Lakott sziget

— Majd felváltva iszunk. Ha valaki éhes, van sajt és kenyér.

— Várjon, Erdész — mondta Szélesvállú. — Tolja félre azt a demizsont. Nem látok tőle. Nos, mit a helyzet, doktor?

A doktor hűvös ujjait még egyszer végigfuttatta Maxim testén, és dohányfüstbe burkolózva leült.

— Töltsön, Erdész! — mondta. — Az ilyesmi italért kiált. Öltözzön fel — mondta Maximnak. — És ne vigyorogjon, mint egy madárijesztő. Lenne néhány kérdésem magához.

Maxim felöltözött. A doktor kortyolt egyet a bögréből, és megkérdezte: — Hogy mondta, mikor lőtték meg?

— Negyvenhét nappal ezelőtt.

— Mit is mondott, mivel?

— Pisztollyal. Egy katonai pisztollyal.

A doktor kortyolt még egyet, és Szélesvállúhoz fordult:

— Lefogadom, ezt a kemény legényt egy katonai pisztollyal lőtték le, nagyon közelről. De nem negyvenhét nappal ezelőtt. Legalább száznegyvenhét napja. Hol vannak a golyók? — fordult Maximhoz váratlanul.

— A testem kilökte őket. Eldobtam.

— Figyeljen csak, hogy is hívják… Mak! Maga hazudik. Mondja meg az igazat!

Maxim beharapta az ajkát.

— Az igazat mondtam. Magának fogalma sincs, milyen gyorsan gyógyulnak nálunk a sebek. — Szünetet tartott. — Könnyen be tudom bizonyítani. Vágja el a kezemet. Ha nem mély a seb, tíz-tizenöt percen belül be fog gyógyulni.

— Ez igaz, — mondta Ordi, aki most szólalt meg először. — Én magam láttam. Krumplit hámozott, és elvágta az ujját. Fél órával később csak egy fehér heg látszott, és másnapra nyoma sem maradt. Én hittem neki, mikor azt mondta, a hegyekből való. Gel szokott mesélni a hegyvidéki népi gyógyászatról. Ott tudják, hogy kell a sebeket gyógyítani.

— Ugyan már, a hegyvidéki gyógymódok. — A doktor füstfelhőket eregetett. — Jól van, mondjuk, hogy létezik hegyvidéki népi gyógyászat. De egy elvágott ujj, az egy dolog, de hét golyó, közvetlen közelről, az már más. Ezen a fiatalemberen hét lyuk van; ezek közül legalább négy halálos lett volna.

— Mi a fenéről beszél?! — Szélesvállú hitetlenkedve rázta a fejét.

— Jobb, ha elhiszi — mondta a doktor. — Egy golyó a szívébe, egy a gerincébe, kettő a májába. Ehhez még adja hozzá a nagy vérveszteséget, és az elkerülhetetlen vérmérgezést. Plusz a kezelés minden jelének teljes hiányát. Masszaraks, egy golyó a szívébe elég lett volna, hogy megölje.

— Magyarázza meg. — Szélesvállú Maxim felé fordult.

— A doktor téved. Ami a lövéseket illeti, a diagnózisa korrekt, de téved; számunkra ezek a sérülések nem halálosak. Nos, ha a kapitány a fejemre lőtt volna… de nem tette. Doktor, magának fogalma sincs, milyen ellenálló a szív, vagy a máj.

— Igaz — mondta a doktor.

— Egyet már tudok — mondta Szélesvállú. — Azok aligha küldtek volna hozzánk ilyen rosszul felkészített alakot. Nagyon jól tudják, hogy van orvosunk.

Hosszú szünet következett. Maxim türelmesen várakozott. — Én a helyükben elhinnék egy ilyen történetet? Azt hiszem, igen. Én túl hiszékeny vagyok ennek a világnak a lakóihoz képest. Ámbár, el kell hogy ismerjem, már nem annyira, mint azelőtt voltam. Vegyük például ezt a Memo cimborát. Nem kedvelem a fickót. Valójában a saját árnyékától is megijed. Itt ül a bajtársai között, térdén egy gépfegyverrel. Alighanem tőlem is fél. Attól tart, hogy megint elkapom a fegyverét, és kificamítom az ujjait. Nos, lehet, hogy igaza van. Az ördögbe, senkinek sem fogom megengedni még egyszer, hogy rám lőjön. — Visszaemlékezett arra a fagyos éjszakára a kőfejtőben, a foszforeszkáló, élettelen égre, és a hideg, ragacsos pocsolyára, amiben feküdt. — Nem, ebből elég volt. Mostantól én fogok lőni.

— Én hiszek neki — mondta Ordi váratlanul. — Amit mond, annak nincs értelme, de csak azért, mert ő egy rendkívüli ember. Képtelenség kitalálni egy ilyen történetet, mint az övé: túl hihetetlen lenne. Ha nem hinnék neki, rögtön lelőttem volna, miután meghallgattam a történetét. Talán őrült. Az lehet. De nem provokátor. Én vele vagyok — tette hozzá.

— Elég volt, Csibe — mondta a széles vállú. — Maradj csendben egy kicsit. — Maximhoz fordult. — Megvizsgálta a Közegészségügyi Minisztérium bizottsága?

— Igen, meg.

— És igazolták?

— Természetesen.

— Korlátozás nélkül?

— A kártyán csak annyi volt, „Igazolva”.

— Mi a véleménye a Harcos Légióról?

— Azt hiszem, csak egy lélektelen fegyver mások, valószínűleg a Mindenható Teremtők kezében. De sok dolog van még, amit nem értek ezzel kapcsolatban.

— Mi a véleménye a Mindenható Teremtőkről?

— Azt hiszem, ők egy katonai diktatúra uralkodó klikkje. Nem válogatnak az eszközökben, de nem vagyok tisztában a céljaikkal.

— És mi a véleménye a degenekről?

— Azt hiszem, ez egy rossz kifejezés. Szerintem maguk összeesküvők. A céljaikat nem egészen értem. De kedvelem azokat, akikkel találkoztam. Mindegyikük tisztességesnek tűnt, és — hogy is mondjam — tudatosan cselekvőnek.