A kaszás [Reaper Man - hu]

— Egy kissé elmélyültnek tűntél az előbb, Motolla, egy pillanatig — jegyezte meg Maphlaves.

— Csak kissé elfáradtam, Arkrektor.

— Azt hittem, ti zombik sosem alszotok.

— Még mindig fáradt vagyok — felelte Motolla.

— Biztos vagy abban, hogy nem szeretnéd, ha még egyszer megkísérelnénk a temetést meg mindent? Ezúttal megcsinálhatnánk tisztességesen.

— Nagyon szépen köszönöm, de nem. Egyszerűen nem termettem az élőholt életre, azt hiszem. — Motolla Reg Patkóra nézett. — Sajnálom. Nem értem, te hogyan birkózol meg vele. — Mentegetőzve rávigyorgott.

— Minden jogod megvan rá, hogy eleven legyél vagy holt, ahogy tetszik — jelentette ki Reg szigorúan.

— Egy-Férfi-Vödörrel azt mondja, az emberek ismét meghalnak rendesen — tudatta Mrs. Kuglof. — Szóval valószínűleg lehet szerezni időpontot.

Motolla körbenézett.

— Elvitte sétálni a kutyáját — válaszolta Mrs. Kuglof.

— Hol van Ludmilla? — kérdezte a vén varázsló.

Motolla feszélyezetten mosolygott. Mrs. Kuglof előérzetei néha nagyon fárasztóak tudtak lenni.

— Jó érzés lenne tudni, hogy Lupinról gondoskodni fognak, miután… eltávoztam — jelentette ki. — Vajon kegyed nem tudná befogadni?

— Hát… — bizonytalankodott Mrs. Kuglof.

— De Lupin… — kezdte Reg Patkó, aztán észrevette Motolla arckifejezését.

— El kell ismerjem, nagy megnyugvás lenne, ha kutya lenne a háznál — látta be Mrs. Kuglof. — Mindig aggódom Ludmilla miatt. Annyi fura népség akad errefelé.

— De a lánya… — kezdett bele újra Reg.

— Hallgass, Reg! — szólt rá Dorina.

— Akkor ez el van rendezve — zárta le az ügyet Motolla. — És kegyednek van nadrágja?

— Mi?

— Akad nadrág a házban?

— Hát, gondolom, akad néhány, ami a néhai Mr. Kuglofé volt, de miért…

— Sajnálom — mentegetőzött Motolla. — Elkalandoztak a gondolataim. Az idő nagy részében azt se tudom, mit beszélek.

— Á — szólalt meg Reg földerülve. — Értem már. Azt akarod mondani, hogy amikor Lupin…

Dorina erősen oldalba bökte.

— Ó! — mondta Reg. — Elnézést. Ne is törődjön velem! A saját fejem is elveszíteném, ha nem lenne odavarrva.

Motolla hátradőlt és lehunyta a szemét. Ki tudta venni a társalgás szórványos foszlányait. Hallotta, ahogy Artur Hunyorok megkérdezi az Arkrektortól, ki csinálta a lakberendezést, és honnan szerzi be az Egyetem a zöldségeit. Hallotta, ahogy a Kincstárnok siránkozik az összes szitokszó kiirtásának költsége miatt, azok ugyanis valamiképp túlélték a közelmúlt változásait és a tető sötétjében ütöttek tanyát. Ha erőltette tökéletes hallását, még a távoli pincében ujjongó Schleppelt is képes volt meghallani.

Nincs rá szükségük. Végre valahára. A világnak nincs szüksége Motolla Alánkra.

Csöndesen föltápászkodott és az ajtóhoz támolygott.

— Csak kiugrom — mondta. — Lehet, hogy egy ideig elmaradok.

Maphlaves lagymatagon odabólintott és feszülten figyelt Artur közlendőjére arról, hogy a Nagycsarnokot hogyan lehetne teljesen átalakítani némi fenyőutánzatú tapétával.

Motolla becsukta maga mögött az ajtót, és a vastag, hűvös falnak dőlt.

Ó, igen. Van még valami.

— Itt vagy még, Egy-Férfi-Vödörrel? — kérdezte halkan.

honnan tudtad?

— Általában itt szoktál lenni.

he, he, te aztán jó nagy bajt okoztál! tudod, hogy mi fog történni a következő teliholdkor?

— Igen, tudom. És azt hiszem, hogy valamiképpen ők is sejtik.

de Lupin farkasemberré fog változni.

— Igen. És Ludmilla nőstényfarkassá.

rendben, de miféle kapcsolatot alakíthatnak ki emberek négyből egy hét alatt?

— Talán legalább olyan jó esélyük lesz a boldogságra, mint a legtöbbeknek. Az élet nem tökéletes, Egy-Férfi-Vödörrel.

nekem mondod?

— Most pedig kérdezhetek valami személyest? — tudakolta Motolla. — Úgy értem, egyszerűen muszáj megtudjam…

huh.

— Végül is, megint csak a tiéd az asztrállétsík.

ó, rendben van.

— Miért hívnak Egy-…

ez minden? azt hittem, magadtól is rájössz, egy ilyen okos ember. a törzsemben az a hagyomány, hogy a gyereket az első dologról nevezik el, amit az anya meglát, amikor kinéz a vigvamból a szülés után. Ez az EgyFérfi-Egy-Vödör-Vizet-Önt-Két-Kutyára rövidítése.

— Hát ez elég nagy pech — jegyezte meg Motolla.

nem olyan vészes, felelte Egy-Férfi-Vödörrel. az ikertestvérem az, akit inkább sajnálnod kell. anyánk tíz másodperccel előttem nézett ki, hogy neki nevet adjon.