A kaszás [Reaper Man - hu]

MISS ILLABETS?

— Igen?

MI AZ… ÉJSZAKA… AMIKOR LÁTNI LEHET DOLGOKAT, DE AZOK NEM VALÓSÁGOS DOLGOK?

A nő állt, egyik kezében a zabkásás fazék, a másikban a merőkanál.

— Az álmokra gondol? — kérdezte.

EZ LENNE AZ ÁLMODÁS?

— Kend nem szokott álmodni? Azt hittem, mindenki álmodik.

OLYASMIKRŐL, AMIK MEG FOGNAK TÖRTÉNNI?

— Az az előérzet, az bizony. Én magam sosem hittem benne. Csak nem akarja azt mondani kend, hogy nem tudja; mi az álom?

NEM. NEM. DEHOGYIS.

— Mi aggasztja, Bill?

HIRTELEN FÖLFOGTAM, HOGY MEG FOGOK HALNI.

Az asszony elgondolkozva nézett rá.

— Hát, mindenki más is — szögezte le. — És ez volt az, amiről álmodott, igaz? Mindenkivel előfordul ilyesmi néha. Én nem aggódnék a kend helyében. A legjobb, amit tehet, ha elfoglalja magát és tesz-vesz vidáman, én már csak azt mondom.

DE MEG FOGOK SZŰNNI!

— Ó, nem is tudom — jelentette ki Miss Illabets. — Az egész azon múlik szerintem, hogy milyen életet élt.

TESSÉK?

— Kend vallásos ember?

ÚGY ÉRTI, HOGY AZ TÖRTÉNIK AZ EMBERREL, AMIKOR MEGHAL, AMIT HISZ, HOGY TÖRTÉNNI FOG?

— Szép is lenne, ha így történne, nem? — közölte az asszony vígan.

DE, TUDJA, ÉN TISZTÁBAN VAGYOK VELE, HOGY MIBEN HISZEK. ÉN NEM HISZEK… SEMMIBEN.

— Ejnye, de komorak vagyunk ma reggel — nehezményezte Miss Illabets. — A legjobb, amit most azonnal megtehet, az, ha szépen megeszi azt a zabkását. Jót fog tenni kendnek. Azt mondják, egészségesebbé teszi a csontokat.

Bili Kapu lepillantott a tálra.

KAPHATOK MÉG EGY KICSIT?

Bill Kapu faaprítással töltötte a délelőttöt. Az kellemesen egyhangú munka.

Kifáradni. Az a fontos. Biztos aludt a múlt éjszaka előtt is, de olyan fáradt lehetett, hogy nem álmodott semmit. És eltökélte, hogy nem fog többé álmodni. A fejsze óraműként emelkedett föl és csapott le a fahasábokra.

Nem! Nem óraműként!

Mikor bement, a tűzhelyen több fazék rotyogott.

ÉTVÁGYGERJESZTŐ ILLATA VAN — jegyezte meg jószántából Bill. Odanyúlt az egyik föl-le billegő fazékfedőért. Miss Illabets megpördült.

— Ne nyúljon hozzá! Nem hiányzik kendnek az a kotyvalék! A patkányoknak készült.

A PATKÁNYOK NEM MAGUK TÁPLÁLKOZNAK?

— Dehogynem, erre mérget vehet! Pontosan emiatt fogunk adni nekik egy kis extra valamit betakarítás előtt. Néhány csöpp ebből a lyukak köré és… nincsenek többé patkányok.

Beletelt némi időbe, amíg világosság gyúlt Bill Kapu agyában, ám amikor ez megtörtént, olyan volt, mint a szupernóvák párzása.

EZ MÉREG?

— Spiklikivonat, elkeverve zabkásával. Sosem vall kudarcot.

ÉS ŐK MEGHALNAK?

— Nyomban. Azonnal földobják a talpuk. Mi kenyeret és sajtot eszünk — tette hozzá. — Eszembe’ sincs kétszer is nagyot főzni egy nap, és este csirke lesz. Apropó csirke, ami azt illeti… jöjjék kend…

Levett egy hentesbárdot a tartóról és kiment az udvarra. Ciril, a kakas gyanakodva méregette az asszonyt a szemétdomb tetejéről. Kövér és meglehetősen idős tyúkokból álló háreme, amely eddig a port kapirgálta, dülöngélve megindult Miss Illabets irányába, a tyúkok szokásos elszakadt-bugyigumi futásával. Az öregasszony gyorsan lenyúlt és fölkapott egyet.

Az fényes, ostoba szemmel meredt Bill Kapura.

— Tudja kend, hogyan kell megkopasztani egy csirkét? — firtatta Miss Illabets.

Bill róla a tyúkra kapta tekintetét.

DE HÁT MI ETETJÜK ŐKET — tiltakozott kétségbeesetten.

— Úgy van. És aztán ők táplálnak minket. Ez már hónapok óta nem tojik. Így megy ez a csirkevilágban. Mr. Illabets szokta volt kitekerni a nyakuk, de én sose voltam arra képes; a bárd mocskos munka és utána még szaladnak körbe-körbe egy kicsit, de attól még igenis holtak és ezt tudják is.

Bill Kapu fontolgatta választási lehetőségeit. A csirke egyik mélyen ülő, apró szemét rászögezte. A csirkék sokkal butábbak az embereknél és nincs nekik kifinomult mentális szűrőjük, amely megakadályozná őket abban, hogy azt lássák, ami ténylegesen ott van. A csirke pontosan tudta, hol van és ki néz rá.

A Halál megnézte a jószág rövid és egyszerű életét és látta az utolsó néhány másodpercet eliramlani.

Még sosem ölt meg senkit. Elvette az életet, ám csak akkor, amikor már véget ért. A lopás illetve a talált tárgy megtartása között van különbség.

NEM HENTESBÁRDDAL — jegyezte meg kimerülten. — ADJA IDE A CSIRKÉT!

Egy pillanatra hátat fordított, aztán átnyújtotta az ernyedt testet Miss Illabetsnek.

— Derék munka — mondta az asszony és visszatért a konyhába.

Bill Kapu érezte magán Ciril vádló tekintetét.