A bíborszínű felhők bolygója [Страна багровых туч - hu]

barátocskám, itt, ebben a bőröndben vár sorsára egy üveg nagyszerű örmény konyak”, feltette a szakértő kérdést: “Hány éves?” “Ez kérdés? Húsz!” — méltatlankodott ünnepélyesen Bikov. “Hát, akkor inkább hajítsd csak ki — ajánlotta neki gyöngéden Dauge. — Bedobhatod ugyan nyomban a szemétleöntőbe, de inkább add oda holnap valakinek. És ne feledd, hogy az űrhajóban a dohányzás is tilos. Ez nálunk a rend. A Földön legfeljebb bor, persze minimális mennyiségben, az úton azonban egy csöpp sem!

Ilyen az élet, űrrepülőbarátom.

— Igazi kolostor — jegyezte meg leverten Bikov, s igyekezett kényelmesebben elhelyezkedni a takaró alatt. — Aludni kell. Megpróbálom még egyszer.

Lehunyta szemét, s tüstént maga előtt látta a hatalmas, üres előteret, ahol a tanácskozás után Daugéra várt.

Bogdan Szpicin és Krutyikov lépdelt el mellette, s megálltak a könyveskioszknál. Amennyire érteni lehetett, egy új könyvről beszélgettek. Pontosabban Szpicin csak hallgatott, teli szájjal mosolygott, Krutyikov pedig magas tenor hangján locsogott. s folyvást szívélyes és jószándékú pillantásokat vetett az újonc felé. Bikov érezte, hogy őt is szeretnék bevonni a társalgásba, de ekkor azonban megjelent Dauge és Jurkovszkij. Dauge beharapott ajkakkal, határozottan lépdelt, Jurkovszkij arca görcsösen eltorzult.

Kezében összegyűrt újságot tartott.

— Dangée meghalt — közölte Jurkovszkij. mikor egészen közel lépett hozzájuk.

Bikov látta, hogy a fekete hajú Szpicin arcáról lehervadt a mosoly.

— A rohadt életbe! — káromkodta el magát.

Krutyikov egész testében előrehajolt, s ajka megremegett.

— Istenem… Paul?

— A Jupiter felett! — nyögte ki őrjöngve Jurkovszkij. — Megakadt az egzoszférában, elveszítette a sebességét, s nem akart visszatérni…

Átnyújtotta az újságot. Bikov fekete keretes arcképet pillantott meg — sovány fiatalembert, bánatos szemmel.

— A Jupiter… Megint az átkozott Jup! — Jurkovszkij összeszorította az öklét. — Rosszabb a Vénusznál, a világon a leggonoszabb… Nos, ide kellene nekem… bizony… — Hirtelen sarkon fordult, s a rugalmas, tompa, fehér színű padlón nagy léptekkel távozott.

— Paul Dangée. Paul… — ismételte Krutyikov, s keserűen csóválta fejét.

— Én pedig nem válaszoltam legutóbbi levelére — nyögte ki nagy nehezen Dauge.

Mindnyájan hallgattak, csupán a könyv fedele ropogott Mihail Antonovics Krutyikov párnás, szőrös ujjai között…

…Bikov kinyitotta a szemét, s a hátára fordult. Ez az eset beárnyékolta az egész estét. Végül is nem jött össze egy jóízű beszélgetés Johaniccsal sem. “Ezek a csillagűrhajósok pokolian bátor fickók — gondolta a mérnök. — S csodálatosan állhatatosak. Igazi Férfiak! Hányan odavesztek a Vénuszon!” Nehézkes reaktív űrhajóikon, korlátozott mennyiségű hajtóanyaggal indultak rohamra. Nem hajtotta őket senki, visszatartották, eltiltották őket az űrrepüléstől…

ha egyáltalán visszatértek.

Most a Hiusz indul rohamra.

A Hiusz fotonrakéta… Mint atomfizikus-mérnök, Bikov is ismerte a fotonrakéta hajtóművének elvét, hiszen érdeklődéssel követett minden újat, ami e kérdésben a sajtóban megjelent. A fotonrakéta hajtóműve az üzemanyagot elektromágneses kisugárzás kvantumjaivá változtatja, s így hozza létre a rakétahajtóművek számára a maximális tolóerőt, mely a fénysebességgel egyenlő. A fotonrakéta hajtóművének energiaforrása lehet termonukleáris folyamat (az üzemanyag részleges kisugárzássá válása) vagy az antianyag annihilizációs folyamata (az üzemanyag teljes kisugárzássá válása). A fotonrakéta fölénye a folyékony üzemanyagú atomrakétával szemben vitathatatlanul óriási. Először: az üzemanyag viszonylagosan kis súlyú, másodszor: így megnő a hasznos terhelés, harmadszor: a folyékony üzemanyag-meghajtású rakétával szemben manőverező képessége egészen fantasztikus, negyedszer…

Ezt mondja az elmélet. Bikov azonban azt is tudta, hogy egészen a legutóbbi ideig a fotonrakéta-hajtómű gyakorlati megvalósítása kudarcot vallott. Az ötlet egyik alapvető problémája — a sugárzás visszaverése a gyakorlatban megvalósíthatatlannak bizonyult. A fotonhajtás létrehozásához egy másodperc alatt négyzetcentiméterenként néhány millió kilokalória nagyságrendű kisugárzást kellene juttatni a visszaverő felületre, és ezt s a vele járó legalább néhány ezer fokos hőmérsékletet semmiféle anyag nem viselte el még rövid időre sem. A pilóta nélküli modellek porrá égtek, miközben üzemanyaguk századrészét sem használták el. És mégis, a Hiusz fotonrakétát felépítették.