Lakott sziget

— Nos, káplár? — kérdezte a kapitány.

— Igen, uram! — felelte Gaj kissé lazábban. — Szabad?

Felvette a Maxim leellenőrzését javasló feljegyzést, és lassan összetépte.

— Jó döntés! Helyes, légiós! Feljegyzések, jelentések, igazolások… szemét az mind! Az ütközet lesz az igazi próbatétel! Mikor fogjuk a tankjainkat, és megindulunk az atom-aknazár ellen, akkor átkozottul hamar megtudjuk majd, hogy ki van velünk, és ki nincs.

— Igen, uram! — mondta Gaj különösebb meggyőződés nélkül. Megértette az öreg katonát, de érezte, hogy a partvidéki akciók hősének nincs igaza. Az ütközet természetesen fontos, de az ember tisztessége, az valami más dolog. Mindenesetre a kérdésnek semmi köze nincs Maxim ügyéhez. Maxim a velejéig tisztességes.

— Masszaraks! — vakkantott fel a kapitány. — Az Egészségügyi Minisztérium igazolta őt, a többi az ő dolguk. — Dühösen Gajra nézett, és hozzátette: — Egy légiós tökéletesen megbízik a barátjában. Ha nem, akkor bizonyára nem a barátja, és akkor kötelessége, hogy kirúgja. Meglepődtem rajtad, káplár. Rendben, vissza a szakaszodhoz! Igen kevés időnk maradt. Én magam fogom szemmel tartani a jelöltet az akció ideje alatt.

Gaj összecsapta a bokáját, és távozott. Kint, már biztonságban, elmosolyodott. Az öreg katona végül is magára vállalta a felelősséget. Most már tiszta lelkiismerettel tekintheti Maximot a barátjának. Mak Szim. A valódi családnevébe beletörne a nyelve. Vagy önkívületi állapotában találta ki, vagy tényleg rokonságban áll azokkal a hegyi emberekkel. Hmmm, mi is volt a neve annak a régi királyuknak? Zaremcsicsakcsubesmusszaradzsi… Gaj átsétált az alakulótérre, szemével végigpásztázta, a szakaszát keresve. A fáradhatatlan Pandi a háromszintes épület-makett legfelső ablakán hajtotta át az embereket. Csurom vizesek voltak az erőlködéstől, és mivel csak egy órájuk van a hadművelet kezdetéig, ez nem túl jó.

— Mindenki állj! — kiáltotta Gaj a távolból.

— Mindenki állj! — ordította Pandi. — Sorakozó!

A szakasz gyorsan alakzatba állt.

— Vigyázz! — kiáltotta Pandi. Fürgén Gajhoz masírozott, és jelentett: — Káplár úr, a szakasz azt tanulja, hogyan kell rohammal elfoglalni egy várost.

— Vigyázzban áll! — adta ki a parancsot Gaj, hanghordozásával próbálva kifejezni rosszallását, ahogy azt Szerembes káplár művelte volt nagy szakértelemmel. Fel-alá lépdelt az arcvonal előtt, kezét hátrakulcsolva, emberei ismerős arcát figyelve.

Kidülledt szemek — szürke, barna, kék — követték minden mozdulatát, készen rá, hogy végrehajtsák a parancsait. Ez volt az élete, ez a tizenkét erős férfi… a Harcos Légió hat teljes jogú közlegénye a jobbszárnyon, és hat, rendes közlegényi rangra pályázó jelölt a balszárnyon; mindannyian fess fekete kezeslábast viseltek fényes gombokkal, csillogó harci csizmát, és hetykén jobb szemöldökük fölé igazított barettet. De nem, nem mindenki… Az alakzat közepén, a jelöltek jobbszárnyán magasodott Mak Szim, a kedvence. Habár nem jó az, ha egy szakaszparancsnok kiemel valakit a többiek közül. — Hé, hát ez meg mi? — Azok a különös barna szemei nem olyan ridegek, mint a többieké. Nos rendben, időben meg fogja tanulni… És ez micsoda?

Gaj odament Maximhoz, és rábökött kigombolódott legfelső gombjára. Aztán lábujjhegyre állva megigazította a barettjét. — A fenébe, már megint az a hülye vigyor. Rendben, adjunk neki egy kis időt, majd kinövi. Végül is ő a legfiatalabb újonc a szakaszban.

Hogy elkerülje a részrehajlás látszatát, Gaj megigazította Maxim szomszédjának övcsatját, habár ez szükségtelen volt. Aztán hátralépett három lépést, és pihenjt vezényelt a szakasznak.

— Emberek, — mondta, — ma egy rendes akcióban fogunk részt venni, a század alegységeként. A potenciális ellenség ügynökeit fogjuk semlegesíteni. A műveletet a harminchármas séma szerint fogják levezetni. Tudom, hogy ti, tényleges állományúak, tudjátok a szerepeteket, de azt hiszem, jó lesz felfrissíteni azoknak a jelölteknek a memóriáját, akik még a gombjukat sem tudják begombolni. Minden szakaszt az épület egy-egy bejáratához rendelik. A szakasz négy rajra oszlik: három hármas raj a belső munkára, és egy tartalék raj kívülre. A két közlegényből és egy jelöltből álló belső rajok minden lakást szisztematikusan végigjárnak, és emlékezzetek rá: anélkül, hogy felfordulást csinálnátok. Miután a raj behatol egy lakásba, a következőképpen járnak eclass="underline" a jelölt a bejárati ajtót őrzi; az egyik közlegény semmi mással nem törődik, csak megszállja a hátsó kijáratot, és az rajparancsnok átvizsgálja a lakást. A három jelöltből álló külső tartalék raj, amit a szakaszparancsnok vezet — a jelen esetben én, — az épület bejárata előtt marad, felkészülve arra, hogy azonnali segítséget nyújtson bármelyik belső rajnak, amelyik azt igényli. A belső rajok és a tartalék összeállítását ismeritek. Vigyázz! — Hátrált egy lépést. — Rajonként sorakozó!