Pirx pilóta kalandjai

Már arra készült, hogy elhagyja hadállását, mikor hirtelen két dolog történt, egyformán váratlanul. A sziklakapuban, a katlant kelet felől lezáró két magmasánc között megpillantotta az egymás nyomában gördülő terepjárókat. Még messze voltak, talán egy kilométernél is messzebb; teljes gázzal robogtak, hosszú, látszólag mozdulatlan porcsíkot húzva maguk után. Ugyanakkor két, emberihez hasonló, de fémkesztyűs, nagy kéz jelent meg a szakadék peremén, s utánuk, olyan gyorsan, hogy Pirx vissza sem tudott húzódni, előbukkant a Szetaur. Alig tíz méter választotta el őket. Pirx látta a hatalmas vállak között a fejet helyettesítő tömör domborulatot, amelyen mozdulatlanul villogott az optikai nyílások üvege, mint két tágra nyitott, fekete szem, közepén pedig a harmadik, iszonyú lézerszem, a most csukott fedőlap alatt. Igaz, hogy neki is lézer volt a kezében, de a gép reakciói hasonlíthatatlanul gyorsabbak az övéinél. Egyébként nem is próbált lőni — egyszerűen kővé dermedt a fényes napsütésben, félig még guggolva, ahogyan a robot hirtelen felbukkanása érte, amint felugrott a földről, és nézték egymást: emberszobor és gépszobor, mind a kettő fémbe öltözve. Ekkor szörnyű villanás szaggatta szét a teret Pirx előtt, s a hő lökésétől hátrazuhant. Estében nem vesztette el az eszméletét, és ebben a töredékmásodpercben csak csodálkozást érzett, mert esküdni mert volna, hogy nem a Szetaur lőtt rá, hiszen mindvégig látta sötét és vak lézerszemét.

Hanyatt esett, a sugár mellette ment el — de nyilvánvalóan őrá céloztak, mert a szörnyű villanás egy másodperc múlva megismétlődött, és lemetszette a kőtorony egy részét, amely az imént őt védte; olvadt fémcseppek fröccsentek szét, s röptükben vakító pókhálóvá dermedtek. Most az mentette meg, hogy embermagasságba céloztak, ő pedig feküdt — az első terepjáró volt az, ők lőttek a lézerrel. Oldalára fordult, s akkor meglátta a háttal álló Szetaurt, aki mozdulatlanul, mintha bronzból öntötték volna, kétszer felvillantotta ibolyaszínű napját. Ebből a távolságból is látszott, hogy az első terepjáró egész lánctalpa, a hengerekkel és a vezérkerékkel együtt, a földre omlik; körülötte akkora felhő támadt porból és izzó gázokból, hogy a második kocsiban elvakultak, és már nem tudtak lőni. A két és fél méteres óriás lassan a fekvő emberre pillantott, aki még most is fegyverét szorongatta, aztán elfordult és kissé behajlította térdét, vissza akarva ugrani oda, ahonnét jött, de Pirx kényelmetlenül, féloldalasan rálőtt; csak a lábát akarta ellőni, de megremegett a karja, mikor meghúzta a ravaszt, s a tüzes kés tetőtől talpig végigszántott az óriáson, úgyhogy izzó vastömegként zuhant le a katlan fenekére.