállítja az ellipszisforgattyú fokozatos fölcsúszását a himbanyélen és megakadását a peremvájaton, aminek katasztrofális kimenetele lenne, amint azt bizonyára el tudja képzelni.

Fekete hátralépett és megtörölte kezét egy kendővel, amitől kissé olajosabb lett.

— Kombinált Betakarítógépnek hívom — közölte.

Bill Kapu nagyon vénnek érezte magát. Ami azt illeti, nagyon vén is volt. De még soha sem érezte ennyire. Valahol a lelke homályában úgy érezte, tudja, anélkül, hogy a kovács elmagyarázná, mi a Kombinált Betakarítógép feladata.

Ó!

— Ma délután fogjuk megtartani a próbamenetet odafönt az öreg Vásárhelyi nagy búzamezején. Meg kell mondjam, nagyon ígéretesnek tűnik. Amit most maga előtt lát, Mr. Kapu, az a jövő.

IGEN.

Bill Kapu végigsimította a vázat.

ÉS MAGA AZ ARATÁS?

— Hmm? Mi van vele?

MIT FOG RÓLA GONDOLNI? FOGJA TUDNI?

Fekete az orrát ráncolta. — Tudni? Tudni? Nem fog tudni semmit. A búza az búza.

ÉS HAT GARAS AZ HAT GARAS.

— Pontosan. — Fekete tétovázott. — Mi is volt az, amit akart?

A magas alak végigfuttatott egy vigasztalhatatlan ujjat az olajos masinán.

— Mr. Kapu?

TESSÉK? Ó! IGEN. SZERETNÉK VALAMIT ELVÉGEZTETNI MAGÁVAL…

Kivonult a kovácsműhelybál és szinte azonnal visszatért valami selyembe burkolttal. Óvatosan kicsomagolta.

Korábban készített egy új nyelet a pengének — nem egyeneset, amilyet a hegyekben használnak, hanem a síkságok súlyos, kettős ívelésű nyelét.

— Laposra akarja kalapáltatni? Vagy egy új koporsószeget a fűnek? Kicseréltetni a fémrészeket?

Bill Kapu a fejét rázta.

AZT AKAROM, HOGY A KASZA HALOTT LEGYEN.

— Halott?

IGEN: TELJESEN. MINDEN DARABKÁJA PUSZTULJON EL. AZÉRT, HOGY SZÁZSZÁZALÉKOSAN HALOTT LEGYEN.

— Pedig nagyszerű kasza — felelte Fekete. — Kár lenne érte. Jól megőrizte rajta az élt…

NE NYÚLJON HOZZÁ!

Fekete az ujját szopta.

— Ez furcsa — hökkent meg. — Megesküdtem volna, hogy hozzá se értem. A kezem jó pár hüvelykre volt tőle. Hát, mindenesetre éles.

Megsuhintotta a kaszát a levegőben.

— Igen. Ször / / nyen é / / les azt mon / / danám.

Elhallgatott, kisujját a fülébe dugta, és kissé megforgatta.

— Biztos benne, hogy tudja, mit akar? — érdeklődött.

Bill Kapu ünnepélyesen megismételte kívánságát.

Fekete vállat vont. — Hát, gondolom, beolvaszthatom, a nyelet meg elégethetem — nyilatkozta.

IGEN.

— Hát, rendben. Elvégre a maga kaszája. És persze alapjában véve igaza van. Ez most már elavult technológia. Fölösleges.

FÉLEK, HOGY IGAZA LEHET.

Fekete szurtos hüvelykujjával a Kombinált Betakarítógép felé bökött. Bill Kapu tudta, hogy az csupán fémből és zsákvászonból készült s ezért nem lehet képes ólálkodásra. De igenis ólálkodott. Mi több, dermesztő, fémes önelégültséggel tette.

— Rávehetné Miss Illabetset, hogy vegyen egy ilyet, Mr. Kapu. Pont megfelel egy olyan egyszemélyes majorba. Már látom is magát magam előtt, odafönt, a széllel szemben, a hajtószíjak csattognak és a bekeverőkarok lengedeznek…

NEM.

— Csak rajta! Az öregasszony igazán megengedheti magának. Azt beszélik, vannak neki kinccsel teli ládái még a régi szép időkből.

NEM!

— Ööö… — Fekete tétovázott. Az utolsó „NEM” biztosabb fenyegetést tartalmazott, mint a vékony jég reccsenése a mély folyón. Azt állította, hogy még tovább folytatni ezt a témát a leghalálmegvetőbb dolog, amit csak Fekete tehetne.

— Hát, igazán maga tudja a legjobban, hogy mit akar — motyogta.

IGEN.

— Akkor legyen, ó, mondjuk, hogy egy krajcár a kaszáért — hadarta Fekete. — Igazán sajnálom, de, tudja, rengeteg szenet fog elhasználni, és azok a törpék folyton fölemelik az árát a…