Lakott sziget

— Hogyhogy egyedül jött? — kérdezte meglepetten. — A férjem négy személyre rendelt vacsorát.

— Igen — mondta a főügyész. — Azt hittem, a barátnőjével jön. Emlékszem arra a lányra. Majdnem nagy zűrbe keveredett ön miatt.

— Úgy van — felelte Mak szenvtelenül. De, engedelmével, ezt talán később vitassuk meg.

A vacsora sokáig tartott; sokat nevettek, keveset ittak. A főügyész elismételte a legfrissebb pletykákat; a felesége mondott néhány sikamlós viccet; és Mak elmesélte repülését a bombázóval. Ahogy harsogva nevetett rajta, a főügyész magában rettegve gondolt arra, mi történne most vele, ha akár egyetlen rakéta is célba talált volna.

Mikor a vacsora véget ért, a főügyész felesége elnézést kért, és távozott. A főügyész karon fogta Makot, és a dolgozószobájába vezette, hogy megkóstoljanak egy bort, amit az egész országban kevesebb, mint három tucat embernek volt csak alkalma megízlelni.

Letelepedtek a kényelmes karosszékekbe a kávézóasztal két oldalán, a dolgozószoba legmeghittebb sarkában, kortyolgatták a drága bort, és figyelték egymást. Mak nagyon komoly kifejezést öltött magára. Nyilván tudta, hogy mi következik, ezért a főügyész hirtelen elvetette eredeti tervét a beszélgetés folytatására, egy homályos célzásokból felépített agyafúrt tervet, egymás céljainak fokozatos megismertetésére. Rada sorsa, a Vándor intrikái, a Teremtők fondorkodása — ezek mind elvesztették jelentőségüket. A főügyész kétségbe esve, bámulatosan tisztán látta, hogy minden képessége a társalgásnak ilyetén irányítására hatástalan lenne erre az emberre. Mak vagy elfogadja a javaslatait, vagy egyenesen visszautasítja őket. A dolog rendkívül egyszerű volt, mint amilyen egyszerű a főügyész sorsának kérdése: vagy életben marad, vagy néhány napon belül eltapossák. Az ujjai remegtek; a borospoharat gyorsan az asztalra tette, és egyenesen a tárgyra tért.

— Tudom, Mak, hogy ön a földalatti mozgalom tagja, tagja a vezetőségének, és ellensége a fennálló rendszernek. Tudom azt is, hogy ön egy szökött elítélt, aki meggyilkolta egy speciális hadműveletet végző tank személyzetét. Nos, ami engem illet, én az állami főügyész vagyok, megbízható kormányhivatalnok, hozzáféréssel a legmagasabb szintű államtitkokhoz, és szintén a fennálló rend ellensége. A javaslatom: megszervezek egy államcsínyt. Hogy ön megdönthesse a Teremtők hatalmát. Mikor azt mondom, 'ön', akkor önre, és csakis önre gondolok: az ön szervezetének ehhez semmi köze. Meg kell értenie, hogy a földalatti mozgalom bármiféle beavatkozása totális katasztrófához vezetne. Az általam javasolt összeesküvés az én, a legmagasabb szintű államtitkokat érintő tudásomon alapul. Én el fogom árulni önnek ezeket a titkokat. Erről csak ön, és én tudhatunk. Ha egy harmadik személy is megtudná, nagyon gyorsan elintéznének minket. Tartsa észben, hogy a földalatti mozgalom, és annak vezetősége tele van provokátorokkal. Tehát ne számítson arra, hogy bárkiben is megbízhat, még a legközelebbi barátaiban sem.