Amerikai istenek [American Gods - hu]

— Úthenger — mondta Árnyék.

— Kecske — mondta Szerda. — Hatalmas, loncsos, bűzölgő kecske, óriási agyarakkal.

Árnyék lecsavarta az ásványvizes palack tetejét és ivott. Kabátzsebében súlyosan megcsörrent valami. A zsebébe nyúlt és egy pénzdarabot húzott elő, akkora volt, mint egy negyeddolláros. Nehéz volt és mélysárga színű.

A benzinkútnál Árnyék vásárolt egy tisztasági csomagot, ami egy borotvapengét, egy adag borotvahabot, egy fésűt és egy eldobható fogkefét meg egy apró tubus fogkrémet tartalmazott. Aztán bement a férfimosdóba és megnézte magát a tükörben.

Az egyik szeme alatt volt egy horzsolás — amikor próbaképpen megnyomkodta, rájött, hogy mennyire fáj —, és az alsó ajka megduzzadt.

Megmosta az arcát a mosdóban talált kevéske folyékony szappannal, aztán elővette a borotvahabot és megborotválkozott. Megmosta a fogát. Benedvesítette a haját és hátrafésülte. Még mindig durván nézett ki.

Arra gondolt, mit szólna Laura, ha így látná, aztán eszébe jutott, hogy Laura soha többé nem szól semmit, és látta, hogy a tükörben megremeg az arca, de csak egy pillanatra.

Kiment.

— Úgy nézek ki, mint egy darab szar — mondta Árnyék.

— Hát persze — bólintott Szerda.

Szerda egy csomó rágcsálnivalót pakolt a kassza elé, kifizette a benzinnel együtt, és kétszer meggondolta magát, vajon kártyát vagy készpénzt akar-e használni, a pénztárban ülő, rágózó fiatal lány legnagyobb bosszúságára. Árnyék figyelte, hogyan lesz Szerda egyre idegesebb és mentegetőzőbb. Hirtelen nagyon öregnek tűnt. A lány visszaadta a pénzt, lehúzta a kártyát, aztán odaadta a nyugtát, majd elvette a pénzt, aztán visszaadta a pénzt és elvett egy másik kártyát. Szerda láthatóan a sírás küszöbén állt, öregember volt, aki elveszetten ácsorgott a modern világ könyörtelen műanyagáradatában.

Kisétáltak a fűtött üzletből és lélegzetük felhőként gomolygott a levegőben.

Ismét úton: megbarnult fűvel borított rétek suhantak el mellettük mindkét oldalon. A fák kopaszok és halottak voltak. Két fekete madár bámulta őket egy telefondrótról.

— Hé, Szerda.

— Mi van?

— Ha jól láttam, egyáltalán nem fizetted ki a benzint.

— Valóban?

— Ha jól láttam, a végén a lány fizetett neked azért a kiváltságért, hogy kiszolgálhatott téged. Szerinted rájött azóta?

— Sohasem jön rá.

— Mi vagy te valójában? Egy kisstílű szélhámos?

Szerda bólintott.

— Igen — mondta. — Azt hiszem, igen. Többek között.

Átsorolt a bal oldali sávba, hogy megelőzzön egy kamiont. Az ég komor volt és szürke, mint egy egyenruha.

— Havazni fog — mondta Árnyék.

— Igen.

— Sweeney. Végül megmutatta a trükköt az aranypénzekkel?

— Ó, igen.

— Nem emlékszem.

— Majd eszedbe jut. Hosszú éjszaka volt.

Néhány apró hópehely csapódott a szélvédőnek és pillanatokon belül elolvadt.

— A feleséged teste jelenleg a Wendell Ravatalozóban fekszik — mondta Szerda. — Aztán ebéd után átviszik a temetőbe és elhantolják.

— Honnan tudod?

— Telefonáltam, amíg te a klotyóban voltál. Tudod, merre van a Wendell Ravatalozó?

Árnyék bólintott. Szédítően kavarogtak előttük a hópelyhek.

— Ez az a lejáró — mondta Árnyék. A kocsi lekanyarodott a sztrádáról és elsuhant az Eagle Point északi részén álló motelek csoportja mellett.

Három év telt el. Igen. Több volt a jelzőlámpa és az ismeretlen kirakat. Árnyék megkérte Szerdát, hogy lassítson az Izomtanya mellett. HALÁLESET MIATT BIZONYTALAN IDEIG ZÁRVA, mondta a kézzel írott papírlap az ajtón.

Balra, ki a főutcára. Egy új tetováló szalon és a katonaság toborzóirodája, aztán a Burger King és Olsen ismerős, változatlan vegyesboltja, majd végül a Wendell Ravatalozó sárga téglás épülete. Az utcára néző ablakban neonfelirat hirdette, hogy ez AZ ÖRÖK NYUGALOM HÁZA. Az ablak alatt felszenteletlen, sima és üres sírkövek álltak.