Amerikai istenek [American Gods - hu]

A nő apró, vörös gyertyát nyújt a férfinak.

— Tessék — mondja. — Gyújtsd meg.

— Én?

— Igen — mondja a nő. — Ha meg akarsz kapni.

— Jobb lett volna, ha még a kocsiban leszopsz.

— Lehet — mondja a nő. — Miért, nem kívánsz? — Kezével végigsimít a testén, a combjától a kebléig, mint aki éppen egy új terméket mutat be.

A sarokban álló lámpára terített vörös selyemkendőknek köszönhetően vöröses fény terjeng a szobában.

A férfi mohó pillantással végigméri a nőt, aztán elveszi tőle a gyertyát és a gyertyatartóba löki.

— Van tüzed?

A nő egy doboz gyufát ad neki. A férfi lángra lobbant egy szálat, meggyújtja a kanócot: az meglibben, majd állandó lánggal ég tovább, ami a mozgás illúziójával ruházza fel a mellette álló, csupa mell és csípő szobrot.

— Tedd a pénzt a szobor alá.

— Ötven dolcsi.

— Igen — mondja a nő. — Most pedig gyere és szeress.

A férfi kigombolja a nadrágját, kibújik olívazöld trikójából. A nő barna ujjai a férfi fehér vállát masszírozzák; aztán megfordítja, és szeretkezni kezd vele, a kezével, az ujjaival, a nyelvével.

A férfinak úgy tűnik, mintha a vörös szobában eltompult volna a fény, az egyedüli fényforrás a gyertya lángja, ami ragyogó fénnyel ég.

— Mi a neved? — kérdezi a nőt.

— Bilquis — feleli az, és felnéz. — Q-val.

— Mivel?

— Nem érdekes.

A férfi most már zihál.

— Hadd dugjalak meg — mondja. — Meg akarlak dugni.

— Rendben, drágám — mondja a nő. — Mindjárt. De közben megtennél nekem valamit?

— Hé — mondja a férfi hirtelen bosszúsan —, én fizetek neked, ha elfelejtetted volna.

A nő egyetlen sima mozdulattal meglovagolja a férfit, és azt suttogja:

— Tudom, drágám, tudom, te fizetsz nekem, és hidd el, nézz csak magadra, igazából nekem kellene fizetnem, olyan szerencsés vagyok…

A férfi összeszorítja a száját, megpróbálja éreztetni a nővel, hogy az ilyen szajhahízelgéssel nála semmire sem megy, őt nem lehet ezzel levenni a lábáról; hogy ez a nő csak egy utcai ribanc, az isten szerelmére, ő pedig gyakorlatilag egy producer, aki tökéletesen tudja, hogyan kell az utolsó pillanatban feltornázni az árat, de a nő nem pénzt kér. Ehelyett azt mondja:

— Drágám, miközben jót teszel velem, miközben belém helyezed azt a hatalmas, kemény dolgot, megtennéd, hogy imádsz engem?

— Hogy mit csináljak?

A nő előre-hátra ringatózik rajta: a férfi péniszének megduzzadt vége a vulva nedves szeméremajkaihoz dörzsölődik.

— Hívnál istennőnek? Imádkoznál hozzám? Hódolnál nekem a testeddel?

A férfi elmosolyodik. Csak ennyi? Végtére is mindenkinek megvannak a maga kedvtelései.

— Persze — mondja. A nő a lábai közé nyúl és magába csúsztatja a férfit.

— Ez jó, ugye, istennőm? — kérdezi a férfi zihálva.

— Imádj engem, drágám — mondja Bilquis, a szajha.

— Jó — mondja a férfi. — Imádom a kebledet és a hajadat és a puncidat. Imádom a combodat és a szemedet és a meggyszínű ajkadat…

— Igen… — zümmögi a nő, és tovább lovagol rajta.

— Imádom a mellbimbódat, ahonnan életet adó tej csordul. A csókod méz, és kezed érintése éget, akár a tűz, és én hódolok neki. — Szavai ritmikusabbá válnak, felveszik a lökdösődő, vonagló testek ütemét. — Adj nekem a vágyadból reggel, és hozd el nekem minden este a megkönnyebbülést és a te áldásodat. Gondoskodj rólam, hogy bántatlanul járhassak a sötétben, és add, hogy ismét eljöhessek hozzád, melletted aludhassak és szeretkezhessek veled. Hódolok neked, mindennel, ami a testemben van, mindennel, ami az elmémben van, minden hellyel, ahol álmaimban jártam és… — Hirtelen elhallgat, levegőért kapkod. — Mit csinálsz? Ez csodálatos. Olyan csodálatos… — Lenéz a csípőjére, oda, ahol a két test összeforr, de a nő mutatóujja megérinti az állát és hátralöki a fejét, így ismét csak az arcát és a mennyezetet látja.