AZ ELVESZETT KERESZT

Isabelle kezét a felháborodott püspök karjára téve közbelépett:

– Köszönöm, hogy aggódik értem, nagyuram, de Richárd király tudja, mit csinál, amikor Amalrich király lányának, a nagy Balduin király húgának államérdekről beszél –

ha jól értettem a szavait, felség?

– Pontosan. Megismétlem: a jelöltet közfelkiáltással választottuk ki, hisz senki sem felelne meg nála jobban ennek az országnak, Franciaországnak és Angliának. Ahogyan önnek sem, rokon. Azon felül, hogy főnemes és vitéz lovag, kedves és bölcs, s keveredik benne a Capet család és a Plantagenetek vére, hisz egyszerre Franciaországi Fülöp és az én unokaöcsém is. II. Champagne-i Henrik grófot választottuk… és van szerencsém bemutatni őt – tette hozzá Richárd a pompás gyülekezethez fordulva, mely egy intésére szétvált, és a bejárat felé fordult.

Lovagjai gyűrűjében egy harminc körüli, nem túl magas, de jó kiállású, barna hajú és bajuszú férfi jelent meg a küszöbön, akinek szeme olyan mélyen ült szemöldöke alatt, hogy meg sem lehetett határozni a színét. Összevonta a szemöldökét, amitől szigorú benyomást keltett: rosszkedvű volt, mert nem fogadta még el megválasztását.

Nem kívánta a trónt, s még kevésbé a kényszert, hogy feleségül vegyen egy idegent, akiről csak annyit tudott, hogy távolról sem szűz, már két férfi karjában megfordult, és ráadásul terhes.

Henrik keményen vitatkozott Richárddal és a bárókkal. Hallani sem akart semmiről. Először is nem tetszett neki a gondolat, hogy élete hátralévő részét ezen a napégette földön töltse. Túlságosan szerette zöld, termékeny, rendezett champagne-i birtokait, hogy egy olyan néphez kösse a sorsát, mely csakis sebekről és púpokról álmodozik, és mindig éppen két csata közt van. Ezenkívül nem találta elég „frissnek” a menyasszonyt. Végül és leginkább; képtelen volt elfogadni a gondolatot, hogy olyan nőt vegyen feleségül, aki más férfitól várandós.

– Ha fiút szül, ő lesz a király, nekem meg a nyakamon marad a feleség! Keresztes hadjáratra esküdtem fel, nem arra, hogy tönkreteszem az életem, akár Isten dicsőségéért is!

– Ne keverje Istent a siránkozásába, fiam – mondta erre gyengéden az akrai érsek.

– Ami a hölgyet illeti, nézze meg előbb! Egészen fiatal, és a világ legszebb és legkecsesebb hölgye!

Henrik végül beleegyezett, hogy elmegy Tyrbe, de felkészült, hogy megvédelmezze álláspontját. Jobban belegondolva remélte, hogy szövetségesre talál ebben a Jeruzsálemi Isabelle-ben, akit nem egészen egy héttel a férje meggyilkolása után máris az ő ágyába akarnak lökni.