A kaszás [Reaper Man - hu]

Bill Kapu végigdolgozta a hosszú, fáradságos délutánt egy kévekötőkből és asztagrakókból álló nyomvonal élén.

Egész addig, míg föl nem hangzott egy kiáltás s az emberek futni nem kezdtek a sövény felé.

Annak túloldalán Jágó Vásárhelyi terjedelmes földje terült el. A béresei épp a Kombinált Betakarítógépet görgették be a kapun.

Bill, csatlakozva a többiekhez, maga is áthajolt a sövényen. Látni lehetett Fekete távoli alakját, amint utasításokat ad. Egy rémült lovat faroltattak be a rudak közé. A kovács fölkapaszkodott a kis fémülésre a masina közepén s kezébe vette a gyeplőt.

A ló lépdelt előre. A vetőkarok széthajtogatták maguk. A kanavászponyvák elkezdtek pörögni és alighanem a vályú is forgott, de ennek nem volt jelentősége, mert valahol valami dörrent egyet és minden leállt.

A sövénynél bámészkodó tömegből kiáltások érkeztek: „Eridj és fejd meg!”, „Nekünk is volt egy, de kiesett a feneke!”, „Még két garast és fölmegy a szamár is!” és egyéb hagyományos szellemességeket.

Fekete lekászálódott, suttogó párbeszédet folytatott Vásárhelyivel és annak béreseivel, aztán egy pillanatra eltűnt a gépezetben.

— Sose fog fölröpülni!

— Holnaptól olcsó lesz a borjúhús!

Ezúttal a Kombinált Betakarítógép több lábnyi távolságot megtett, mielőtt az egyik forgóponyva széthasadt és összecsukódott.

Mostanra a sövénynél néhányan az idősebbek közül már kétrét görnyedtek a nevetéstől.

— Mindennemű ócskavas, hat garas egy szekérnyi!

— Hozz egy másikat, ez tönkrement!

Fekete megint lemászott. Kifütyülések szállingóztak felé a távolból, miközben kikötözte a ponyvát és újat tett helyébe; oda se fütyült rájuk.

Anélkül, hogy tekintetét levette volna az átellenes mezőn zajló jelenetről, Bill Kapu előhúzott egy köszörűkövet a zsebéből és elkezdte fenni a kaszáját, komótosan, de eltökélten.

A kovács szerszámainak távoli csörömpölésétől eltekintve, a kő szkip-szkipje a fémen volt az egyetlen hang a vihar előtti légkörben.

Fekete visszakapaszkodott a Betakarítógépre és odabiccentett a lovat vezető férfinak.

— Na, akkor rajta!

— Még valamit a Pacsirtára?

— Tegyél bele egy zoknit…

A kiáltások elnémultak.

Fél tucat szempár követte a Kombinált Betakarítógép útját fölfelé a mezőn, bámult, amikor megfordult a forgón, s figyelte, ahogy visszajön.

A gép elkattogott mellettük, előre-hátra és ide-oda lengve.

A mező alján ügyesen megfordult.

Újra elzúgott mellettük.

Egy idő múlva az egyik néző komoran megszólalt:

— Én már csak amondó vagyok, ez sose fog elterjedni.

— Igazad van! Ugyan, ki akarna ilyen szerkentyűt? — értett egyet egy másik.

— Aha és amúgy is csak olyan, mint egy nagy óra. Mást se tud csinálni, csak föl-le megy egy mezőn…

— …nagyon gyorsan…

— …úgy vágja a búzát és hántolja le a szemet…

— Máris elkészült három barázdával.

— Az anyja köcsögit!

— Szinte látni se lehet, ahogy a részei mozognak! Mit szólsz ehhez, Bill? Bill?

Körülnéztek.

Bill félúton tartott második barázdájában, de még gyorsult.