Amerikai istenek [American Gods - hu]

A nő rátaposott a gázra, felbőgette a motort és elhajtott.

Miután eltűnt a reflektorok fénye, a világ sötétbe borult. A szürkület estébe olvadt. Árnyék arra számított, a séta majd felmelegíti, melegség árad tőle szét a kezében és a lábában. Nem így történt.

A börtönben Low Key egyszer Csontkertnek nevezte a gyengélkedő mögötti apró temetőt, és a kép megragadt Árnyék fejében. Aznap éjjel holdfényben úszó temetőről álmodott, csontvázszerű, fehér fákról, csontkezekben végződő ágakról, gyökerekről, amelyek befurakodtak a sírokba. Álmában gyümölcsök nőttek a csontkert fáin, és volt valami nagyon zavaró azokban az álombéli gyümölcsökben, de ébredés után már nem emlékezett rá, miféle különös gyümölcs nőtt azokon a fákon, sem arra, mit talált bennük olyan visszataszítónak.

Autók suhantak el mellette. Árnyék azt kívánta, bárcsak lenne itt egy járda. A sötétben rálépett valamire, az út melletti árokba zuhant, és jobb keze néhány centire belemerült a hideg sárba. Feltápászkodott, és a nadrágszárába törölte a kezét. Tétován ácsorgott. Éppen annyi ideig állt ott, hogy észrevegye, valaki van mellette, amikor nedves dolgot erőltettek az orrára meg a szájára, és maró vegyszerszagot érzett.

Ez alkalommal az árok melegnek és kényelmesnek tűnt.

Árnyék úgy érezte, hogy a halántékát százas szögekkel erősítették vissza a koponyájához. A kezét összekötötték a háta mögött, valószínűleg szíjakkal. Egy kocsiban ült, bőrhuzatú ülésen. Egy pillanatra azt hitte, valami gond van a mélységérzékelésével, aztán rájött, hogy nem, a másik ülés tényleg ennyire messze van.

Emberek ültek mellette, de nem tudott megfordulni, hogy megnézze őket.

A hosszú limuzin túlsó végében ülő kövér fiatalember egy doboz diétás kólát vett elő a beépített koktélbárból és felpattintotta a fedelét. Hosszú, fekete kabátot viselt, valami selymes fényű anyagból, és ránézésre még alig lábalt ki a kamaszkorbóclass="underline" arca egyik oldalán pattanás vöröslött. Amikor észrevette, hogy Árnyék felébredt, elmosolyodott.

— Helló, Árnyék — mondta. — Ne szarakodj velem.

— Oké — mondta Árnyék. — Nem fogok. Nem tudnátok kitenni a Motel Americánál, fent a sztrádánál?

— Üssed — mondta a fiatalember annak, aki Árnyék bal oldalán ült. Ökölcsapás zúdult Árnyék hasi idegközpontjába, ami kiszorította belőle a levegőt, és összegörnyedt. Lassan kihúzta magát.

— Azt mondtam, ne szarakodj velem. Ez szarakodás volt. Röviden és célratörően válaszolj, különben kurvára kicsinállak. De lehet, hogy nem öllek meg. Talán csak szólok a gyerekeknek, hogy törjék darabokra az összes kibaszott csontot a testedben. Kétszázhat van belőlük. Szóval ne szarakodj velem.

— Értettem — mondta Árnyék.

A limuzin mennyezeti fényei megváltoztak, liláról kékre, aztán zöldre, majd sárgára.

— Szerdának dolgozol — mondta a fiatalember.

— Igen — mondta Árnyék.

— Mi a faszt akar? Akarom mondani, mit csinál itt? Biztosan van egy terve. Mi a pálya?

— Ma reggel kezdtem dolgozni Szerda úrnak — mondta Árnyék. — Kifutófiú vagyok.

— Azt akarod mondani, hogy nem tudod?

— Azt akarom mondani, hogy nem tudom.

A fiú benyúlt a kabátjába és ezüst cigarettatárcát húzott elő egy belső zsebből. Felnyitotta és Árnyék felé kínált egy szálat.

— Cigit?

Árnyék arra gondolt, megkéri őket, oldozzák ki a kezét, de elvetette az ötletet.

— Köszönöm, nem — mondta.

A cigarettát valószínűleg kézzel sodorták, és amikor a fiú meggyújtotta egy mattfekete Zippo öngyújtóval, kicsit olyan szaga volt, mintha elektromos alkatrészeket égetnének.

A fiú mélyen letüdőzte a füstöt, aztán visszatartotta a lélegzetét. A füst vékony csíkban szivárgott elő az ajkai közül, aztán visszaszippantotta az orrába. Árnyék gyanította, hogy tükör előtt gyakorolt, mielőtt közönség elé állt volna.