AZ ELVESZETT KERESZT

erődítmények állapotára, és tisztelték a katonák, akiket elkápráztatott a legendája és szélsőséges természete. De ugyanilyen híres volt a város bordélyházaiban és a kereskedőknél, akiket többé-kevésbé rendszeresen megsarcolt, hogy feltöltse siralmasan ellaposodott bukszáját.

Thibaut is Châtillont nézte, de neki nem voltak kétségei afelől, mit gondoljon róla: ez az ember veszélyes volt, annál is inkább, mert ördögi vonzerő áradt belőle, mely előtt könnyen meghajoltak azok, akiket elvakított őrült bátorságának legendája.

Voltak, akik csodálták, és sajnálatos módon közéjük tartozott Balduin is, a természet azon törvényét követve, mely szerint az ellentétek vonzzák egymást. A beteg, hamarosan széthullásra ítélt testű fiatal királyt elkápráztatta Renaud hihetetlen életereje, jó kedélye és kielégíthetetlen élni akarása. Hőst látott benne, aki sztentori hangon irányítja az embereket, és nem vett tudomást arról, hogy a durva katona – hisz valójában nem volt más! –, amint távolabb kerül tőle, nem titkolja, milyen undort vált ki belőle a betegsége, és milyen reményeket táplál a gyors halála iránt, melynek bekövetkezését törvényszerűnek tartotta. Thibaut bizalmatlansága azonban gyűlöletbe csapott át azóta, hogy megértette, milyen tervet szövöget oroszlánsörényes fejében Châtillon: megszerzi a kis Isabelle kezét, akit ő, Thibaut annyira szeretett, és a révén Jeruzsálem hercege lesz. Nem volt nehéz kitalálni a folytatást: vassal vagy méreggel, megrendezett balesettel vagy nyílt gyilkossággal Renaud félresöpör minden akadályt a korona felé vezető útjából. Az, hogy ő ötvenéves, a kis hercegnő pedig nyolc, a legkevésbé sem érdekelte: nem titkolta, hogy szereti az éretlen gyümölcsöt.

Thibaut az esküvő előtti este szerzett tudomást a hihetetlen tervről, amikor a bethániai kolostorba ment, hogy – ahogy ezt máskor is gyakran tette – elvigyen a kislánynak egy ajándékot a királytól, és hogy tudassa, Balduin nem felejtette el, és változatlanul szereti. Tegnap az ajándék – egy igazgyöngy és türkiz kapocs – nagyobb volt a megszokottnáclass="underline" Balduin meg akarta vigasztalni a húgát, amiért neki és édesanyjának távol kell maradnia az esküvői ünnepségektől. Meglepetésére – és csalódására – azonban Thibaut nem találkozhatott Isabelle-leclass="underline" Yvette anya, a rendfőnöknő erős kíséret mellett hazaküldte a kislányt édesanyjához, Nablusz várába.

Az okot Elisabeth nővértől, a nevelőanyjától tudta meg: két nappal azelőtt Renaud de Châtillon megjelent a kolostorban azzal az ürüggyel, hogy ellenőrizni kívánja a falakon kívül fekvő megerősített ház védelmét. Lovon jött és kíséret nélkül, hogy ne ijessze meg az apácákat. Be kellett engedni. Annál is inkább, mert azt állította, üzenetet hozott a királytól Isabelle-nek. Így aztán kénytelenek voltak bemutatni neki a kislányt, természetesen a rendfőnök anya felügyelete mellett, aki a silány – mindössze néhány kedves szót tartalmazó – üzenetből hamar megértette, hogy a férfi hazudik, és csak meg akarta nézni magának a kis hercegnőt.

– A rendfőnök anya azonnal úgy döntött, hazaküldi Nabluszba – tette hozzá Elisabeth. – Az a férfi úgy méregette, mintha eladó ló lenne. Épp csak arra nem kérte, hogy mutassa meg a fogait…

– Miért nem küldtek azonnal üzenetet a palotába, hogy értesítsék a királyt?