Бесплатная библиотека
Читайте книгу на сайте или телефоне
READ-E-BOOK » Фэнтези » A kaszás [Reaper Man - hu]
A kaszás [Reaper Man - hu] - Читать Любимую Русскую Полную Книгу 👉 Read-E-Book.com

A kaszás [Reaper Man - hu]

Электронная книга - «A kaszás [Reaper Man - hu]». Краткое содержание книги:

A halál eltűnt! Állítólag… ööö… eltávozott. És ez olyasfajta káoszhoz vezet, amilyenek mindig is keletkeznek, amikor egy létfontosságú közszolgáltatás megszűnik. Időközben egy messzi, messzi kis farmon feltűnik egy magas, sötét idegen, aki meglehetősen jól bánik a kaszával. És mivel épp aratómunkásokat keresnek…
1 ... 19 20 21 22 23 24 25 26 27 ... 69
Перейти на страницу:

Az emberek Derék Öreg Billnek hívták.

Korábban soha senki nem nevezte így.

Milyen furcsa egy este.

Bár azért volt egy kínos pillanat. Hallotta, amikor egy vékonyka hang megszólaclass="underline" — Az a bácsi egy csontosváz — és megfordulva meglátott egy hálóinges kisgyermeket, aki a pult fölött leste őt, félelem nélkül, ám valamiféle megbabonázott elborzadással.

A kocsmáros, akiről addigra Bill Kapu már megtudta, hogy Liftorrnak hívják, idegesen kacarászott és mentegetőzött.

— Ez csak a lányom hóbortja — mondta. — Miket nem mondanak a gyerekek, mi? Menj szépen vissza az ágyadba, Saci! És kérj elnézést Mr. Kaputól!

— Ő akkor is ruhába bújt csontosváz — erősködött a gyermek. — Miért nem folyik át rajta az a sok ital?

A Halál csaknem pánikba esett. Ezek szerint a benne rejlő erők gyöngülnek. Rendes körülmények között az emberek nem képesek látni őt — az érzékeik holtpontját foglalja el, amit ők valahol a fejükben betöltenek valami olyannal, amivel szívesebben találják maguk szembe. Ám a felnőttek képtelensége arra, hogy lássák, nem véd az ilyenfajta kitartó kijelentésektől, és már érzékelte maga körül a morfondírozást. És akkor, pont jókor, a gyermek anyja előjött a hátsó szobából és magával vitte a kislányt. Elfojtott panaszszók hallatszottak, ilyesmi jellegűek „…csontosváz, megvan neki az összes csontja…” eltűnőben a lépcsőforduló körül.

És egész idő alatt a kandalló fölötti vénséges óra tiktakolt, tiktakolt, leszelve a másodperceket az életéből. Nem is olyan rég még úgy tűnt, annyi van belőlük…

Halk kopogtatás hallatszott a pajta ajtaján, a szénapadlás alatt. Aztán hallotta, ahogy kinyitják.

— Fogadóképes állapotban van, Bill Kapu? — érdeklődött Miss Illabets hangja a sötétben.

Bill Kapu jelentéskereső elemzésnek vetette alá a mondatot az adott kontextusban.

IGEN? — kockáztatta meg.

— Hoztam kendnek egy pohár forró tejet.

IGEN?

— Jöjjön le, sebtiben! Különben ki fog hűlni.

Bill Kapu óvatosan lemászott a falétrán. Miss Illabets egy lámpást szorongatott és kendő takarta a vállát.

— Van benne fahéj is. Az én Rufusom nagyon szerette a fahéjat. — És fölsóhajtott.

Bill Kapu tudatában volt a mellékzöngéknek és felhangoknak ugyanúgy, ahogy egy űrhajós is tudatában van az időjárási rendszereknek maga alatt; mindegyik látható, mindegyik ott van, közszemlére téve, hogy tanulmányozni lehessen, és mindegyik teljesen eltér a meglévő tapasztalattól.

KÖSZÖNÖM — mondta.

Miss Illabets körbenézett.

— Kend tényleg otthonosan berendezkedett itt — jegyezte meg derűsen.

IGEN.

A nő összébb húzta vállán a kendőt.

— Akkor most visszamegyek a házba — jelentette ki. — Reggel majd visszahozhatja a bögrét.

Azzal elsietett az éjszakába.

Bill Kapu fölvitte magával az italt a padlásra. Letette egy alacsony gerendára és ült és nézte sokáig, még azután is, hogy kihűlt és a gyertya kialudt.

Egy idő múlva tudatára ébredt az állhatatos sziszegésnek. Elővette az arany időmérőt és a padlás legtávolabbi végébe tette, egy szénarakás alá.

De ez egy csöppet sem segített.

Motolla Alánk a házszámokat kémlelte — száz Számláló Fenyő pusztult el egyedül ezért az utcáért —, aztán rádöbbent, hogy nem kell ezt tegye. Csak a szokás hatalmának engedve volt rövidlátó. Javított a látásán.

A 668-as szám megtalálása némi időbe került, mert valójában az első emeleten volt egy szabóműhely fölött. A bejáratot egy sikátoron keresztül lehetett megközelíteni.

A sikátor végén faajtó állt. Hámló festésére valaki odatűzött egy cédulát, melyre ezt írták derűlátó betűkkeclass="underline"

„Gyere be! Gyere be!! Az újra Kezdés Klub.
Halottnak Lenni csupán a Kezdet!!!”

Az ajtó egy elvénült festéktől és döglött legyektől szagos lépcsőházra nyílt. A lépcső még Motolla térdénél is jobban nyikorgott.

Valaki telefirkálta a falakat. A stílus eltért a megszokottól, ám az általános hangnem már ismerősnek tűnt: Világ kísértetei, Támadjatok föl, Csak Láncaitok veszthetitek és A Néma Többség Halotti Jogokat követel és Haladéktalanul vessünk véget a vitalizmusnak!!!

A lépcső tetején volt egy pihenő, ahonnan egyetlen ajtó nyílt. Valaha valaki föllógatott egy olajlámpást a mennyezetre, de most úgy nézett ki, mint amit sok-sok ezer éve nem gyújtottak meg. Egy ősöreg, föltehetőleg az olajmaradékon tengődő pók bizalmatlanul nézegette Motollát sasfészkéből.

Motolla megint rápillantott a névjegyre, a szokás hatalmának engedve nagy levegőt vett, és bekopogott.

Az Arkrektor dühöngve vonult visszafelé az Egyetemre, a többiek kétségbeesetten loholtak mögötte.

— Kihez fog fordulni! Mi vagyunk itt a varázslók!

— Igen, de tényleg nem tudjuk, mi történik, nem igaz? — csillapította a Dékán.

— Akkor majd rá fogunk jönni! — morrant Maphlaves. — Nem tudom, hogy ő kihez fog fordulni, de abban átkozottul biztos vagyok, hogy én kit fogok hívni.

Hirtelen megtorpant. A többi varázsló belé ütközött.

— Ó, ne! — tiltakozott a Rangidős Lovász. — Kérlek, csak azt ne!

— Nincs benne semmi — közölte Maphlaves. — Nincs miért aggódni. Ami azt illeti, múlt éjjel mindent elolvastam róla. El lehet végezni három fadarabbal és…

— Négy köbcenti egérvérrel — egészítette ki a Rangidős Lovász gyászosan. — Valójában még ezekre sincs szükség. Használhatsz két fadarabot meg egy tojást. Bár a tojásnak frissnek kell lennie.

— Miért?

— Gondolom, az egér így boldogabb.

— Nem, a tojást kérdeztem.

— Ó, ki tudja, mit érez egy tojás?

— Mindenesetre — szólalt meg a Dékán —, ez veszélyes. Mindig úgy éreztem, hogy csak a látszat kedvéért marad a nyolcszögön belül. Útálom, amikor ránk bámul és szemlátomást számolgat.

— Igen — értett egyet a Rangidős Lovász. — Semmi szükség arra, hogy megtegyük. Simán túl szoktunk esni a legtöbb dolgon. Sárkányokon, szörnyeken. Patkányokon. Emlékeztek a patkányokra tavaly? Úgy látszott, mindenhol ott vannak. Lord Vetinari persze nem hallgatott ránk, ó, dehogy. Fizetett annak a nagy dumájú, vörös-sárga harisnyás nyavalyásnak ezer aranyat, hogy eltávolítsa őket.

— Viszont működött — vetette közbe a Jelenkori Varázsrúnák Előadója.

— Naná, hogy rohadtul működött — dühöngött a Dékán. — Működött az Chirmben is, meg Sto Latban is. Pszeudopoliszban is szárazon megúszta volna, ha valaki föl nem ismeri. Mr. úgynevezett Bámulatos Móric és az Ő Idomított Rágcsálói!

— Hiába próbáljátok megváltoztatni a témát — közölte Maphlaves. — El fogjuk végezni az AshkEnte Rítust. Rendben?

1 ... 19 20 21 22 23 24 25 26 27 ... 69
Перейти на страницу:
0
Сюжет
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Атмосфера
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Главный герой
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
0
Общее впечатление
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
Итоговая оценка: 0.0 из 10 (голосов: 0 / История оценок)