Pirx pilóta kalandjai
- Автор: Лем Станіслав
- Год: 1970
- Язык: венгерский
- Год: Európa Könyvkiadó
- Переводчик: Beatrix Murányi
- Жанр: Научная фантастика
Электронная книга - «Pirx pilóta kalandjai». Краткое содержание книги:
— Megtekintette a parancsnok a számítások eredményét?
— Látnia kellett, mert a számok az eredményablakban jelentek meg, a pultjaink felett, középen. Kis meghajtással repültünk, és úgy rémlett, Calder nem tudja eldönteni, mihez fogjon. Csakugyan kutyaszorítóba került. Ha most meghátrál, azzal beismeri, hogy az imént elszámította magát, csődöt mondott az intuíciója. Amíg vissza nem fordult a bolygó felé, azt mondhatta volna, hogy eleve túl nagynak és hiábavalónak ítélte a kockázatot. De most már megmutatta, hogy a tolóerők bonyolult játéka ellenére ura a hajónak, és ha nem is mondta, következő manővereiből világosan kiderült, hogy meg akarja kísérelni a szonda pályára állítását. Közeledtünk a gyűrűhöz; először azt gondoltam, csak javítani akar egy kicsit az esélyeinken, hiszen a távolság csökkenésével nőtt a siker kilátása, de ha ezt akarja, már meg kellett volna kezdenie a fékezést, ő azonban tovább gyorsított. Csak ekkor, ebben a pillanatban jöttem rá, hogy egészen más a szándéka, addig eszembe sem jutott. Egyébként mindenki akkor értette meg, egy pillanat alatt.
— Ön szerint tehát a legénység minden tagja felismerte a helyzet komolyságát?
— Igen, elnök úr. Mögöttem valaki azt mondta a gyorsulás pillanatában: „Szép volt az élet.”
— Ki mondta ezt?
— Nem tudom. Talán a mérnök vagy az elektronikus. Nem figyeltem óda. Egy pillanat alatt zajlott le az egész. Calder csúcsjelzést adott, és nagy tolóerőre kapcsolt, a gyűrűt keresztező irányban. Világos volt, hogy át akar vágni a Góliáttal a Cassini-rés közepén, és útközben „ijedt madár” módszerrel elpottyantani a harmadik szondát.
— Milyen módszerrel?!
— Így szokták nevezni, bíró úr: a hajó úgy pottyantja el a szondát, mint a madár röptében a tojást… De a parancsnok megtiltotta neki.
— Megtiltotta? Ilyen értelmű parancsot adott?
— Igenis, bíró úr.
— A vád tiltakozik. A tanú elferdíti a tényeket. Ilyen parancs nem hangzott el.
— A parancsnok meg akarta tiltani, de már nem volt ideje, hogy a parancsot teljes mondatba foglalja. Calder adott ugyan csúcsjelzést, de alig egy tizedmásodperccel a manőver előtt. Mihelyt a piros lámpa felvillant, a parancsnok rákiáltott, de Calder máris teljes gyorsításra kapcsolt. Ilyen nyomás alatt, több mint tizennégy g volt, nem lehet hangot kiadni. Úgy látszott, hogy Calder belé akarja fojtani a szót. Nem állítom, hogy csakugyan ez volt a szándéka, de úgy látszott. Egy pillanat alatt olyan nyomást kaptunk, hogy teljesen elsötétült előttem a világ, így aztán a parancsnok csak egy rövidet kiálthatott…
— Elnök úr, a vád tiltakozik a tanú megfogalmazásai ellen. A tanú, saját fenntartására rácáfolva, lényegében azt sugallja, hogy Calder pilóta előre megfontolt szándékkal, rosszhiszeműen meg akarta akadályozni felettesét a parancs kiadásában.
— Én semmi effélét nem mondtam.
— Megvonom a szót a tanútól. A Bíróság helyt ad a vád tiltakozásának. Tessék törölni a jegyzőkönyvből a tanú szavait, ettől a mondattól kezdve: „Úgy látszott, hogy Calder belé akarja fojtani a szót.” Felkérem a tanút, hogy mellőzze a kommentárokat, és ismételje el szóról szóra, amit a parancsnok ténylegesen mondott.
— Igenis. Mint említettem, a parancsnoknak már nem volt ideje, hogy egy teljes mondatot végigmondjon, de a parancs értelme világos volt. Megtiltotta Caldernek, hogy átvágjon a Cassini-résen.
— A vád tiltakozik. A tényállás szempontjából nem az a fontos, mit akart mondani Pirx vádlott, hanem csak az, hogy mit mondott valójában.
— A bíróság helyt ad a tiltakozásnak. Felhívom a tanút, hogy szorítkozzék a kormányfülkében elhangzott szavakra.
— Éppen elég hangzott el ahhoz, hogy minden ember, aki hivatásos űrhajós, megértse: a parancsnok megtiltja a pilótának, hogy átvágjon a Cassini-résen.
— Idézze, kérem, az elhangzott szavakat. A Bíróság majd véleményt alkot az értelmükről.
— A szavakra nem emlékszem, elnök úr, csak az értelmükre. A parancsnok valami ilyesmit kezdett kiáltani: „Ne menj át a gyűrűn!”, vagy talán: „Ne vágj át!”, aztán már nem bírta folytatni.
— Legyen szabad közbevetnem, hogy a tanú előzőleg azt vallotta, miszerint a parancsnok nem mondott egy teljes mondatot, ezzel szemben a tanú által most idézett „Ne menj át a gyűrűn” szavak teljes mondatot képeznek.
— Ha ebben a teremben tűz ütne ki, és elkiáltanám magam: „Tűz!”, az persze nem teljes mondat, mert nem tartalmazná, hogy mit állítok a tűzről, mégis érthető figyelmeztetést jelentene.
— A vád tiltakozik! Kérem a Bíróságot, utasítsa rendre a tanút!
— A Bíróság figyelmezteti a tanút. Nem azért hallgatjuk ki, hogy épületes példázatokkal és adomákkal traktálja a Bíróságot. Szorítkozzék a fedélzeten történtek tárgyilagos előadására.
— Igenis. Az történt a fedélzeten, hogy a parancsnok rákiáltott a pilótára, és megtiltotta neki a rés keresztezését…
— Tiltakozom! A tanú vallomása célzatosan meghamisítja a tényeket!
— A Bíróság megértő kíván lenni. Kérem a tanút, vegye figyelembe, hogy az eljárás célja a tényállás felderítése. Tudna legalább egy töredéket idézni a parancsnok mondatából?
— Nagyon nagy volt a gyorsulás. Elfeketült előttem a világ, nem láttam semmit, de hallottam a parancsnok kiáltását. A szavakat nem tudtam kivenni, mégis megértettem, mit akar. Még inkább hallania kellett a figyelmeztetést a pilótának, hiszen közelebb ült a parancsnokhoz, mint én.
— A védelem kéri a Bíróságot, hogy hallgassa meg újólag a kormányfülkéből származó magnetofonszalagoknak azt a részletét, amely rögzítette a parancsnok kiáltását.
— A Bíróság elutasítja a védelem kérését. A szalagok lehallgatása megtörtént, és azt a megállapítást eredményezte, hogy a nagyfokú torzulás miatt csak a hang azonosítható, de a kiáltás tartalma nem. A Bíróság ebben a vitás kérdésben külön határozatot hoz. Kérem a tanút, mondja el, mi történt a parancsnok kiáltása után.
— Mikor kitisztult a szemem, egyenesen a gyűrű felé repültünk. A gyorsulásmérő két g-t mutatott. Hiperbolikus sebességgel haladtunk. A parancsnok felkiáltott: „Calder! Megszegted a parancsot! Megtiltottam, hogy átvágj a résen” Calder pedig azonnal így felelt: „Nem hallottam, kapitány úr!”
— Ekkor sem utasította Caldert a parancsnok, hogy fékezzen, vagy forduljon vissza?
— Már nem lehetett, elnök úr. Másodpercenként nyolcvan kilométeres hiperbolikus sebességgel repültünk. Szó sem lehetett arról, hogy ezt az impulzust a gravitációs korlát átlépése nélkül lecsökkentsük.
— Mit ért gravitációs korláton?
— Húsz-huszonkét gravitációs egységnél nagyobb, tartós pozitív vagy negatív gyorsulást. Amint a gyűrű felé repültünk, minden másodperccel nőtt a lefékezéshez szükséges negatív gyorsulás értéke. Eleinte ötven g körül lehetett, később talán száz is volt. Ilyen erejű fékezéstől mindannyian elpusztultunk volna. Már úgy értem, minden ember elpusztult volna a fedélzeten.
— Technikailag képes volt a hajó ekkora gyorsulásra?