Бесплатная библиотека
Читайте книгу на сайте или телефоне
READ-E-BOOK » Фэнтези » A kaszás [Reaper Man - hu]
A kaszás [Reaper Man - hu] - Читать Любимую Русскую Полную Книгу 👉 Read-E-Book.com

A kaszás [Reaper Man - hu]

Электронная книга - «A kaszás [Reaper Man - hu]». Краткое содержание книги:

A halál eltűnt! Állítólag… ööö… eltávozott. És ez olyasfajta káoszhoz vezet, amilyenek mindig is keletkeznek, amikor egy létfontosságú közszolgáltatás megszűnik. Időközben egy messzi, messzi kis farmon feltűnik egy magas, sötét idegen, aki meglehetősen jól bánik a kaszával. És mivel épp aratómunkásokat keresnek…
1 ... 23 24 25 26 27 28 29 30 31 ... 69
Перейти на страницу:

— Nem fogom hamarjában elfelejteni a kifejezést Welegár tiszteletes arcán — állította komoran Artur. — Harminc évig jártam abba templomba. Tiszteltek a hitközségben. Most meg, ha csak gondolok arra, hogy beteszem a lábam egy vallásos intézménybe, máris végig sajog a lábam.

— Igen, de nem kellett volna neki azt mondania, amit mondott, amikor lelökted a koporsófedelet — méltatlankodott Dorina. — Pap létére! Azoknak nem lenne szabad ismernie olyan szavakat.

— Szerettem azt a templomot — motyogta Artur vágyakozóan. — Volt mit csinálni szerdánként.

Derengeni kezdett Motolla Alánknak, hogy Dorina csodálatosképp elsajátította az r hang kiejtésének képességét.

— És maga szintén vámpír, Mrs. Huny… bocsánatot kérek… Nofertoesatu grófné? — kíváncsiskodott udvariasan.

A grófné mosolygott. — Szavamha, igen — válaszolta.

— Házasság által — egészítette ki Artur.

— Ez lehetséges? Azt hittem, ahhoz meg kell harapják az embert — csodálkozott Motolla.

A hang a szék alatt vihogott.

— Nem látom be, miért kellene nekifognom harapdálni a feleségem harminc évi házasság után, és ezzel a dolog le van zárva! — szögezte le a gróf.

— Minden nőnek hészt kellene vennie a féhje hobbijában — mondta Dorina. — Ez az, amitől a házasság éhdekes mahad.

— Ki akar érdekes házasságot? Sose állítottam, hogy érdekes házasságot akarok. Ez a baj a mai emberekkel, elvárnak mindenfélét, például hogy egy házasság legyen érdekes. És egyébként is, ez nem hobbi — siránkozott Artur. — Tudja, ez a vámpírkodás egyáltalán nem olyan klassz, mint amilyennek beállítják. Nem mehetsz ki nappal, nem ehetsz fokhagymát, nem tudsz rendesen megborotválkozni…

— Miért nem tud megborot… — kezdte Motolla.

— Nem használhatsz tükröt — felelte Artur. — Azt hittem, a denevérréváltozás része érdekes lesz, de errefelé gyilkosak a baglyok. És ami a… tudja… a vérrel… hát… — A hangja elfúlt.

— Ahtuh sosem ismehkedett könnyen embehekkel — mentegette Dorina.

— És a legrosszabb az egészben, hogy folyton frakkot kell viselni — nyafogta Artur. Oldalvást Dorinára sandított. — Biztos vagyok benne, hogy az igazából nem kötelező.

— Hoppant fontos, hogy fenntahtsuk a színvonalat — fennhéjázott Dorina. Dorina egyik-percben-itt-a-következőben-sehol vámpírkiejtésén felül korábban úgy dönthetett, hogy kiegészíti Artur frakkját azzal, amit, amit egy vámpírnő számára megfelelőnek ítélt: testhez simuló fekete estélyivel, hosszú, homlokán V-alakúra vágott sötét hajjal és nagyon sápadt sminkkel. A Természet azonban kicsinek és dundinak szánta, göndör hajjal és viruló arcszínnel. Az ellentmondás határozott jelei mutatkoztak rajta.

— Ott kellett volna maradjak a koporsóban — gyónta meg Artur.

— Ó, dehogy! — tiltakozott Mr. Patkó. — Az a könnyebbik kiút lett volna. A mozgalomnak szüksége van a hozzád hasonló emberekre, Artur. Példát kell mutassunk! Jusson csak eszedbe a jelmondatunk!

— Melyik is lenne az, Reg? — firtatta Lupin fáradtan. — Annyi van belőlük.

— „Élőhalott igen — eltávozott soha!” — citálta Reg.

— Tudja, ő jót akar — mesélte Lupin, miután a gyűlés véget ért.

Ő meg Motolla a hajnali szürkületben baktattak vissza. A Nofertoesatuk már korábban távoztak, hogy hazaérjenek még mielőtt a nappal még több gondot zúdít Arturra, és Mr. Patkó elment, hogy — ahogy megfogalmazta — beszédet mondjon egy gyűlésen.

— Lemegy a Kisistenek Temploma mögötti temetőbe és kiabál — magyarázta Lupin. — Ő öntudat-fölélesztésnek nevezi, de nem hiszem, hogy sok esélye van.

— Ki volt az az asztal alatt? — kérdezte Motolla.

— Az Schleppel — felelte Lupin. — Szerintünk a mumus.

— A mumusok is élőhalottak?

— Nem hajlandó megmondani.

— És még sose láttad? Azt hittem, a mumusok elrejtőznek a dolgok alá, és, őöö, mögé, és aztán ráugranak az emberre.

— Ő teljesen oké az elrejtőzésben. De nem hiszem, hogy szereti a ráugrás részét — válaszolta Lupin.

Motolla ezen eltöprengett. Egy tériszonyos mumus valahogy befejezetté teszi a teljes készletet.

— Ki hitte volna — motyogta tétován.

— Csak azért járunk el a klubba, hogy örömet szerezzünk Regnek — mesélte Lupin. — Dorina azt mondta, megszakadna Reg szíve, ha abbahagynánk. Tudja, mi a legrosszabb?

— Mondd csak! — buzdította Motolla.

— Néha elhozza a gitárját és rávesz minket, hogy olyan dalokat énekeljünk, mint az „Ankh-Morpork utcái” meg „Győzedelmeskedni fogunk”[12]. Rémes.

— Nem tud énekelni, mi? — találgatott Motolla.

— Énekelni? Az éneklése hagyján! Látott már valaha zombit, amint megpróbál gitározni? Amikor utána segítünk neki megkeresni az ujjait, az a kínos. — Lupin sóhajtott egyet. — Mellesleg Drull nővér dögevő. Ha fölajánlja valamelyik húsos derelyéjét, ne fogadja el!

Motolla visszaemlékezett a tétova, szégyenlős öregasszonyra a formátlan szürke ruhában.

— Ez komoly? — borzongott. — Úgy érted, emberhúsból készíti őket?

— Mi? Ó! Nem. Csak nem főz valami jól.

— Ó!

— És Ixolit testvér alkalmasint az egyetlen beszédhibás sikítószellem a világon, szóval ahelyett, hogy ülne a tetőn és sikoltozna, amikor valaki halála közeleg, csak ír neki egy cédulát és bedugja az ajtó alatt…

Motolla emlékezett a hosszúkás, szomorú arcra. — Nekem is adott egyet.

— Próbáljuk bátorítani — mondta Lupin. — Szegény nagyon félénk.

Kivágódott a karja és Motollát egy falhoz taszította.

— Maradjon csöndben!

— Mi?

Lupin fülét hegyezte. Az orrlyuka kitágult.

Odaintve Motollának, hogy maradjon, ahol van, az emberfarkas nesztelen osont végig a sikátoron, míg oda nem ért, ahol egy másik, még keskenyebb és ocsmányabb keresztezte. Ott megtorpant egy pillanatra, aztán szőrös kezével benyúlt a sarkon túl.

Fájdalomkiáltás hallatszott. Lupin keze egy vergődő férfit tartva érkezett vissza. Hatalmas, szőrős izmok domborodtak Lupin elszakadt inge alatt, mikor a férfit tépőfog magasba emelte.

— Meglapultál, hogy aztán ránk támadj, igaz? — faggatta Lupin.

— Ki, én…?

— Éreztem a szagod — közölte vele Lupin higgadtan.

— Én dehogy…

Lupin sóhajtott egyet. — Tudod, a farkasok nem csinálnak ilyesmit — tudatta.

A férfi himbálózott.

— Hé, na ne mondd — mondta.

— Az egész szemtől szembe küzdelem, tépőfog tépőfog ellen, köröm köröm ellen — világosította föl Lupin. — Nem fogsz fölfedezni sziklák mögött ólálkodó farkasokat, készen arra, hogy kiraboljanak egy arra járó borzot.

— Elenged?

— Szeretnéd, ha kitépném a torkod?

A férfi bámult szemtől sárga szembe. Fölmérte esélyeit egy hét láb magas pasassal szemben, akinek ilyen fogai vannak.

— Kapok választási lehetőséget? — tudakolta.

— Ez a barátom itt — közölte Lupin Motollára mutatva — zombi…

— Hát, nem tudom, hogy tényleg zombi vagyok-e, azt hiszem, ahhoz meg kell enni valamiféle halat meg gyökeret, hogy zom…

— …és tudod, hogy a zombik mit tesznek az emberekkel, ugye?

A férfi megpróbált bólintani, jóllehet Lupin ökle pont a nyaka alatt volt.

вернуться

12

Ez a dal, különféle nyelveken, közkeletű a multiverzum minden egyes ismert világán. Mindig ugyanazok éneklik, nevezetesen azok, akikből, ha felnőttek, lesznek azok, akiknek a következő nemzedék énekelni fogja a „Győzedelmeskedni Fogunk”-at.

1 ... 23 24 25 26 27 28 29 30 31 ... 69
Перейти на страницу:
0
Сюжет
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Атмосфера
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Главный герой
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Общее впечатление
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
Итоговая оценка: 0.0 из 10 (голосов: 0 / История оценок)